A szerk.

Ez a kampány is jól kezdődik

A szerk.

Magyar Péter az elmúlt napokban ún. egyeztetéseket folytatott a Fővárosi Közgyűlés októbertől esedékes munkájában érintett entitásokkal, úgy mint Karácsony Gergely főpolgármesterrel, Vitézy Dáviddal, az LMP listavezetőjével, és Kovács Gergellyel, a Kutyapárt vezetőjével.

Elmondása szerint szívesen találkozott volna Szentkirályi Alexandrával, a Fidesz szezonális főpolgi-jelöltjével is, de ő nem akarta ezt. Az, hogy pontosan kik beszélgettek kivel, vagyis ki milyen minőségében vett, vagy vett volna, vagy nem vett részt ezeken a megbeszéléseken, nem száz százalékig világos. Karácsony Gergely kiléte kristálytiszta: az őt támogató DK–MSZP–Párbeszéd koalíciójának a tagja, és főpolgármester. De a többiek? Magyar pártelnök, de nem lesz önkormányzati képviselő, Kovács Gergely pártelnök, és vagy fővárosi képviselő is lesz, vagy nem, Vitézy Dávid nem pártelnök, és vagy lesz képviselő, vagy nem, Szentkirályi Alexandra meg hát, ne legyünk udvariatlanok, és ne írjuk mindjárt, hogy a Fidesz ürgéje, de sok köze a párt döntéseihez nincs.

Annak a tudásához sem kerültünk közelebb, hogy lesz-e bármilyen állandó, a közgyűlés folyamatos működőképességének biztosítására legalább elvben képes többség a testületben, és hogy az a főpolgármester ellenében vagy mellette állna-e fel. A választási eredmények tökéletes csiki-csuki helyzetet állítottak elő.

A 33 fős testületben (melyből az egyik fő a főpolgi) 10 képviselője van a Fidesznek, 10 a Tiszának, 7 az MSZP–DK–Párbeszéd szövetségnek (pontosabban 6+1), és 3-3 az LMP-nek és a Kutyáknak. Ebből elég jól kiolvasható, hogy – attól a nem várt esettől eltekintve, hogy a baloldal a Fidesszel áll össze, így rakva össze a 17 fős, lehető legszűkebb többséget –, a csiki-csuki a Tiszát hozza döntési helyzetbe. Ha nem is úgy, ahogy szerették volna: természetesnek feltüntetni óhajtott szövetségeseikkel, az LMP-vel és az MKKP-vel sem lenne meg a bűvös 17, így választaniuk kéne: vagy a Fidesszel, vagy a baloldallal lépnek valamiféle tartós együttműködésre. Esetleg megpróbálnak egyetlen képviselőt kiragadni (meggyőzni, megvásárolni, árulásra bírni stb.) a baloldali frakcióból – de ennek a sikerére azért kevés esélyt adnánk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.