Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Mi is inkább arra hajlunk, hogy a tantermi oktatás felfüggesztése csak valóban súlyos járványhelyzet esetén valószínű. A (fél)információ gyors terjedése másról árulkodik: a közoktatás érintettjei körében uralkodó, egyre növekvő aggodalomról.

A magyar oktatási rendszer 2010 utáni le­épülését, széthullását hónapról hónapra dokumentálja ez a lap is; ez a folyamat mára eljutott odáig, hogy a napi működés került veszélybe. A normális ügymenetet ellehetetlenítő, átgondolatlan – és eleve elhibázott – túlközpontosítás, a magukat eddig „ideológiai okokból” félreállítottnak hirdető félműveltek térnyerése az oktatáspolitika középső és felsőbb szintjein eddig is egyre inkább élhetetlenné és perspektívátlanná tették a közeget azok számára, akik 21. századi közoktatásban gondolkodnak. Igaz, évekig meghatározó maradt még az a fél évszázadosnál is régebbi tanári mentalitás, miszerint az osztályteremben a csukott ajtó mögött érvényét veszti bármiféle ostoba előírás. Csakhogy a pedagógusok jogainak nyílt és arcátlan kormányzati semmibevétele, a felháborítóan alacsony bérszínvonal fokozatosan felülír mindent.