Farkastörvények

M237 Svájcból érkezett magyar földre, ahol valamikor április közepén lesből, a védekezésre vagy a menekülésre esélyt sem adva neki, lelőtték. Ezt, mármint hogy Graubünden kanton szülöttét veszejtette el a magyar puska, onnét tudjuk, hogy M237-et egy éve GPS-jel­adóval szerelték fel, és ez idő alatt három országban is megfordult, mielőtt Magyarországra érkezett.

A vándorlását dokumentáló kis műszert végül a Hernád folyóban találták meg; mai tudásunk szerint Hidasnémeti környékén lőhette ki az a vadász, akinek azóta nemcsak a neve derült ki, de őrizetbe is vette a TEK. Bár a hivatalos vizsgálat még nem zárult le, és lapzártánkig a farkas teteme sem került elő, a nyomok arra utalnak, hogy nem véletlen baleset történt. A barbár tett valóságos népharagot keltett, és talán azt állítani sem túlzás, hogy miatta Magyarország a nagyvilágban is szégyenpadra került.

Mindez természetesen elszomorító és felháborító – ám aligha indokolja az esetet az­óta kísérő hisztériát, sőt, vérszomjat. A peti­ciok.com oldalon három olyan aláírásgyűjtés is indult a farkas miatt – Kapjon letöltendő börtönbüntetést a jeladós farkast kilövő vadász!; Tényleges letöltendő börtönbüntetést és mellé súlyos pénzbírságot az állatkínzóknak!; Igazságot a farkasért! –, amelyekben a példás büntetés kiszabásának igénye mellett az is megfogalmazódott, hogy „hozzák nyilvánosságra annak a vadásznak a nevét és képét”. Az első felhívást már majdnem 50 ezren írták alá. Ez különösen annak a fényében elgondolkodtató, hogy az itt megjelent petíciók között egyetlen olyan másikat sem találtunk, amely akár 10 ezer szignót gyűjtött volna. „Az aláírásgyűjtésnek semmiképpen nem célja bármiféle »lincshangulat« gerjesztése. Célja elsősorban nem az ember, hanem a tett elleni tiltakozás” – e megjegyzést pár nappal később fűzte tiltakozásához a petíció szerzője, miután minden jel arra utalt, hogy az aláírók többsége legszívesebben az elkövető vérét venné.