A szerk.

A magyar emberekben két szörnyeteg lakozik, s vívja ádáz harcát. Az egyiket Szirtes Andrásnak hívják, a másikat Garanvölgyi Ádámnak. Szirtes András, kora (a korai 90-es évek) jelentős független filmalkotója egyszer azt találta mondani, hogy ha egy forintod van, egy forintból kell filmet csinálni.

Rodrigo Dutertét 2016. május 6-án választották a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökévé, és június 30-án iktatták be. Bár a hazai és nemzetközi statisztikák szerint a kábítószer-fogyasztás a Fülöp-szigeteken nem kirívóan magas és nem is szerepelt előkelő helyen a választók problémalistáján, a nép egyszerű fiaként pózoló Duterte mégis ennek a „megoldását” tette választási hadjárata központi elemévé. Sokáig nem ő volt a választás esélyese, végül mégis hatmillió szavazattal verte meg legerősebb riválisát.

Megy a főnök, utazik a hátsó ülésen, bóbiskol. Lát egy negyvenes táblát, oké, akkor legyen negyven. Később felriad Hatvannál, hú, hatvan, remek ötlet, miért is ne. Húsz kilométerrel később már fészkelődik: ha már hatvan, akkor miért nem nyolcvan? Szép kerek szám.

Milyen ország ez már? Milyen ország az, ahonnan elengedik a baltás gyilkost, ahol a közszolgálati tévé az adófizetők pénzén sztárolja a lúgos támadót, mert az történetesen egy többszörösen bukott politikus retyerutyája? Milyen ország az, ahol a másodfokon kiszabott 9 éves börtönbüntetéssel szabadlábon lehet várakozni a következő bírósági fordulóig, s közben televíziós programbeszédet lehet tartani egy alákérdezős interjúban az ártatlanságról? Milyen ország? Milyen közszolgálat? Milyen televíziózás? Egyáltalán milyen lelkület kell mindehhez?

„Most pillanatnyilag nincs olyan elhatározásom, hogy olyan nagyon pályázni akarnék, még kevésbé kilincselnék vagy pedáloznék ezért. (…) Azt tudom magának mondani, hogyha szigorúan vesszük, már 2014-ben sem kapaszkodtam két kézzel ezért a székért, és pillanatnyilag nincs olyan elhatározásom, hogy pályáznék. Most ha valaki azt kérdezné, hogy merjen-e fogadni arra, hogy indulok ezért a pozícióért, azt mondanám, hogy jelentős tétet ne tegyen rá” – Tarlós István mondta ezt vasárnap az ATV Heti napló Sváby Andrással című műsorában. A hír órákon belül végigszáguldott a sajtón: Tarlós nem indul harmadszor Budapest főpolgármesterségéért!

Emlékeznek önök Balogh Andrásra? Nem? Nevezett magyar történész, diplomata, egyetemi tanár, a történelemtudományok (akadémiai) doktora. E mivoltában nem is emlékezni kéne rá, inkább követni, hogy hol tart a pályáján, végtére még csak 73 éves.

Átadták az új Dagály uszodát, ami nem is a Dagály uszoda, hanem Duna Aréna, remek hír, hisz csodálatos új létesítménnyel gazdagodott fővárosunk eddig sem szegényes palettája! Kicsit zavaró, hogy átadták ugyan, de még nincs kész, mindegy, majd elkészül, és azután is átadják (sőt, addig is), rendszeresen, annyiszor, ahányszor kell, ha kell, délelőtt is, délután is. Baromi ronda ugyan és tökéletesen tájidegen – valamely alföldi terményraktárra emlékeztet, amit egy gonosz varázsló merő kibaszásból természetes méretének többszörösére nagyított fel –, de hátha a sok átadástól megszépül majd, nagyon bízunk ebben.

„Elnökjelöltként a Nemzeti Együttműködés parlamentjében szónokolhatnék a majdani magyar köztársaságról, ami nem lenne egy rossz napja az életemnek” – nyilatkozta lapunknak január elején Majtényi László, akkor még köztársaságielnökjelölt-jelöltként. Nos, közeledik – az időközben jelöltséget szerző – Majtényi e szép napja.

„Ez döbbenetes. Kiállt a város, kiállt a saját színháza, kiálltak a Nemzet Színészei, kiállt az egész szakma, mert egyszerűen imádják” – mondta Törőcsik Mari. „Olyan indulatok kavarognak bennem, hogy az egyszerűen nem tűrné a nyomdafestéket. Csak a káromkodás jönne ki belőlem a dolog lehetetlensége miatt. Nem tudom, érdemes-e itt bármi jót csinálni” – mondta Molnár Piroska. A két nagy színésznő az Indexnek nyilatkozott, miután a szombathelyi közgyűlés annak ellenére sem választotta meg Jordán Tamást a Weöres Sándor Színház élére, hogy végül egyedül maradt a pályázatban.

Matolcsy György a múlt szerdán megtartotta rendes, a 2015-ös üzleti évre vonatkozó beszámolóját az Országgyűlésben: tájékoztatott a vezetése alatt álló Magyar Nemzeti Bank nagyszerű sikereiről. Harmonikus összehangoltság és összehangolt harmónia a kormánnyal, lazító-kedvező, lazítón kedvező és kedvezőn lazító monetáris politika, és giling-galang üzleti környezet, és kreatív jegybanki himpilimpi, és remek, remek és remek – mindenki azt kapta, amit várt. Hanem ami ezek után, felszólalásának záró részében következett. Az mi lehetett?

Az olimpia egy bordatöréssel ér fel – mondta kedden Orbán Viktor, s ez volt a tárgyban tett legvisszafogottabb megnyilvánulása, nem is azért, mert nem jelent semmit, vagy csak annyit, hogy fáj, hanem azért is, mert az utómunkák már túljutottak rajta, végzik azt javában szorgos méhecskéi.

A négyes metróról szóló OLAF-jelentést olvasgatjuk, úgyszólván hetek óta. A gázos szerződéseket a következők szerint próbáltuk egyfajta rendszerbe, tipológiába állítani.

A kormánypártok politikusai összevissza beszélnek a 2024-es olimpiai pályázatról azután, hogy a Momentum Mozgalom a várakozásokat felülmúlva 266 151 aláírást adott át hitelesítésre a Fővárosi Választási Irodának pénteken. (És ha van legalább 138 ezer érvényes szignó – ennyi biztosan lesz –, akkor Budapest lakói szavazhatnak az olimpiarendezésről.)