A szerk.

Felmegyek miniszterelnök úrhoz

A szerk.

„Így vagy úgy, akkor, ha mindenki, akkor, ha nem mindenki, korán van még, meglátjuk, talán és Jonatán” – válaszolják a közös főpolgármester-jelölés esedékességét firtató körkérdésünkre pár lappal beljebb a magyar ellenzék felkent képviselői gyakorlatilag az összes pártból.

Nem is kell különösebben elmerülni kijelentéseik értelmezésében, hogy világos legyen: a nagy terv meghirdetése még valamelyest várat magára, mondhatni, ej, ráérünk arra még. Hogy ez az álláspont még igen erős megszorítások között sem ígér sok jót, arról a legmegfelelőbb helyről szerezhetett az elmúlt napokban döntő bizonyítékot minden hírfogyasztó polgártársunk – egyenest Tarlós István jelenlegi főpolgármester szájából.

Fővárosunk első polgára kétszer egymás után is tudott olyat mondani ugyanis, ami hajszálpontosan rajzolta fel a Budapestre 2019 őszétől köszöntő időt – már amennyiben nevezett újabb ciklusát kezdheti ekkor.

„Én kértem, hogy vizsgálják meg a nagyobb fővárosi aluljárók éjszakai lezárásának lehetőségét és következményeit” – nyilatkozta az Indexnek Budapest első embere, amikor azt tudakolták tőle, hogy „ismeri-e a nyilvánosságra került kormányzati előterjesztést”.

Azt pedig a Népszavának bírta mondani Tarlós, hogy: „Azt fogom kérni miniszterelnök úrtól, amikor találkozunk, hogy ne a kormány generálisan szankcionáljon, ha valamilyen rendellenességet észlel a kulturális taotámogatások esetében, hanem ha konkrét esetek jutnak a tudomására, akkor ezekben járjon el. És azt is kérem majd, hogy a budapesti színházak esetében a kulturális taotámogatások értékét továbbra is deklaráltan garantálja.” Jaj, hát nem is lehet ezt szebben mondani, szinte látjuk is a szemünkkel, ahogy a főpesti kihúzza magát a tükör előtt, s önszemébe mondja, hogy „azt fogom kérni miniszterelnök úrtól”, majd kicsit kienged, leereszti vállát, s belepirul önnön bátorkodásába.

Tudja az ördög, még az is lehet, hogy Tarlós tényleg ezt kérte miniszterelnök úrtól, de hogy süket fülekre talált, az immár bizonyosság. Nem mintha lenne jelentősége, hogy most akkor merészkedett-e kérni, vagy csak úgy odanyilatkozott, aztán meg elsunnyogott a szürkületbe. Hisz’ a dolog bevégeztetett, a kulturális élet mástól sem hangos, csak a 2019 januárjától kinyírandó, megnyomorítandó független színházak halálsikolyaitól. Ahogy annak sincs a világon semmi jelentősége, hogy Tarlós odaállt az Index elé, s nagy pökhendin kivágta, hogy én akarom lezáratni a tetves, koszos csövesek elől az aluljárókat, nem más. Azért nincsen különösebb jelentőségük e nagyhangú kiállásoknak, mert voltaképpen egy szó, egy hang, egy mozdulat sem igaz belőlük: csupa hamis gesztus, csupa ön- és közámítás.

Nem, a klosárok rendszerszintű, alkotmányban előírt üldözését nem Tarlós István erőltette, nem ő módosította az alkotmányt, nem ő hozott törvényt, de még csak nem is ő vezette kantárszáron az első útjába akadó szerencsétlent a bírái elé, ő csak némi késéssel fel akart kapaszkodni a már tempósan pöfögő vonatra. Vagy, ami még rosszabb: észbe kapván, hogy, ami a fővárosban történik, az mégiscsak az ő felelőssége, hát feltette a kezét, hogy én is itt vagyok. Én is számítok, velem is számoljatok, én is belerúgok egyet azokba, akik nem tudnak védekezni. S nem mozgatta más motiváció akkor sem, amikor a taotámogatásról rajzolta magát kérelmező testtartásban miniszterelnök ura színe elé. Bár e felneszezése, ha lehet, még ízetlenebbre sikerült, mint a fedél nélküliekre vonatkozó. Mert akkor legalább nem igyekezett jó színben feltüntetni magát, ekkor viszont azzal az elmúlt évek fényében nyilvánvalóan hamis sugalmazással operált, hogy ő tudniillik majd sívó oroszlánként fog küzdeni a magyar kultúráért, azon belül is teljes és domborzatos mellszélességgel a színházért. Bármiért, húsz fillérért, egy jó szóért. Tarlós István, akinek a színházakat érintő működése a napnál is világosabban felhúzható a Dörner Györgytől Kiss B. Atilláig ívelő görbére. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy mit intézett el ő eddig miniszterelnök úrnál – már a sorozatos mandátumhosszabbításain túl.

Nincs ezen mit szépíteni, Tarlós sem tudja, akárhogy is próbálja, akármennyire is szar érzés lehet bólogató tacskónak lenni Orbán Viktor Wartburgjának kalaptartóján. S ennek fényében válik csak igazán drámaivá, amit néhány oldallal beljebb a fővárosi ellenzék tisztelt képviselői mondanak.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.