A szerk.

Borulva

A szerk.

Tarlós István kicsit megbomlott – ez persze nem túl érdekes. S nem is feltétlenül a legutóbbi napok fejleménye, hisz’ nevezett már 2006-ban is e szavakkal kommentálta azt a számára bizonyára lesújtó tényt, hogy a fénykorán már finoman szólva is messze túljutott Demszky Gábor elverte a választáson: „a kis, lenézett, lebunkózott, leegyszerűsített kerületi polgármester igencsak megkeserítette Demszky Gábor életét”, majd arról értekezett, hogy ő – szemben Demszkyvel – nem tud angolul, viszont perfekt latin. Mi van?

Szóval attól, hogy most e megindultság kétségkívül látványosra fordult, érdekesebb, közérdekűbb még nem lett, ezért csapda lenne azon morgolódni itt, hogy hányszor használta Budapest főpolgármestere a „beteg” és a „haver” szavakat, illetve mennyire dúlt tekintettel kért számon politikai ellenfelein teljesen értelmetlen dolgokat. Ő már csak ilyen, s lám, ilyensége alatt is áll még a főváros, igaz, pont olyan állapotban, mint amilyennek névleges vezetője most mutatja magát.

Ám ahhoz, hogy valójában mi is folyik itt, azt pont Tarlós érdemi közléséből lehet kihüvelyezni. Tarlós ugyanis, amikor a bömbis balhéja véget ért, s ő végre komolyra fordíthatta szót, a következőket mondta: „Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.” Mondja már meg valaki, hogy lehet-e ezt másképpen értelmezni, mint úgy, hogy ha nem élnénk ilyen furcsa világot Magyarországon, akkor a szellemi fogyatékosokat nem kellene elviselni, nem kellene türelmesnek lenni velük? Segítünk: ennek a szemét mondatnak nincsen más értelmezése. Viszont van neki folytatása, igen szerves folytatása. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége kifejezésre juttatta a kijelentés feletti megütközését, s felhívta a figyelmét arra, hogy „az értelmi fogyatékosság vagy szellemi fogyatékosság pejoratív jelzőként, a vitapartner minősítéseként való használata minden jó érzésű ember számára sértő és megalázó”. Nos, Tarlós azt válaszolta, hogy „az értelmi fogyatékosokkal semmi bajom”. S ezzel a kijelentésével sem az a legfőbb baj, hogy ordas nagy csúsztatás, hiszen az érdekvédők másról beszéltek, arról jelesül, hogy a Tarlós tirádáinak a pejoráló kontextusa (magyarul a szitkozódása) a sértő, de ezt nem feltétlenül kell megérteni egy főpolgármesternek. Inkább az a szép ebben a kijelentésben, hogy nyugodtan hozzátehette volna, mert hozzá szokták tenni azt is: „sőt, vannak értelmi fogyatékos barátaim is”.

Azaz Tarlós magyarázkodván egyszerűen benne felejtette magát nemcsak közege stílusában, de a világszemléletében is. A minden módon elsődleges hárítás nagy történelmi múltú üzemmódjában. Gondolom, amit gondolok („Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”), mondom, amit mondok („Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”). Aztán hárítok, s közlöm, hogy nekem amúgy semmi bajom az értelmi fogyatékosokkal, nyilván csak ezzel a furcsa magyarországi világgal, ahol el kell viselni őket meg a más efféléket. Mert arról még egy árva szót nem szóltunk (direkt), hogy Tarlós szövegében a „szellemi fogyatékos” címke mi mindennel lenne felcserélhető.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.