A szerk.

Erőből, s egyre nagyobbakat

A szerk.

Müller Cecília lebuktatta magát. A legbanálisabb módon: képtelen volt csak oda elküldeni egy elektronikus levelet, ahová valójában szánta.

Mindez megerősíti azt a – meglehet, immár némi árnyalásra szoruló – közhiedelmet, mely szerint a magát Cilinek nevező tiszti főorvos az orbáni világ azon viceházmesteri nívón tevékenykedő janicsárjai közé tartozna, mint mondjuk Németh Szilárd vagy Budai Gyula, akik elsősorban szerény képességeikkel, kommunikációs ügyetlenkedéseikkel, a magyar nyelvvel folytatott örökké vesztes küzdelmükkel, illetve az ezeket kompenzálandó agresszivitással szolgálják ki a rendszert. Akikhez képest Orbán a maga bumfordiságával együtt is valóságos vezénylő házmester.

Ugyanakkor ez az eltévedt levél azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Müller a maga szűk területén időnként legalábbis kísérletet tesz arra, hogy a saját hite szerint alakítsa a dolgok folyását.

Nem csupán az ő szerencsétlensége, hogy autokráciában hitből is csak egy lehetséges, s ez aligha az egyházak szakterülete. Az orbánizmus legfőbb hite például a hazugság omnipotens voltába vettetik. Hazugsággal lehet eredményesen vezetni az országot, hazugsággal lehet vagyonokat szerezni, azzal lehet és kell a nyilvánosságot kézben tartani, azzal (csalással) lehet választásokat nyerni, a hazugság győzi le Európát és az egész világot, s végül természeténél fogva a járványt is. Ebben kell hinni, ehhez kell imádkozni, s ezt kell művelni olyan szinten, hogy azzal kivívjuk a főhazug elismerését, ami utat enged – egy darabig – az életben maradásnak meg a vele párhuzamos tollasodásnak, sőt szerencsés esetben a szabad elvonulásnak is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.