A szerk.

Farkastörvények

A szerk.

M237 Svájcból érkezett magyar földre, ahol valamikor április közepén lesből, a védekezésre vagy a menekülésre esélyt sem adva neki, lelőtték. Ezt, mármint hogy Graubünden kanton szülöttét veszejtette el a magyar puska, onnét tudjuk, hogy M237-et egy éve GPS-jel­adóval szerelték fel, és ez idő alatt három országban is megfordult, mielőtt Magyarországra érkezett.

A vándorlását dokumentáló kis műszert végül a Hernád folyóban találták meg; mai tudásunk szerint Hidasnémeti környékén lőhette ki az a vadász, akinek azóta nemcsak a neve derült ki, de őrizetbe is vette a TEK. Bár a hivatalos vizsgálat még nem zárult le, és lapzártánkig a farkas teteme sem került elő, a nyomok arra utalnak, hogy nem véletlen baleset történt. A barbár tett valóságos népharagot keltett, és talán azt állítani sem túlzás, hogy miatta Magyarország a nagyvilágban is szégyenpadra került.

Mindez természetesen elszomorító és felháborító – ám aligha indokolja az esetet az­óta kísérő hisztériát, sőt, vérszomjat. A peti­ciok.com oldalon három olyan aláírásgyűjtés is indult a farkas miatt – Kapjon letöltendő börtönbüntetést a jeladós farkast kilövő vadász!; Tényleges letöltendő börtönbüntetést és mellé súlyos pénzbírságot az állatkínzóknak!; Igazságot a farkasért! –, amelyekben a példás büntetés kiszabásának igénye mellett az is megfogalmazódott, hogy „hozzák nyilvánosságra annak a vadásznak a nevét és képét”. Az első felhívást már majdnem 50 ezren írták alá. Ez különösen annak a fényében elgondolkodtató, hogy az itt megjelent petíciók között egyetlen olyan másikat sem találtunk, amely akár 10 ezer szignót gyűjtött volna. „Az aláírásgyűjtésnek semmiképpen nem célja bármiféle »lincshangulat« gerjesztése. Célja elsősorban nem az ember, hanem a tett elleni tiltakozás” – e megjegyzést pár nappal később fűzte tiltakozásához a petíció szerzője, miután minden jel arra utalt, hogy az aláírók többsége legszívesebben az elkövető vérét venné.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.