A szerk.

Elnyomásban

A szerk.

Oroszországban az elmúlt hetekben – január 23-án, 31-én és február 2-án – tartott tüntetések, illetve az azokra adott hatósági válaszok történelmet írtak, és a legrosszabb fajtából valót.

Az események, melyek e fordulathoz vezettek, Alekszej Navalnij meggyilkolásának kísérletével kezdődtek tavaly augusztusban, amit Navalnij csodával határosan élt túl. Meg pár civil – például a tomszki kórház személyzete – helytállásának és lélekjelenlétének köszönhetően. Putyin ezek után Navalnijt kiengedte az országból, sejthetően Angela Merkel közbenjárására, és erősen bízva abban, hogy Navalnij értett a szóból, feladja politikai ambícióit, és az emigrációt választja. Mint tudjuk, nem ez történt. A Berlinben lábadozó Navalnij egy telefonos trükkel bebizonyította, hogy az orosz titkosrendőrség próbálta megölni, és azt is hamar nyilvánvalóvá tette, hogy visszamegy, és folytatja a harcot a Putyin-rezsim ellen; tudván tudva, hogy már a repülőtéren letartóztatják, és mondvacsinált indokokkal letöltendőre változtatják a korábban – ugyancsak egy kirakatperben – rámért, próbaidőre felfüggesztett három és fél éves börtönbüntetését. Talán az önfeláldozás és a hazaszeretet is épp elég motiváció volt e hősies cselekedethez – a politikai remény pedig az lehetett, hogy a koncepciós ítélet, az égbekiáltó gazság nyomán felserkenő nép, a folytonos utcai demonstrációk fordulópontot hoznak majd a rezsim társadalmi megítélésében, s megrendítik annyira a támogatottságát, hogy valamelyest kinyílik a szeptemberi törvényhozási választás előtt a demokratikus politizálás mezeje. És lehet, hogy maga Navalnij börtönben lesz, ami nem épp az ideális kampány-főhadiszállás, de van a mozgalmának épp elég embere és szervező ereje ahhoz, hogy érdemben elő tudja segíteni az ellenzéki jelöltek sikerét.

Azt, hogy ez nem légből kapott elképzelés volt, a Navalnij visszatérésére és bírósági ítéletére adott népi reakció igazolja: a tüntetések a szervezők becslése szerint összesen több mint 300 ezer embert mozgattak meg. Ráadásul nem csak Moszkva és Szentpétervár polgárias, nyugatos közönségét: az ország távoli, váratlan pontjain is sokan tiltakoztak. Ilyen méretű demokratikus megmozdulások Oroszországban az elmúlt harminc évben soha nem zajlottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.