A szerk.

Végtakarítás

A szerk.

A kormánypárt médiaportfóliójának racionalizálása jegyében felszámolják az Echo Tv-t, és az adófizetők igazán hálásak lehetnek ezért. (Vagyis igazából a Hír Tv-t számolják fel, még ha a hírek szerint az Echo szűnik is meg – mindjárt megmagyarázzuk.)

A Hír Tv és az Echo Tv más regiszterben, de ugyanazt nyomta és nagyjából ugyanazon a közönségen osztozott, mondhatni az egyik a másik riválisa volt, miközben az egyik került mondjuk évi 5 milliárd, a másik 4 milliárd forintba – most csak egy, a Hír Tv működik tovább a rablott pénzből, és máris mindenki jobban járt. A profiltisztítást az tette lehetővé, hogy a két vállalat tulajdonjoga tavaly év végétől egyazon kézben van – s talán nem céltalan felidézni, hogyan is találkoztak össze e kézben, s hogyan jöhetett létre a végzetes csattanás.

Az Echo Tv 2005-ös alapításától a legutóbbi időkig Széles Gábor, magát a téves önismeret okán „vállalkozónak” mondó személy birtokában állt, s ő – kétségkívül gazdag ember lévén – az évek során milliárdokat, bizonyos értelemben a saját milliárdjait invesztálta a Fideszt és Orbán Viktort, illetőleg ezek jobbszélét, valamint a szélsőjobb intellektuális hátterét rendületlenül, éveken át promotáló csatornájába. Egyes feltételezések szerint abban a reményben, hogy ez a nagylelkűség egyszer majd valaminő állami (egyenesen miniszteri?) stallumban hozza meg megérdemelt gyümölcsét. (Tudatában vagyunk annak, hogy az „intellektuális” jelző fenti használata megütközést, sőt, émelygést válthat ki olvasóink egyes csoportozataiban, ezért utólag is elnézést kérünk.) Maga Széles 2005-ben az akkor még újságként funkcionáló Figyelő faggatózására egyébként azt felelte, hogy a televíziótulajdonlással (és a Magyar Hírlap akvizíciójával) két „művészlélek” leánygyermekének és színész-rendező vejének akart lehetőséget biztosítani tehetségük kibontakoztatására, s elárulta azt is, hogy ifjúkorában ő maga is írói ambíciókat dédelgetett.

Széles, bár a durván egymilliárdos éves költségvetésű médium kisebb-nagyobb veszteségeit fizette rendületlenül, soha nem kapott állami állást. (Igaz, számos más módon kárpótolhatták őt elvbarátai, miután hatalomra kerültek). Azt, hogy ennek fényében vajon megkönnyebbülés, vagy épp ellenkezőleg, reményvesztett csalódottság töltötte el kebelét, amikor 2016 decemberében a tévét a Talentis Group Zrt.-nek adta el, biztosat semmiképp, bizonytalant is csak akkor állíthatnánk, ha a vételárról tudomással bírnánk. A Talentis Group Zrt. Mészáros Lőrinc családjának érdekeltsége ekkor, így nem tévedhetünk nagyot, ha kijelentjük: bár Széles Gábor lojalitása soha egy pillanatra sem ingott meg, és az Echo Tv addig is helyt­állt a nemzetközi judeobolsevizmus és helyi ügynökei elleni harcban, a csatorna e tranzakcióval Orbán Viktor még bensőbb, még bizalmasabb bizalmasához vándorolt. A gondos új gazda kezei alatt a vállalkozás valósággal szárnyalni kezdett: a 2017-es üzleti évet már több mint 4 milliárdos árbevétellel és 1,3 milliárdos eredménnyel zárta (a 2016-ban elkönyvelt 86 milliós bukóhoz képest). Ám úgy tűnik, a legfelsőbb körök a Mészáros-birodalom legberkebb berkeit sem találták biztonságosnak, ilyen vagy olyan okokból: Mészárosék ezért tavaly decemberben az Echót – számos egyéb sajtótermékük mellett – a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba konszolidálták bele. Vajon miért? A legfelsőbb hely talán már őket sem találta elég megbízhatónak? Lehetséges ez? És lehetséges-e, hogy a gyanakvás megalapozott volt? Hogy a legfelsőbb hely már senkiben sem…?

