A szerk.

Értelmezési kísérlet

A szerk.

Elképzelhetetlen csoda magyarnak lenni, jóval nagyobb, mint ha csak simán embernek születik valaki.

Épp ideje volt, hogy a világ, de legalább Európa felismerje ezt, és leboruljon a magyarok és az ő jelenkori kormányuk meg kormányfőjük teljesítménye előtt. A magyarok erőfeszítésének és a kormány politikai teljesítményének köszönhetően vannak arra utaló jelek, hogy a világórát Európában egyre többen a magyar időhöz igazítják vagy fogják igazítani – erről például Kövér László házelnöktől értesültünk. Magyarország Orbán Viktor vezetésével élen jár az európai civilizáció megújításában – ezt a kormánymédiából tudhatjuk. „Magyarországnak mára olyan tekintélye és tisztelete lett Európában és a világban, amilyen száz éve nem volt, elismerik az ország vízióját, vezetőjét és azt, hogy az ország sokkal fontosabb szerepet játszik Európában, mint ami például a méretéből, lakosságszámából vagy gazdasági erejéből adódna.” Ezt egy külügy­minisztériumi államtitkár mondta a 444.hu tudósítása szerint. Összegezve: az évszázados kishitűség után (amit idegenek, engedékenyebben: idegenszívűek vertek a magyarokba) végre felemelt fejjel, egy harci kutya elszántságával vetjük szilárd tekintetünket a jövőbe. Mert többé nem félünk kimondani, „hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni. Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk”, ami „az összezavarodott, tájékozódását vesztett és végzetes bajoktól gyötört Európát” is megmentheti – mindezekről pedig (inkluzíve a kutya harcossága) maga a Nagy Reformer, Európa erős embere, a nemzet vezetője biztosította népét szónoklataiban.

Magyarország mennyország.

Apró szépséghiba, hogy ezeket kormánypárti politikusok mondják magukról, nem pedig róluk, a munkájukról mondja a külföld vagy akár hazai ellenzékük. Az abszurdig fokozott öntömjénezés részben kommunikációs hadművelet – egyrészt a művelt világ mind leplezetlenebb és mélyebb megvetését kell ily módon kompenzálni legalább a hardcore szavazók megnyugtatásáért, másrészt szolgálja az egyre szemérmetlenebb lopás megideologizálását is (például a „keresztény szabadság” előrángatása – ami e formájában a 2010 előtti magyar nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy a „minden az enyém, amire csak rámutatok, mindent megtehetek, amit csak akarok” szabadsága). Ám Orbánéknak mintha tényleg nem volna elég elvbarátaik (a Salvini- meg Strache-féle kalandorok) csodálata. Mint amikor – jól ismert hazai példával élve – hatodvonalbeli művészek (írók, színészek, zenészek stb.) szopják le kölcsönösen egymást, majd szapulják együtt tökéletes összhangban világhírű pályatársaikat, mondjuk a „nemzeti értékek” képviseletét számon kérve rajtuk – miközben majd megdöglenek az általuk támadottak elismerő pillantásáért. Orbán is hasonlóra vár. A „hanyatló”, „dekadens” Nyugat dicséretére, vagy legalább megértésére – mert mégis csak az lenne az igazi… Ezért ült le és csinált hülyét magából (és, ne ámítsuk magunkat, mindannyiunkból), amikor tavasszal Bernard-Henri Lévynek (a beszámolók szerint) kimerítő részletességgel tárta fel a lelkét. De a másik fél ilyenkor legfeljebb egy korlátlan hatalomhoz jutott zavaros fejű akarnokot lát. Nincs megértés, csodálat meg végképp nincs. Úgy képzeljük, hogy ez szörnyű érzés lehet annak, aki kiválasztottnak hiszi magát. Mi marad hát neki? Az infantilizmusba hajló öndicséret minden elképzelhető módon, és a frusztrációt levezető erőszakosság. Ennek vagyunk tanúi nap mint nap.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.