A szerk.

Mindig a rossz oldalon, mindig ugyanazért

A szerk.

A Várkert Bazárban tartották hétfőn a Fidesz Parlamenti Szalon című rendezvényét. Az egybegyűlteket Kocsis Máté frakcióvezető köszöntötte, nívós szórakoztatásukról a kormányoldalon futtatott fiatal énekesnő gondoskodott, az est fénypontja pedig Szijjártó Péter külügyminiszter beszéde volt.

A hasonló, önterápiás jellegű események gyakoriak a Fidesz-univerzumban, e műfaj mintaprodukciója az ún. „évértékelő”, amikor maga a miniszterelnök tart szentbeszédet híveinek, rendszerint arról, hogy az emberek itthon, külföldön és másutt egyszerűen összehugyozzák magukat mindazon csoda láttán, ami 2010 óta Magyarországon napról napra megtörténik. Hasonló tenorban szólalt meg hétfőn Szijjártó is, midőn arról értekezett, hogy „a transzatlanti buborékon kívül elsöprő többségben van az a békepárti álláspont, amit mi is képviselünk. Mindaddig, amíg ez a globális többség megvan, addig van remény arra, hogy ezt a háborút minél hamarabb le lehet zárni, és egy olyan békemegállapodás jön létre, ami hosszú távon…” bla, bla, bla.

Mindez szinte szót sem érdemelne – ám a díszleten megakadt a szemünk. A külügyminiszter két méretes térkép előtt szónokolt, melyek Csonka-Magyarország erősen kihúzott határain túl jelölték az „igazi” Magyarország határait is. Halványabban, de azért jól kivehetően. Szijjártó e dekoráció előtt nyomta a szöveget a magyar békevágyról és a mielőbbi békekötés óhajáról.

Ez a békekötés Ukrajna területi integritásának a feladásával járna, és ezzel a magyar kormány is tökéletesen tisztában van. E hamis békevágyat pedig azért különösen visszatetsző egy (sőt mindjárt kettő) Nagy-Magyarország sziluett előtt kürtölni világgá, mert tavaly február óta az oroszok már nemegyszer fölajánlották Kárpátalját Magyarországnak: Ukrajna kisvártatva felszámolódik, ti vigyétek Munkácsot meg a Vereckei-szorost.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.