A szerk.

Russzkij karablj, igyi na huj!

A szerk.

A társadalom totális kontrolljára törekvő NER (azaz Orbán Viktor) az ún. Szuverenitásvédelmi Hatóság (SZH) létrehozásával a kormánytól független sajtót és civil szerveződéseket akarja szoros megfigyelés alá helyezni.

Vagy talán a cél már nem is pusztán ez, hanem minden kritikus hang, és az ezeknek még teret biztosító demokratikus fórum megfojtása, felszámolása. A Transparency International (TI) Magyarország és az Átlátszó szerkesztősége ellen indított állami vegzatúra, ahogyan ezt vezetőik a Narancsnak nemrég megfogalmazták, szintlépés volt a korábbi, többnyire a kormányzati propagandamédiába, illetve a NER hivatásos „civiljeinek” kiszervezett dühödt rágalomhadjáratokhoz képest. (Lásd:Magasabb szintre kapcsolták a vegzatúrát, Magyar Narancs, 2024. július 3.) Az SZH-val immár közvetlenül maga az orbánista államgépezet lépett föl a szabad sajtó és állampolgári szerveződésekkel szemben. Az Átlátszó és a TI Magyarország azonban, igen helyesen, semmiféle érzékeny adatot nem hajlandó megosztani az SZH-val.

A beszélgetés óta újabb szintlépés történt, és az Átlátszó által kiperelt dokumentumok alapján az összkép dermesztő.

Az ún. szuverenitásvédelmi törvény – amely az SZH-t is felállítani rendelte –, valójában nem az ország, hanem Orbán Viktor és klikkje szuverenitását hivatott védeni, éppen ezért semmi keresnivalója sincs egy jogállamban; és mivel nincs, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított emiatt Magyarország ellen. Pedig akkor még senki nem tudhatta azt, ami elébb a Magyar Ügyvédi Kamara SZH-nak írt válaszleveléből, majd az Átlátszó akciója nyomán kiderült. Az SZH eredetileg csakis egyedi ügyekben kérhet tájékoztatást állami szervektől „szuverenitásvédelmi” megfontolásokból, továbbá semmiféle szankcionálási joga nincs arra az esetre, ha a vizsgálandó fél a Kígyó-szigeti ukrán határőrök stílusában reagál szíves „megkeresésükre”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.