Stadion? Nem is egy. Kisvasút? Elintézve. Csónakázótó szép híddal? Van bizony. Épül az uradalom, formálódik az oranzseri, csak úgy mosolyog az a fakazettás mennyezet a könyvtár fölött. Borászat Bordeaux barnás lankáin? Chateau-nak mondjad azt. Mi hiányozik még? Tényleg, mi? A Fehér Ház, főnök? Eh, ugyan már…
A minap a kormány kitett az asztalra egy törvényjavaslatot, mely szerint a Köztársasági Elnöki Hivatalt hívják eztán nemes egyszerűséggel Sándor-palotának. A törvényjavaslat csak afféle utólagos szépségtapasz, Novák Katalin beiktatása óta Sándor-palotának vallja magát a hivatal, s hát lássuk be, szépen is hangzik az a hírekben: hogy a Sándor-palota közleményben reagált a világ döntő fontosságú dolgaira, vagy éppenséggel élesen tiltakozott valami ellen, ami bántotta a magyart. A Sándor-palota. Nem a Köztársasági Elnöki Hivatal, nem a mindenkori köztársasági elnök, ne adj’ isten Novák Katalin, hanem ősi palotánk.
S mindez miért van? Nos, a világért sem másért, csakis azért, mert az elnök hivatala épp abban az épületben van, ha máshol lenne, nyilván máshogy hívnák – állítja a sajtó (a Telex) kérdésére a hivatal lényegre törőn. „Magyarország köztársasági elnökének hivatala 2003 óta az építtető Sándor grófi család után közkeletűen Sándor-palotának nevezett budavári épület. Novák Katalin köztársasági elnök beiktatása óta következetesen a Sándor-palota elnevezés használatos az államfő munkáját támogató szervezetre.” S ha hihetünk a hivatalnak (ebben az esetben aligha), akkor az ügymenet úgyszólván ingyen van, annyiba fáj „mindösszesen”, amennyibe a táblacsere a kapu alatt. S különben is „számos nemzetközi példa van arra, hogy az államfő hivatalát, illetve megnevezését azonosítják az annak székhelyéül szolgáló épület megnevezésével”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
