Vagy talán a cél már nem is pusztán ez, hanem minden kritikus hang, és az ezeknek még teret biztosító demokratikus fórum megfojtása, felszámolása. A Transparency International (TI) Magyarország és az Átlátszó szerkesztősége ellen indított állami vegzatúra, ahogyan ezt vezetőik a Narancsnak nemrég megfogalmazták, szintlépés volt a korábbi, többnyire a kormányzati propagandamédiába, illetve a NER hivatásos „civiljeinek” kiszervezett dühödt rágalomhadjáratokhoz képest. (Lásd: „Magasabb szintre kapcsolták a vegzatúrát”, Magyar Narancs, 2024. július 3.) Az SZH-val immár közvetlenül maga az orbánista államgépezet lépett föl a szabad sajtó és állampolgári szerveződésekkel szemben. Az Átlátszó és a TI Magyarország azonban, igen helyesen, semmiféle érzékeny adatot nem hajlandó megosztani az SZH-val.
A beszélgetés óta újabb szintlépés történt, és az Átlátszó által kiperelt dokumentumok alapján az összkép dermesztő.
Az ún. szuverenitásvédelmi törvény – amely az SZH-t is felállítani rendelte –, valójában nem az ország, hanem Orbán Viktor és klikkje szuverenitását hivatott védeni, éppen ezért semmi keresnivalója sincs egy jogállamban; és mivel nincs, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított emiatt Magyarország ellen. Pedig akkor még senki nem tudhatta azt, ami elébb a Magyar Ügyvédi Kamara SZH-nak írt válaszleveléből, majd az Átlátszó akciója nyomán kiderült. Az SZH eredetileg csakis egyedi ügyekben kérhet tájékoztatást állami szervektől „szuverenitásvédelmi” megfontolásokból, továbbá semmiféle szankcionálási joga nincs arra az esetre, ha a vizsgálandó fél a Kígyó-szigeti ukrán határőrök stílusában reagál szíves „megkeresésükre”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
