A szerk.

Farkastörvények

A szerk.

M237 Svájcból érkezett magyar földre, ahol valamikor április közepén lesből, a védekezésre vagy a menekülésre esélyt sem adva neki, lelőtték. Ezt, mármint hogy Graubünden kanton szülöttét veszejtette el a magyar puska, onnét tudjuk, hogy M237-et egy éve GPS-jel­adóval szerelték fel, és ez idő alatt három országban is megfordult, mielőtt Magyarországra érkezett.

A vándorlását dokumentáló kis műszert végül a Hernád folyóban találták meg; mai tudásunk szerint Hidasnémeti környékén lőhette ki az a vadász, akinek azóta nemcsak a neve derült ki, de őrizetbe is vette a TEK. Bár a hivatalos vizsgálat még nem zárult le, és lapzártánkig a farkas teteme sem került elő, a nyomok arra utalnak, hogy nem véletlen baleset történt. A barbár tett valóságos népharagot keltett, és talán azt állítani sem túlzás, hogy miatta Magyarország a nagyvilágban is szégyenpadra került.

Mindez természetesen elszomorító és felháborító – ám aligha indokolja az esetet az­óta kísérő hisztériát, sőt, vérszomjat. A peti­ciok.com oldalon három olyan aláírásgyűjtés is indult a farkas miatt – Kapjon letöltendő börtönbüntetést a jeladós farkast kilövő vadász!; Tényleges letöltendő börtönbüntetést és mellé súlyos pénzbírságot az állatkínzóknak!; Igazságot a farkasért! –, amelyekben a példás büntetés kiszabásának igénye mellett az is megfogalmazódott, hogy „hozzák nyilvánosságra annak a vadásznak a nevét és képét”. Az első felhívást már majdnem 50 ezren írták alá. Ez különösen annak a fényében elgondolkodtató, hogy az itt megjelent petíciók között egyetlen olyan másikat sem találtunk, amely akár 10 ezer szignót gyűjtött volna. „Az aláírásgyűjtésnek semmiképpen nem célja bármiféle »lincshangulat« gerjesztése. Célja elsősorban nem az ember, hanem a tett elleni tiltakozás” – e megjegyzést pár nappal később fűzte tiltakozásához a petíció szerzője, miután minden jel arra utalt, hogy az aláírók többsége legszívesebben az elkövető vérét venné.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.