Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Élünk itt a burkunkban, s reklamálunk, ha valaki közel jön hozzánk. Viszont ez nincs így. Dehogy mondjuk mi ezt. Nem ezt mondjuk mi. Nem mi mondjuk ezt – de attól még nagyon is mondva van. Igaz, akkor sem szakadna le az ég, ha éppenséggel mi mondanánk, legfeljebb megint kivonulna ránk a békemenet. De nem, nem és nem. Nem mi.