A hölgy - valószínűleg soha senki nem nevezte így - abban a harminc-negyven fős csoportosulásban volt, akik a rendőrség épülete előtt vártak hozzátartozóikra, a kábítószerrel való visszaélés miatt előállított 12 fiatalra. A rendőrségi verzió szerint a kommandósok randalírozás miatt intézkedtek, a jelenlévők - cigányok - támadták meg őket.
Ám a rendőrség által közreadott felvétel csak azt mutatja, amikor már elszabadult a pokol. Hogy az - ismételjük, a rendőrség épülete előtt zajló - jelenetet térfigyelő kamerák ne rögzítették volna elejétől a végéig, az valószínűtlen. Ha a rendőrség valamilyen okból nem hagyja ki az összeállításából, hogy mi volt a rendőri brutalitás előzménye, akkor az ő verziójuk összevethető lenne az érintettek, szemtanúk beszámolójával. Mert abból más történet kerekedik ki. Abban szerepelt a rendőrségről távoztában visszarángatott, majd jól megvert és úgy az utcára küldött 12 előállított egyike, valamint egy mobiltelefon, amelyet a rendőrség elkobzott. A telefon egy szemtanúé volt, és rögzítette annak az eseménysornak a végét, amikor a hatósági épületből távozó megvert fiú látványára a tömeg felbőszül, kiabál, sőt, köpköd, majd a kommandósok lecsapnak és nem kímélik sem az asszonyokat, sem a gyerekeket. Kell-e mondani, hogy a telefont, de még a hírét is elnyelte azóta a föld. És kell-e mondani, hogy rendőrökről videofelvételt készíteni nem tilos. Jelenleg hatan vannak előzetesben, és a környéken jóval többen vannak, akik félnek kimenni az utcára, akik csak eddig örültek annak, hogy a rendőrség közelében laknak. Volt egy szemtanú, akit követtek a lakásába, s onnan hurcolták el. Itt egy idős asszonyt meglöktek, valakinek a kezéből pedig kitépték az említett mobiltelefont. "Ekkor történt, hogy az egyik lakó bevizelt, egy fiatal lány pedig állítólag térden állva könyörgött a rendőröknek, annyira féltette a lakásban alvó csecsemőjét." Mindez azonban szándékos ferdítés és hangulatkeltés a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szerint, amit a TASZ követ el, hiszen a jogvédő szervezet keresett fel szemtanúkat, készített jelentést - ebből idéztünk -, s tett panaszt a Független Rendészeti Panasztestületnél, s tesz feljelentést amiatt, hogy aránytalanul reagált a fegyveres testület az egyébként nem vitatott garázdaságra. Hogy a cigányoknak mit jelent a jogvédelem, azt már tudjuk egyéb esetekből. Ám ennek a történetnek van még egy furcsa sajátossága: a TASZ rendőrök elleni feljelentését ugyanaz a nyomozó ügyészség fogja elbírálni, amelyik a hivatalos személy elleni erőszak miatt indított eljárást is lefolytatja az egyik előzetesbe helyezettel szemben.
Van az az olvasat, ami szerint arányos volt a rendőrségi intézkedés, ehhez épp elég a cigányokat nem egyenrangúnak tartani. Van az a tömeg, mely szerint arányos volt a rendőri intézkedés. De hány Hatvannak, Devecsernek, Miskolcnak, Sajóbábonynak kell még megtörténnie ahhoz (ezeken a helyeken mind arányosan lépett fel a rendőrség a cigányok ellen vagy a cigányok védelmében, ha épp nácik bántalmazták őket), hány Csorba Robika emlékét kell még szégyenben, fájdalommal ápolnunk ahhoz, hogy értük is a Kossuth térre vonuljunk? Mert igazán bajban ők vannak.
