A szerk.

Erősödő jelek

A szerk.

Időközi önkormányzati választást nyert egy szolnoki egyéni körzetben az MSZP, ráadásul olyanban, amelyik az előző választásokon egyértelműen jobbra húzott.

A győztes fordulatról beszél, éppen úgy, mint hónapokkal ezelőtt a dunaföldvári és a soproni részsikerei után. Ez persze természetes, elvégre a 2006 utáni vesszőfutást és a 2010-es agyagba döngölést követően a szocpártban minden apró örömöt ki akarnak élvezni. Ennek láttán ősszel jobbára csak a szánkat húztuk (lásd: Gyenge jelek, Magyar Narancs, 2012. október 11.), mondván, egy időközi önkormányzati és egy általános országgyűlési választás között ég és föld a különbség, az előbbi jó eredménye nem garantálja az utóbbin vágyott diadalt. Azóta viszont sok minden történt az ellenzéki térfélen - megjelent az Együtt 2014 Bajnai Gordonnal, amely rövid úton elkönyvelhette első kudarcát, minekutána az LMP nem kíván az MSZP-vel és senki mással sem, akinek a szocialistákhoz köze van, kooperálni -, de bizonyossá csak az vált, ami azért eddig is tudható volt: Orbánt vagy az MSZP győzi le, vagy senki. Pontosabban: lehetősége a győzelemre rajta kívül nincs igazából senki másnak. "Taktikai" okokból a nyilvánosság előtt persze el lehet játszani, hogy tulajdonképpen nem a szocpárt viszi a prímet, de ezzel aligha téveszthető meg bárki is. Például azért, mert - kétségbeejtő vagy sem - a szocpárt létezik. Meg azért - szomorú vagy sem -, mert a szocpárt nem puszta internetes hype, hanem élő szervezet háttérintézményekkel, alapszervekkel, plakátragasztó, cédulagyűjtő aktivistákkal.

Aki a kizárólag a moralizáló politikai publicisztikákban és politikusi nyilatkozatokban létező virtuális világot nem téveszti össze a valósággal, az láthatja, hogy az MSZP-vel újra megtörténik az, ami megesett vele 1992-1994, 2000 és 2002 között, és ami megesett a Fidesszel és Orbán Viktorral is 2007 és 2010 között. Számított valamit is 1994-ben Horn Gyula múltja? Érdekelte a jobboldali közönséget 1998-ban Orbán múltja? Hát a baloldaliakat 2002-ben a Tocsik-ügy? És a hárommillió Fidesz-szavazót 2010-ben az Országimázs Központ, az Orbán-bányák, a Simicska-birodalom vagy Tokaj szőlővesszeje? A volt kormánypártokat, amelyeket a leváltásukkor a hányingerig utált a szavazókorú népesség többsége, és minimum kiábrándult belőlük korábbi szavazóik nem csekély hányada, az évek múltával mind többen tanulták meg újra elfogadni. Mert, akármennyire is frusztráló, nem volt más, akiről elképzelhető volt, hogy adott helyzetben képes az ország problémáival valamit kezdeni. Semmi nem utal arra, hogy 2014-ben - már ha egyáltalán elvergődünk odáig - nagyon másként alakul majd. Szolnok előtt sem az volt a kérdés, hogy Bajnai Gordon, ha miniszterelnök-jelölt lesz, ténylegesen melyik pártnak lesz a jelöltje. Hanem az, hogy az adott esetben ismét lehetőséghez jutó volt kormánypártnak lesz-e elég ereje és kellő tartása ahhoz, hogy ezúttal ne szarjon a ventilátorba. 2002 és 2010 után nem volt, még ha az előbbi garnitúra nem is oly látványosan reccsentett a forgó lapátok közé, mint a 2010 utániak. Ez van.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.