A szerk.

Erőből, s egyre nagyobbakat

A szerk.

Müller Cecília lebuktatta magát. A legbanálisabb módon: képtelen volt csak oda elküldeni egy elektronikus levelet, ahová valójában szánta.

Mindez megerősíti azt a – meglehet, immár némi árnyalásra szoruló – közhiedelmet, mely szerint a magát Cilinek nevező tiszti főorvos az orbáni világ azon viceházmesteri nívón tevékenykedő janicsárjai közé tartozna, mint mondjuk Németh Szilárd vagy Budai Gyula, akik elsősorban szerény képességeikkel, kommunikációs ügyetlenkedéseikkel, a magyar nyelvvel folytatott örökké vesztes küzdelmükkel, illetve az ezeket kompenzálandó agresszivitással szolgálják ki a rendszert. Akikhez képest Orbán a maga bumfordiságával együtt is valóságos vezénylő házmester.

Ugyanakkor ez az eltévedt levél azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Müller a maga szűk területén időnként legalábbis kísérletet tesz arra, hogy a saját hite szerint alakítsa a dolgok folyását.

Nem csupán az ő szerencsétlensége, hogy autokráciában hitből is csak egy lehetséges, s ez aligha az egyházak szakterülete. Az orbánizmus legfőbb hite például a hazugság omnipotens voltába vettetik. Hazugsággal lehet eredményesen vezetni az országot, hazugsággal lehet vagyonokat szerezni, azzal lehet és kell a nyilvánosságot kézben tartani, azzal (csalással) lehet választásokat nyerni, a hazugság győzi le Európát és az egész világot, s végül természeténél fogva a járványt is. Ebben kell hinni, ehhez kell imádkozni, s ezt kell művelni olyan szinten, hogy azzal kivívjuk a főhazug elismerését, ami utat enged – egy darabig – az életben maradásnak meg a vele párhuzamos tollasodásnak, sőt szerencsés esetben a szabad elvonulásnak is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.