A szerk.

Az üstökös

A szerk.

A kormányoldali 25 ezres becslés komolytalan, ahogyan túlzásnak tűnik a 250 ezer fő bemondása is: de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg nagyon sokan kimentek szombat délután a Kossuth térre a Magyar Péter meghirdette demonstrációra.

Rég volt ekkora tömeg olyan tüntetésen, amelyen a meghirdetett program nem egy konkrét ügy (például a közoktatás) melletti vagy elleni (például a tervezett netadóval szembeni) kiállás volt, hanem deklaráltan is Orbán Viktor kleptokrata tekintélyuralmi rendszerének, a NER-nek a lebontása. 2010 után sokféleképpen próbálkozott hasonlóan nagy rendszerellenes megmozdulás tető alá hozásával országgyűlési ellenzék, vagy éppen parlamenten kívüli alkalmi szerveződés, de ennyi embert egyszer sem sikerült utcára vinni.

Ráadásul Magyar Péterről február 2-ig (az első kritikus, szélesebb körben ismertté vált Facebook-posztjáig), vagy inkább február 10-ig (a NER-rel való szakításának bejelentéséig) nem sokan tudtak, talán még azzal együtt sem, hogy a Varga Judittal közös tavaly tavaszi nyilatkozatuk a házasságuk végéről körbefutott a sajtón. Vagyis Magyar Péter néhány hét alatt jutott el odáig, hogy a nyilvánosság jelentékeny része őt tekinti az Orbán-rendszer sír­ásójának. És a NER is tart tőle, ezt leginkább a lejáratására fordított több százmillió forint mutatja.

A NER eddig minden hibáját és a magyar társadalom érdekei ellen tudatosan elkövetett valamennyi gaztettét simán megúszta, amennyiben 2010 óta majd’ minden lényeges választást megnyert (kivéve a 2019-es önkormányzati választást). Mintha a társadalmat azon kívül, hogy maradjon alacsony a rezsi, meg a választások előtt Orbán szórjon ki neki egy rakás pénzt, az égvilágon semmi nem érdekelte volna: sem a botrányos, emberéletekben is mérhető járványkezelés; sem a jogállami intézményrendszer kiüresítése; sem a közoktatás és az egészségügy látványos, a mindennapi életet is befolyásoló zuhanórepülése; sem az egyetemek ellopása; sem az esetenkénti nyílt erőszak alkalmazása (például a diáktüntetők vagy a rendszernek kínos népszavazás kiírása ellen); sem az európai és atlanti szövetségi kapcsolatok nyílt elárulása, illetve ezzel párhuzamosan a keleti önkényuralmi rendszerek felé való menetelés; sem az állami javak gátlástalan elrablása, az erőszakos gazdasági terjeszkedés; sem a gazdasági és politikai konkurencia, illetve az önkormányzatok fenyegetése, megfélemlítése, ellehetetlenítése; sem az ország nemzedékeken átívelő drámai eladósítása; sem a nemzeti kultúra lezüllesztése, a kulturális intézmények hűbérbirtokba adása politikai szerencselovagoknak, szélhámosoknak, szimpla dilettánsoknak; sem az évi több tízezernyi magyar állampolgár kivándorlása hazánkból; sem az a fajta háborús pszichózis, amelyet minden békéről szóló papolás ellenére maga a kormány, elsősorban Orbán Viktor gerjeszt; sem az egyes védtelen társadalmi csoportok, kisebbségek elleni, az 1945 előtti évek szélsőjobboldali, nyilas retorikájára emlékeztető, központilag vezényelt nyílt uszítás; sem az, hogy az állam mindinkább igényt tart a magánszféra kontrolljára. Mintha ezek közül semmi nem lett volna annyira fontos a magyar választóknak, hogy megbüntessék a kormányt. Pedig – mondjon bárki bármit – mindig akadtak ellenzéki pártok és politikusok (az egyre fogyatkozó független sajtóról nem is beszélve), akik e bűnök valamelyikét újra és újra Orbánék fejére olvasták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.