A szerk.

Erkölcsös szülés

A szerk.

„Az, hogy azt gondolja valaki, hogy neki egyedülállóként joga van ahhoz, hogy neki egyedülállóként, anélkül, hogy lenne párja, enélkül neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve, megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen” – Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárból buggyant ki imígyen a magyar jövőért érzett felelősség péntek este az RTL Klubon.

Bevalljuk, az egyedülálló nők gyerekvállalási kedvét helytelenítő államtitkár kissé megzavart minket az elmúlt hónapok kormányzati szaporodásoffenzívája után. Melynek keretében épp csak az nem hangzott el – vagy tán valahol elhangzott már, csak még nem kapott nagy nyilvánosságot –, hogy „lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség”. Most akkor szüljék tele a magyar nők a Kárpát-medencét, vagy se?

Gyéren szállingózó belfideszes hírek szerint Orbán Viktor totál ki van bukva amiatt, hogy bár istenesen odateszi magát az ügy érdekében, a magyar rendületlenül fogyik. Röviddel a megnyert áprilisi választás után bejelentette, hogy a nagy cél érdekében megállapodást kíván kötni a magyar nőkkel. Ez természetesen nem az első lépés volt, hiszen az előző év végén már meghirdette a nemzeti demográfiai programot. És azóta mennyi minden megvalósult! Családi adókedvezmény, csok, diákhitel elengedése, gyed extra, a fennálló lakáshitelből 1-1 milliót leír az állam a harmadik és a további gyermekek után, 10 milliós kamatmentes kölcsön a fiatalok életkezdési támogatásaként. És akkor a jelenleg is zajló nemzeti konzultációról – amely bízvást tekinthető e nagyszerű sorozat betetőzésének – még nem is beszéltünk. A vak is látja, hogy a belét kidolgozza ez az ember – a kis magyar kölykök tíz- és százezrei meg sehol.

Nem, nem a demográfiai helyzet súlyosságán viccelődünk. Komoly tanulmányok sora elemzi, milyen gondokat okoz már a közeli jövőben is a társadalom aggasztó ütemű elöregedése. De ezek az analízisek azt is kimutatják, hogy csak pénzzel nem oldható meg e probléma. A társadalmi közegnek kell olyannak lenni, ahol van miért gyereket vállalni, ahol az állam biztosítja a színvonalas oktatást, egészségügyet, ahol a gyerekeket vállaló nő és férfi számára is adott a lehetőség arra, hogy képességeit kibontakoztatva minél teljesebb életet élhet. Röviden: ahol van perspektívája a jövőnek. (Azt, hogy Magyarországon mekkora az ez iránti vágy, a fiatal korosztályok tömeges kivándorlása jelzi: a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2018-as jelentése szerint tavaly év elején 461 ezer magyar migráns élt külföldön, míg három évvel korábban csak 330 ezer. Velük vajon hány már élő és leendő magyar kisgyerek hagyta itt az országot az utóbbi években?)

A NER ezeket a kereteket nem biztosítja, sőt feljogosítva érzi magát arra, hogy minduntalan belepofázzon a polgárok legszemélyesebb ügyeibe; például előbb közli, hogy igazából csak azokat a nőket veszi emberszámba, akik szülnek, majd azt is meghatározza, hogy mit tekint erkölcsös szülésnek (ha jól értjük az államtitkár idézett szavait). Logikailag ebből az következik, hogy aki e feltételeket nem teljesíti (tehát vagy nem szül, vagy nem párkapcsolatban, feleségként szül), az a NER számára nem létezik. Sőt, mivel a NER önértelmezésében a rendszer Magyarországgal egyenlő, az ilyenek Magyarország számára sem léteznek többé. Fölösleges kolonc mindahány a nemzet makulátlan testén.

(Kövér László 2008-ban, amikor a Fidesz számára váratlan 2002-es választási vereség okait elemezte, ezt mondta: „Valamikor, a választások előtt a tapolcai Tescóban álltam sorba. Észrevettem, hogy egy több gyerekkel lévő anya rátolta a kosarát az előtte álló középkorú nő sarkára. Az méltatlankodva szólt vissza: »Azért, mert nincs gyerekem, még én is ember vagyok!« Akkor döbbentem rá, hogy valamit végzetesen elrontottunk.” Mielőtt bárki meghatódna e tiszta szavaktól, eláruljuk: Kövér utóbb visszavonta az interjút.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.