Díszpolgári kör

„A hazai felsőoktatás egyik kiemelkedő intézményeként – az európai egyetemek Magna Charta-jának [sic!] szellemében – a legmagasabb szintű, sokoldalú, multidiszciplináris képzéssel, kutatással és fejlesztéssel járul hozzá az egyetemes tudomány és a magyar társadalom fejlődéséhez” – olvasható a Debreceni Egyetem honlapján a Küldetés menüpont alatt.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy az 1988-ban kihirdetett Magna Charta Universitatumban rögzített alapelveknek már a legelső pontja leszögezi, hogy „az egyetem autonóm intézmény”, s hogy „kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie”, azt gondolhatnánk, hogy – a református kollégium 1538-as alapítása óta működő – debreceni felsőoktatás valóságos világítótornya a hazai szellemi életnek.

Nos, ha ez valaha így is volt, 2014 óta már csak történelem. Azóta inkább az egyetem rektoráról, Szilvássy Zoltánról és szófogadó szenátusáról esik szó, mint példamutató tudományos nacsalnyikokról. Szilvássy úgy lett az egyetem első embere, hogy az akkori szenátus nagy többsége nem támogatta; támogatta viszont az akkori illetékes miniszter, Balog Zoltán, aki az ő nevét terjesztette fel Áder Jánosnak. Így válhatott a szerény tudományos életművet felmutatni képes, ám igyekvő farmakológus a megtestesítőjévé annak az orbáni oktatáspolitikának, amely nemcsak az egyetemi autonómiát veszi semmibe, de a tudományra és a kultúrára is csak mint politikai eszközre tekint.