Mindez megerősíti azt a – meglehet, immár némi árnyalásra szoruló – közhiedelmet, mely szerint a magát Cilinek nevező tiszti főorvos az orbáni világ azon viceházmesteri nívón tevékenykedő janicsárjai közé tartozna, mint mondjuk Németh Szilárd vagy Budai Gyula, akik elsősorban szerény képességeikkel, kommunikációs ügyetlenkedéseikkel, a magyar nyelvvel folytatott örökké vesztes küzdelmükkel, illetve az ezeket kompenzálandó agresszivitással szolgálják ki a rendszert. Akikhez képest Orbán a maga bumfordiságával együtt is valóságos vezénylő házmester.
Ugyanakkor ez az eltévedt levél azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Müller a maga szűk területén időnként legalábbis kísérletet tesz arra, hogy a saját hite szerint alakítsa a dolgok folyását.
Nem csupán az ő szerencsétlensége, hogy autokráciában hitből is csak egy lehetséges, s ez aligha az egyházak szakterülete. Az orbánizmus legfőbb hite például a hazugság omnipotens voltába vettetik. Hazugsággal lehet eredményesen vezetni az országot, hazugsággal lehet vagyonokat szerezni, azzal lehet és kell a nyilvánosságot kézben tartani, azzal (csalással) lehet választásokat nyerni, a hazugság győzi le Európát és az egész világot, s végül természeténél fogva a járványt is. Ebben kell hinni, ehhez kell imádkozni, s ezt kell művelni olyan szinten, hogy azzal kivívjuk a főhazug elismerését, ami utat enged – egy darabig – az életben maradásnak meg a vele párhuzamos tollasodásnak, sőt szerencsés esetben a szabad elvonulásnak is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