De ugyanígy a KESMA ölelésében végezte a Hír Tv is. S bár az intézmény pályaívének részletes megrajzolása a Pocsai-fivérek  Simicska Lajos „A” változat  Simicska Lajos „B” változat  Nyerges Zsolt  KESMA vonalon meghaladná jelen jegyzetünk lehetőségeit, azt érdemes felidézni, hogy 13 hosszú éven át, a 2015. február 6-ig, vagyis a G-napig tartó periódusban a Hír Tv felbecsülhetetlen érdemeket szerzett az Orbán-rezsim politikai és szellemi megalapozásában és fenntartásában. Ahogy az azt követő három évben, a tulajdonos Simicska Lajos átnemesülésének korszakában ugyanilyen természetességgel és magától értetődően állt e rezsim lebontásának szolgálatába. A fellángolás végére aztán a tavaly április 8-i események tettek szomorú pontot: kisvártatva már Simicska egykori bizalmasa, Nyerges Zsolt volt birtokon belül. Ő ekkor arra tett homályos ígéretet, hogy bár a hároméves kisiklás politikai főkolomposainak kakukk, az állomány zömének – majd’ kétszáz embernek – megmarad a munkája és a munkahelye. Ám Nyergesen ezt az ígéretét már nincs mód számon kérni: tavaly ő is „felajánlotta” tulajdonát a KESMA-nak. S bár a Hír Tv rezzenéstelenül és kifogástalanul hajtotta végre a politikai (vissza)váltást a Fidesz választási győzelme után, azon sem csodálkozhatunk, hogy Nyergesnél csak ideig-óráig állomásozott a vagyontárgy – addig, amíg régi harcostársával, Simicskával leboltolták a dolgot. A legfelsőbb körök bizalma az egykori szolnoki ügyvédben soha nem lehetett maradéktalan, elvégre három hosszú éven át nem lehetett tudni róla, hogy melyik csapatban is játszik igazából, hogy jön-e vagy megy. A vételárról, amit Nyerges Simicskának fizetett, ugyancsak nincs tudomásunk, éppúgy lehetett nulla forint, mint bármennyi – attól függően, hogy mit tartott méltányosnak az üzlet valódi gazdája. Vagy netán valóban Nyerges fizetett a sajátjából – egyfajta megváltás gyanánt azért, mert három éven át kitartott Simicska mellett? Vagy nem is tartott ki – csak Simicska Lajos hitte azt, hogy kitart? (Az viszont biztos, hogy a számkivetett Hír Tv értéke a nulla alá zuhant: a 2017-es évet már 1,3 milliárd forint veszteséggel zárta.) A KESMA, mint valami fekete lyuk nyelte el a Hír Tv-t is; és bár formálisan az Echo szűnik meg, mégis a Hír Tv munkatársait rúgták ki a minap. Talán azért, mert ők – vagy 180-an – a G-nap után elmulasztottak felmondani, és ezzel, még ha nem újságírói, szerkesztői minőségben működtek is, egyszeriben megbízhatatlanná váltak. A Simicska-szennyezettséget a legártatlanabb asszisztens, sminkes, vágó sem tudja magáról lemosni.

Mindezen rejtélyekre, az árulások és aljasságok, a tolvajlások és hazugságok Dosztojevszkij tollára méltó részleteire aligha derül már fény. Pedig e történetek már régen nemcsak arról beszélnek, amit Magyarország urai a nyilvánosságról és a sajtóról gondolnak, hanem arról, ami Orbán rendszerét összetartja: a félelemről. A hétköznapivá vált, megszokott terrorról.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.