A szerk.

A magyar élet természetéről

A szerk.

Imruska, Dömötör és Kázmérka, a három gyenge kezdő. Imruska megvan? Hát Dömötör? Imruska az a kiscsákesz, aki áll mulyán a játszótéren, és bámul egy másik gyereket, aki játszik.

Imruska nem mozdul, néz, bámul, tátja a száját. S amikor a másik gyereket a nevén szólítják, Cinike, akkor Imruska az anyjához fordul: Anyuka, én Cinike vagyok? Nem, kisfiam, te Imruska vagy. Im-rus-ka… ismétli tanácstalanul a gyermek. Anyuka, tán zavarát oldandó, rászól, hogy Imruska, inkább szaladj fel a dombra. Némi gondolkodás után Imruska valóban felszalad a dombra, s onnan visszaszól: Anyuka, most fönn vagyok a dombon? – idézzük szabadon Karinthy Frigyes találkozását A világ legbutább gyerekével.

S ebből a kedves olvasó már ki is találhatta, hogy kicsoda Dömötör. Bizony az, aki buta volt, mint hat ökör, hisz míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, s kerülte is az iskolát.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk