A szerk.

Az üstökös

A szerk.

A kormányoldali 25 ezres becslés komolytalan, ahogyan túlzásnak tűnik a 250 ezer fő bemondása is: de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg nagyon sokan kimentek szombat délután a Kossuth térre a Magyar Péter meghirdette demonstrációra.

Rég volt ekkora tömeg olyan tüntetésen, amelyen a meghirdetett program nem egy konkrét ügy (például a közoktatás) melletti vagy elleni (például a tervezett netadóval szembeni) kiállás volt, hanem deklaráltan is Orbán Viktor kleptokrata tekintélyuralmi rendszerének, a NER-nek a lebontása. 2010 után sokféleképpen próbálkozott hasonlóan nagy rendszerellenes megmozdulás tető alá hozásával országgyűlési ellenzék, vagy éppen parlamenten kívüli alkalmi szerveződés, de ennyi embert egyszer sem sikerült utcára vinni.

Ráadásul Magyar Péterről február 2-ig (az első kritikus, szélesebb körben ismertté vált Facebook-posztjáig), vagy inkább február 10-ig (a NER-rel való szakításának bejelentéséig) nem sokan tudtak, talán még azzal együtt sem, hogy a Varga Judittal közös tavaly tavaszi nyilatkozatuk a házasságuk végéről körbefutott a sajtón. Vagyis Magyar Péter néhány hét alatt jutott el odáig, hogy a nyilvánosság jelentékeny része őt tekinti az Orbán-rendszer sír­ásójának. És a NER is tart tőle, ezt leginkább a lejáratására fordított több százmillió forint mutatja.

A NER eddig minden hibáját és a magyar társadalom érdekei ellen tudatosan elkövetett valamennyi gaztettét simán megúszta, amennyiben 2010 óta majd’ minden lényeges választást megnyert (kivéve a 2019-es önkormányzati választást). Mintha a társadalmat azon kívül, hogy maradjon alacsony a rezsi, meg a választások előtt Orbán szórjon ki neki egy rakás pénzt, az égvilágon semmi nem érdekelte volna: sem a botrányos, emberéletekben is mérhető járványkezelés; sem a jogállami intézményrendszer kiüresítése; sem a közoktatás és az egészségügy látványos, a mindennapi életet is befolyásoló zuhanórepülése; sem az egyetemek ellopása; sem az esetenkénti nyílt erőszak alkalmazása (például a diáktüntetők vagy a rendszernek kínos népszavazás kiírása ellen); sem az európai és atlanti szövetségi kapcsolatok nyílt elárulása, illetve ezzel párhuzamosan a keleti önkényuralmi rendszerek felé való menetelés; sem az állami javak gátlástalan elrablása, az erőszakos gazdasági terjeszkedés; sem a gazdasági és politikai konkurencia, illetve az önkormányzatok fenyegetése, megfélemlítése, ellehetetlenítése; sem az ország nemzedékeken átívelő drámai eladósítása; sem a nemzeti kultúra lezüllesztése, a kulturális intézmények hűbérbirtokba adása politikai szerencselovagoknak, szélhámosoknak, szimpla dilettánsoknak; sem az évi több tízezernyi magyar állampolgár kivándorlása hazánkból; sem az a fajta háborús pszichózis, amelyet minden békéről szóló papolás ellenére maga a kormány, elsősorban Orbán Viktor gerjeszt; sem az egyes védtelen társadalmi csoportok, kisebbségek elleni, az 1945 előtti évek szélsőjobboldali, nyilas retorikájára emlékeztető, központilag vezényelt nyílt uszítás; sem az, hogy az állam mindinkább igényt tart a magánszféra kontrolljára. Mintha ezek közül semmi nem lett volna annyira fontos a magyar választóknak, hogy megbüntessék a kormányt. Pedig – mondjon bárki bármit – mindig akadtak ellenzéki pártok és politikusok (az egyre fogyatkozó független sajtóról nem is beszélve), akik e bűnök valamelyikét újra és újra Orbánék fejére olvasták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.