Az akció február 14. óta tart; akkor a kőbányai Szent László Gimnázium tizenkét tanára tagadta meg egy napra a munka felvételét. Az ő bátor tettüket azóta körülbelül 200 tanintézmény 3500 munkatársa, pedagógusok és nem pedagógus iskolai, óvodai dolgozók követték. A tiltakozási hullám jóval kiterjedtebb lett, mint arra előzetesen bárki is számított: nemcsak időben (immár a harmadik hetébe lépett), hanem térben is; a csatlakozók munkahelyét jelölő térképen szaporodnak a pöttyök, és már nemcsak a fővárosra és néhány nagyvárosra, hanem kisebb településekre is rákerülnek.
Az iskolai polgári engedetlenség országossá terebélyesedése azért is figyelemre méltó, mert a hol nyílt, hol burkolt központi nyomásgyakorlás a januári sztrájk óta folyamatos. Az viszont, hogy egyre több kisebb településen is akadnak olyan tanárok és támogatók, akik kiállnak a véleményükért, pontosan mutatja az oktatás világát feszítő elégedetlenség mértékét. Bár a NER világában a hatalom pressziója vidéken jóval közvetlenebb és személyre szabottabb, mint a nagyobb városokban, sokan érzik úgy, hogy tanárként már nincs mit veszíteniük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
