A szerk.

Ez a kampány is jól kezdődik

A szerk.

Magyar Péter az elmúlt napokban ún. egyeztetéseket folytatott a Fővárosi Közgyűlés októbertől esedékes munkájában érintett entitásokkal, úgy mint Karácsony Gergely főpolgármesterrel, Vitézy Dáviddal, az LMP listavezetőjével, és Kovács Gergellyel, a Kutyapárt vezetőjével.

Elmondása szerint szívesen találkozott volna Szentkirályi Alexandrával, a Fidesz szezonális főpolgi-jelöltjével is, de ő nem akarta ezt. Az, hogy pontosan kik beszélgettek kivel, vagyis ki milyen minőségében vett, vagy vett volna, vagy nem vett részt ezeken a megbeszéléseken, nem száz százalékig világos. Karácsony Gergely kiléte kristálytiszta: az őt támogató DK–MSZP–Párbeszéd koalíciójának a tagja, és főpolgármester. De a többiek? Magyar pártelnök, de nem lesz önkormányzati képviselő, Kovács Gergely pártelnök, és vagy fővárosi képviselő is lesz, vagy nem, Vitézy Dávid nem pártelnök, és vagy lesz képviselő, vagy nem, Szentkirályi Alexandra meg hát, ne legyünk udvariatlanok, és ne írjuk mindjárt, hogy a Fidesz ürgéje, de sok köze a párt döntéseihez nincs.

Annak a tudásához sem kerültünk közelebb, hogy lesz-e bármilyen állandó, a közgyűlés folyamatos működőképességének biztosítására legalább elvben képes többség a testületben, és hogy az a főpolgármester ellenében vagy mellette állna-e fel. A választási eredmények tökéletes csiki-csuki helyzetet állítottak elő.

A 33 fős testületben (melyből az egyik fő a főpolgi) 10 képviselője van a Fidesznek, 10 a Tiszának, 7 az MSZP–DK–Párbeszéd szövetségnek (pontosabban 6+1), és 3-3 az LMP-nek és a Kutyáknak. Ebből elég jól kiolvasható, hogy – attól a nem várt esettől eltekintve, hogy a baloldal a Fidesszel áll össze, így rakva össze a 17 fős, lehető legszűkebb többséget –, a csiki-csuki a Tiszát hozza döntési helyzetbe. Ha nem is úgy, ahogy szerették volna: természetesnek feltüntetni óhajtott szövetségeseikkel, az LMP-vel és az MKKP-vel sem lenne meg a bűvös 17, így választaniuk kéne: vagy a Fidesszel, vagy a baloldallal lépnek valamiféle tartós együttműködésre. Esetleg megpróbálnak egyetlen képviselőt kiragadni (meggyőzni, megvásárolni, árulásra bírni stb.) a baloldali frakcióból – de ennek a sikerére azért kevés esélyt adnánk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)