A szerk.

A múlt héten azzal volt tele a magyar sajtó, hogy az ország miniszterelnöke méltóztatott egy sajtótájékoztatót (a NER nyelvén: kor­mány­infót) tartani. Hogy ez micsoda nagy dolog, nevezett végre kiáll a sajtó elé, és lehet kérdezni is, és válaszol is a kérdésekre. Történelmi esemény, állították valamennyire persze ironizálva, de az eset szerfeletti ritkaságától mégis jócskán megérintett, egyéb alkalmakkor kritikus orgánumok is.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos független képviselők hétfőn fogták a hátizsákjukat, és elindultak a köztelevízióba. Hosszú menetre készültek, hiszen azt az egyelőre lehetetlen küldetést tűzték célként, hogy az adófizetők pénzén fenntartott média vezetőjével hosszabban elbeszélgessenek (s feladják társadalmi célú hirdetésüket, mely az Európai Ügyészséghez csatlakozás kampányát népszerűsíti).

Vajon mire megyünk azzal, ami tavaly de­cember 12., a munka törvénykönyvének (Mt.) módosításait végül is elfogadó parlamenti ülésnap után ebben az országban, azon belül is a parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzéki oldalon történt?

Remekül telt ez a karácsony is, az origo.hu már szenteste napján, az index.hu pedig az ünnep első napján számolt be arról, hogy milyen lett a budai Várban kialakított miniszterelnöki rezidencia. Olyan volt a két cikk, mint Icuka büntetése az általános iskolában, amikor az anyukájától titkon kölcsönvett nercstólában ment politechnika órára, és a tanár bácsi százszor leíratta vele, hogy puritán, puritán, puritán. Ezek szerint Orbán Viktor új birodalma a maga egyszerűségével tüntet, Magyarország sztárépítésze, a Müpa megalkotója, Zoboki Gábor ezúttal is kitett magáért, és így tovább, és így tovább.

Ül a miniszterelnök a parlamenti bársonyszékében, előbb az előtte heverő iratcsomóba mélyed, majd mégis kénytelen válaszolni az őt kérdező (és filmező) ellenzéki képviselőknek. Áttolják-e a kormánypártok a „rabszolgatörvényt”? Miért nem a kormány nyújtotta be a törvénymódosítást, miért egyéni képviselői indítványként fut az ügy? A kérdésekre reagálva a miniszterelnök először felhívja a figyelmet a jogszabályok elolvasására, majd közli, hogy ül és elvégzi a képviselői munkáját, egyébként szívesen ad interjút, „csak most törvényt kell alkotnunk”, de – ismétli önmagát – később szívesen ad interjút. Jó óra múlva a miniszterelnök már áll, kéz a nadrágzsebben, időnként kényszeredetten mosolyog, néha odasúg valamit a mellette állóknak, vagy éppen a szemével odainti helyettesét.

Egy hete tart a tiltakozás Magyarországon – amikor ezt a cikket írjuk. Elég biztosak vagyunk abban, hogy tart lapunk megjelenésekor és utána is.

A brit parlamentben, amelynek valaminő döntést kéne hoznia a Brexitről, lapzártánkkor senkinek semmihez nincs többsége. Nincs többsége – de iszonyúan nincs! – annak a megállapodásnak, amit Theresa May miniszterelnök az Európai Unióval a rendezett, ún. soft Brexitről kötött novemberben.

Miután a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése látványos szakítást hozott az MTA és Palkovics László miniszter között, a magyar tudományosság első számú intézményében az okozhatja a legnagyobb fejtörést, miből fizessék a januári villanyszámlát. Az akadémikusok egy hete a kormány, illetve Palkovics miniszter koncepciójával, az MTA kutatóhálózatának feldarabolásával élesen szembehelyezkedő határozatokat fogadtak el durván 90 százalékos többséggel. Kevésbé egyöntetűen, de azt is kimondták, hogy az MTA elutasítja a kormány tudományos minőséget veszélyeztető módszereit.

„E tekintetben nem nyitok vitát!” – ki is mondta ezt? Virág elvtárs? Bástya elvtárs? Pelikán elvtárs? Fenéket, ezt Kövér László, a demokratikus magyar törvényhozás elnöke mondta hétfőn, némileg elborulván egy ügyrendi felszólalástól, mely az ülés levezető elnökének lecserélését indítványozta.

Történelmi jelentőségű események zajlanak a jobboldali médiában! A múlt hét óta NER-oligarchák sora adja át önként és dalolva médiaportfólióját a nyáron gründolt Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), mely alapítvány – a kormányközeli Nézőpont Intézet szép megfogalmazásában – csak november végén, „több lapkiadó társaság tulajdonosi felajánlásával nyerte el értelmét”. E gyönyörű gesztust hirtelenjében nem is tudnánk máshoz, mint I. István király 1038. augusztus 14-i tettéhez hasonlítani, amikor is a haldokló uralkodó a koronát és az országot Szűz Mária oltalmába helyezte.

Hétfőn délután sajtótájékoztatón jelentette be Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, nos, azt, amit oly sokan tudtak már a bejelentés előtt is: az egyetem Bécsbe költözteti amerikai diplomát adó képzéseit. Hogy ez egészen pontosan mit jelent és mi következik belőle, azt néhány oldallal beljebb ő maga tisztázza.

Múlt vasárnap hajnalban a Kercsi-szorosban orosz hadihajók rálőttek két kisebb ukrán hadihajóra és egy vontatóhajóra, majd az ukrán legénységet foglyul ejtették és Oroszországba vitték. A súlyos provokáció nemzetközi és kétoldalú, orosz–ukrán szerződéseket sértett. Hogy megértsük, miről lehet szó, vessünk először egy pillantást a térképre.

„Az, hogy azt gondolja valaki, hogy neki egyedülállóként joga van ahhoz, hogy neki egyedülállóként, anélkül, hogy lenne párja, enélkül neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve, megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen” – Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárból buggyant ki imígyen a magyar jövőért érzett felelősség péntek este az RTL Klubon.

„Így vagy úgy, akkor, ha mindenki, akkor, ha nem mindenki, korán van még, meglátjuk, talán és Jonatán” – válaszolják a közös főpolgármester-jelölés esedékességét firtató körkérdésünkre pár lappal beljebb a magyar ellenzék felkent képviselői gyakorlatilag az összes pártból.