A szerk.

Elnyomásban

A szerk.

Oroszországban az elmúlt hetekben – január 23-án, 31-én és február 2-án – tartott tüntetések, illetve az azokra adott hatósági válaszok történelmet írtak, és a legrosszabb fajtából valót.

Az események, melyek e fordulathoz vezettek, Alekszej Navalnij meggyilkolásának kísérletével kezdődtek tavaly augusztusban, amit Navalnij csodával határosan élt túl. Meg pár civil – például a tomszki kórház személyzete – helytállásának és lélekjelenlétének köszönhetően. Putyin ezek után Navalnijt kiengedte az országból, sejthetően Angela Merkel közbenjárására, és erősen bízva abban, hogy Navalnij értett a szóból, feladja politikai ambícióit, és az emigrációt választja. Mint tudjuk, nem ez történt. A Berlinben lábadozó Navalnij egy telefonos trükkel bebizonyította, hogy az orosz titkosrendőrség próbálta megölni, és azt is hamar nyilvánvalóvá tette, hogy visszamegy, és folytatja a harcot a Putyin-rezsim ellen; tudván tudva, hogy már a repülőtéren letartóztatják, és mondvacsinált indokokkal letöltendőre változtatják a korábban – ugyancsak egy kirakatperben – rámért, próbaidőre felfüggesztett három és fél éves börtönbüntetését. Talán az önfeláldozás és a hazaszeretet is épp elég motiváció volt e hősies cselekedethez – a politikai remény pedig az lehetett, hogy a koncepciós ítélet, az égbekiáltó gazság nyomán felserkenő nép, a folytonos utcai demonstrációk fordulópontot hoznak majd a rezsim társadalmi megítélésében, s megrendítik annyira a támogatottságát, hogy valamelyest kinyílik a szeptemberi törvényhozási választás előtt a demokratikus politizálás mezeje. És lehet, hogy maga Navalnij börtönben lesz, ami nem épp az ideális kampány-főhadiszállás, de van a mozgalmának épp elég embere és szervező ereje ahhoz, hogy érdemben elő tudja segíteni az ellenzéki jelöltek sikerét.

Azt, hogy ez nem légből kapott elképzelés volt, a Navalnij visszatérésére és bírósági ítéletére adott népi reakció igazolja: a tüntetések a szervezők becslése szerint összesen több mint 300 ezer embert mozgattak meg. Ráadásul nem csak Moszkva és Szentpétervár polgárias, nyugatos közönségét: az ország távoli, váratlan pontjain is sokan tiltakoztak. Ilyen méretű demokratikus megmozdulások Oroszországban az elmúlt harminc évben soha nem zajlottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.