A szerk.

Elnyomásban

A szerk.

Oroszországban az elmúlt hetekben – január 23-án, 31-én és február 2-án – tartott tüntetések, illetve az azokra adott hatósági válaszok történelmet írtak, és a legrosszabb fajtából valót.

Az események, melyek e fordulathoz vezettek, Alekszej Navalnij meggyilkolásának kísérletével kezdődtek tavaly augusztusban, amit Navalnij csodával határosan élt túl. Meg pár civil – például a tomszki kórház személyzete – helytállásának és lélekjelenlétének köszönhetően. Putyin ezek után Navalnijt kiengedte az országból, sejthetően Angela Merkel közbenjárására, és erősen bízva abban, hogy Navalnij értett a szóból, feladja politikai ambícióit, és az emigrációt választja. Mint tudjuk, nem ez történt. A Berlinben lábadozó Navalnij egy telefonos trükkel bebizonyította, hogy az orosz titkosrendőrség próbálta megölni, és azt is hamar nyilvánvalóvá tette, hogy visszamegy, és folytatja a harcot a Putyin-rezsim ellen; tudván tudva, hogy már a repülőtéren letartóztatják, és mondvacsinált indokokkal letöltendőre változtatják a korábban – ugyancsak egy kirakatperben – rámért, próbaidőre felfüggesztett három és fél éves börtönbüntetését. Talán az önfeláldozás és a hazaszeretet is épp elég motiváció volt e hősies cselekedethez – a politikai remény pedig az lehetett, hogy a koncepciós ítélet, az égbekiáltó gazság nyomán felserkenő nép, a folytonos utcai demonstrációk fordulópontot hoznak majd a rezsim társadalmi megítélésében, s megrendítik annyira a támogatottságát, hogy valamelyest kinyílik a szeptemberi törvényhozási választás előtt a demokratikus politizálás mezeje. És lehet, hogy maga Navalnij börtönben lesz, ami nem épp az ideális kampány-főhadiszállás, de van a mozgalmának épp elég embere és szervező ereje ahhoz, hogy érdemben elő tudja segíteni az ellenzéki jelöltek sikerét.

Azt, hogy ez nem légből kapott elképzelés volt, a Navalnij visszatérésére és bírósági ítéletére adott népi reakció igazolja: a tüntetések a szervezők becslése szerint összesen több mint 300 ezer embert mozgattak meg. Ráadásul nem csak Moszkva és Szentpétervár polgárias, nyugatos közönségét: az ország távoli, váratlan pontjain is sokan tiltakoztak. Ilyen méretű demokratikus megmozdulások Oroszországban az elmúlt harminc évben soha nem zajlottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.