A szerk.

Elnyomásban

A szerk.

Oroszországban az elmúlt hetekben – január 23-án, 31-én és február 2-án – tartott tüntetések, illetve az azokra adott hatósági válaszok történelmet írtak, és a legrosszabb fajtából valót.

Az események, melyek e fordulathoz vezettek, Alekszej Navalnij meggyilkolásának kísérletével kezdődtek tavaly augusztusban, amit Navalnij csodával határosan élt túl. Meg pár civil – például a tomszki kórház személyzete – helytállásának és lélekjelenlétének köszönhetően. Putyin ezek után Navalnijt kiengedte az országból, sejthetően Angela Merkel közbenjárására, és erősen bízva abban, hogy Navalnij értett a szóból, feladja politikai ambícióit, és az emigrációt választja. Mint tudjuk, nem ez történt. A Berlinben lábadozó Navalnij egy telefonos trükkel bebizonyította, hogy az orosz titkosrendőrség próbálta megölni, és azt is hamar nyilvánvalóvá tette, hogy visszamegy, és folytatja a harcot a Putyin-rezsim ellen; tudván tudva, hogy már a repülőtéren letartóztatják, és mondvacsinált indokokkal letöltendőre változtatják a korábban – ugyancsak egy kirakatperben – rámért, próbaidőre felfüggesztett három és fél éves börtönbüntetését. Talán az önfeláldozás és a hazaszeretet is épp elég motiváció volt e hősies cselekedethez – a politikai remény pedig az lehetett, hogy a koncepciós ítélet, az égbekiáltó gazság nyomán felserkenő nép, a folytonos utcai demonstrációk fordulópontot hoznak majd a rezsim társadalmi megítélésében, s megrendítik annyira a támogatottságát, hogy valamelyest kinyílik a szeptemberi törvényhozási választás előtt a demokratikus politizálás mezeje. És lehet, hogy maga Navalnij börtönben lesz, ami nem épp az ideális kampány-főhadiszállás, de van a mozgalmának épp elég embere és szervező ereje ahhoz, hogy érdemben elő tudja segíteni az ellenzéki jelöltek sikerét.

Azt, hogy ez nem légből kapott elképzelés volt, a Navalnij visszatérésére és bírósági ítéletére adott népi reakció igazolja: a tüntetések a szervezők becslése szerint összesen több mint 300 ezer embert mozgattak meg. Ráadásul nem csak Moszkva és Szentpétervár polgárias, nyugatos közönségét: az ország távoli, váratlan pontjain is sokan tiltakoztak. Ilyen méretű demokratikus megmozdulások Oroszországban az elmúlt harminc évben soha nem zajlottak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?