A szerk.

Borulva

A szerk.

Tarlós István kicsit megbomlott – ez persze nem túl érdekes. S nem is feltétlenül a legutóbbi napok fejleménye, hisz’ nevezett már 2006-ban is e szavakkal kommentálta azt a számára bizonyára lesújtó tényt, hogy a fénykorán már finoman szólva is messze túljutott Demszky Gábor elverte a választáson: „a kis, lenézett, lebunkózott, leegyszerűsített kerületi polgármester igencsak megkeserítette Demszky Gábor életét”, majd arról értekezett, hogy ő – szemben Demszkyvel – nem tud angolul, viszont perfekt latin. Mi van?

Szóval attól, hogy most e megindultság kétségkívül látványosra fordult, érdekesebb, közérdekűbb még nem lett, ezért csapda lenne azon morgolódni itt, hogy hányszor használta Budapest főpolgármestere a „beteg” és a „haver” szavakat, illetve mennyire dúlt tekintettel kért számon politikai ellenfelein teljesen értelmetlen dolgokat. Ő már csak ilyen, s lám, ilyensége alatt is áll még a főváros, igaz, pont olyan állapotban, mint amilyennek névleges vezetője most mutatja magát.

Ám ahhoz, hogy valójában mi is folyik itt, azt pont Tarlós érdemi közléséből lehet kihüvelyezni. Tarlós ugyanis, amikor a bömbis balhéja véget ért, s ő végre komolyra fordíthatta szót, a következőket mondta: „Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.” Mondja már meg valaki, hogy lehet-e ezt másképpen értelmezni, mint úgy, hogy ha nem élnénk ilyen furcsa világot Magyarországon, akkor a szellemi fogyatékosokat nem kellene elviselni, nem kellene türelmesnek lenni velük? Segítünk: ennek a szemét mondatnak nincsen más értelmezése. Viszont van neki folytatása, igen szerves folytatása. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége kifejezésre juttatta a kijelentés feletti megütközését, s felhívta a figyelmét arra, hogy „az értelmi fogyatékosság vagy szellemi fogyatékosság pejoratív jelzőként, a vitapartner minősítéseként való használata minden jó érzésű ember számára sértő és megalázó”. Nos, Tarlós azt válaszolta, hogy „az értelmi fogyatékosokkal semmi bajom”. S ezzel a kijelentésével sem az a legfőbb baj, hogy ordas nagy csúsztatás, hiszen az érdekvédők másról beszéltek, arról jelesül, hogy a Tarlós tirádáinak a pejoráló kontextusa (magyarul a szitkozódása) a sértő, de ezt nem feltétlenül kell megérteni egy főpolgármesternek. Inkább az a szép ebben a kijelentésben, hogy nyugodtan hozzátehette volna, mert hozzá szokták tenni azt is: „sőt, vannak értelmi fogyatékos barátaim is”.

Azaz Tarlós magyarázkodván egyszerűen benne felejtette magát nemcsak közege stílusában, de a világszemléletében is. A minden módon elsődleges hárítás nagy történelmi múltú üzemmódjában. Gondolom, amit gondolok („Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”), mondom, amit mondok („Magyarországon ma elég furcsa világot élünk, a szellemi fogyatékosokat el kell viselni és türelmesnek kell lenni velük.”). Aztán hárítok, s közlöm, hogy nekem amúgy semmi bajom az értelmi fogyatékosokkal, nyilván csak ezzel a furcsa magyarországi világgal, ahol el kell viselni őket meg a más efféléket. Mert arról még egy árva szót nem szóltunk (direkt), hogy Tarlós szövegében a „szellemi fogyatékos” címke mi mindennel lenne felcserélhető.

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.