A szerk.

Feltételes üzemmód

A szerk.

Tádé Jenő Béla, a kevéssé, de még mindig jóval érdemei felett népszerű Demokratikus Baloldali Túlnyomó Párt (DBTP) üdvöskéje három feltételt szabott ahhoz, hogy teljesítse saját régi kérését, és átvegye az Egyesült Ellenzék vezetőjének szerepét. A három feltétel közül az első saját képességeinek, mindenekelőtt kormányváltó potenciáljának ugrásszerű megnövelésére vonatkozott, a második és egyben a harmadik 15 deka friss töpörtyű biztosítására. Tádé Jenő Béla negyedik feltételül azt szabta, hogy Szűz Mária ajánlja fel neki Magyarországot (várható időpont-egyeztetési problémák miatt személyes jelenlétét az aktuson nem tudja garantálni, de közjegyző által hitelesített okiratot elfogad).

Nem, nem is így történt. Töpörtyűről nem esett szó, Botka László feltételei pedig a következők. Legyen Botka László a közös miniszterelnök-jelölt, az összes baloldali ellenzéki párté: ebben az esetben Botka László – talán, esetleg – el tudja vállalni a miniszterelnök-jelöltséget.

Már rég nem viccelünk, nem is próbálunk: és ha ez a feltétel egy kicsit tautologikusnak is tűnik, van valamicske tartalma. Az az értelme, hogy a) közös lista legyen, és b) arra ne előválasztással válasszanak listavezetőt (hisz az úgyis Botka lesz, lásd mint fent). A lista többi helyére se előválasszanak, naná, majd igen, hanem a legmegfelelőbb személyeket jelöljék ki. Az egyéni körzetekben is közös jelöltek induljanak, de ott se legyen előválasztás, mert minek, jöjjenek a helyi lgmgfllbbk! Botka kiegészítő feltételei közé sorolhatjuk azt, hogy Gyurcsány ne legyen rajta a közös listán. (Vajon egyéniben elindulhatna?)

Az MSZP Botka feltételeinek nyilvánosságra kerülése előtt vagy után, e feltételek ismeretében vagy a nélkül erős támogatásáról biztosította a szegedi polgit. Vivát, miniszterelnökünk, Botka!

Nem sokkal ez előtt az MSZP arról biztosította a többi baloldali pártot, hogy rendben van, lesz előválasztás, ők benne vannak! Belementek végre! Örültek is a kis pártok, ugra­bugráltak a kis lábukkal, és a levegőbe dobálták a kalapocskájukat ők! Ekkor még nem lehetett tudni, hogy csak az egyéni körzetekben lesz előválasztás vagy a listára is, mert az egyik kis párt csak az egyiket akarta, a másik a másikat vagy mindkettőt, vagy egyiket se, de biztatóan kezdtek alakulni a dolgok. Az egyik közepesen kis párttal, a Gyurcsányéval közben az MSZP arról állapodott meg, hogy lesz előválasztás vagy nem lesz, de biztos, ami biztos, a budapesti egyéni körzeteket előre elosztanák maguk között. És vagy lesz közös lista, vagy nem lesz! Ez a kisebb pártokat kissé elszomorította, de az MSZP ennek is örült! Végre, végre, végre! Vagy megállapodtunk, vagy nem, vagy valakivel, vagy mással, és vagy valamiben, vagy az ellenkezőjében! Vagy semmiben!

Ám ekkor jött Botka, mint fent, és vagy beleköpött a levesbe, vagy ő a leves. Netán Botka csak azért támasztotta ezeket a feltételeket (hogy ti. a baloldali ellenzék összes pártja őt jelölje, ohne előválasztás), mert tudta, hogy úgysem fognak teljesülni – pláne ha így, ultimátum formájában adja őket elő –, és akkor nem kell miniszterelnök-jelöltnek lennie? Hát persze! Botka azért jelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, mert nem akar az lenni! Világos, mint a vakablak.

Ez akkora baromság, hogy még simán igaz is lehet.

Nem, egyáltalán nem akarunk úgy tenni, mintha mi értenénk ezt. Nem értjük, de attól félünk, igazából nincs is mit érteni. Vagyis van. Az MSZP, vagy legalábbis a politikusainak egy többé-kevésbé körülhatárolható része, egyáltalán nem akarja leváltani az Orbán-kormányt. Vagy azért, mert az a meggyőződésük, hogy nem is lehet (racionális elemzés végén erre a következtetésre jutottak), vagy azért, mert konkrétan megvásárolta őket Orbán Viktor, apró-cseprő üzleteket engedett nekik, hogy cserébe eljátsszák az ellenzéket. (Elvégre miféle demokrácia az, ahol nincs ellenzék?) Esetleg a két megoldás valamilyen kombinációját látjuk: előbb volt az analízis, és aztán a Sonderangebot, vagy előbb jöttek a kis HUF-ok, és most forgatják a szemüket, hogy így nem megy, meg úgy nem megy. (A legabszurdabb pletyka szerint van köztük egy agyalágyult is, akinek igen magas szinten mesélték be, hogy a következő utáni körben ő lehet a köztársasági elnök, ha most szépen viselkedik.)

A képhez még hozzátartozik, hogy nyilván nem az MSZP összes politikusa játssza tudatosan az Orbán demokrácia-színházában ráosztott szerepet, hogy nem mindegyik gerinctelen, aprópénzért adható-vehető disznó. És annyit mindenképp engedjünk meg a szegedi polgármesternek – az MSZP legnépszerűbb politikusának – is, hogy talán épp saját pártjának, valamint választóinak napi szintű elárulását és végkiárusítását elégelte meg – csak épp hülyén nyúlt hozzá. Vagy, és ez a valószínűbb, a saját párttársai húzták csőbe, amikor a feltételeit kiszivárogtatták. Akárhogyan is: ennek az országnak már rég nemcsak Orbán Viktor a tragédiája, hanem az, hogy nincs, aki Orbánt leváltsa, és azért nincs, mert az ellenzék (még mindig) fő ereje nem is akarja leváltani. Ha épp Botka lesz az, aki ezeket a figurákat eltakarítja – hát, sok szerencsét hozzá. De előbb-utóbb a mise-en-scène fel fog tűnni az MSZP választóinak is, és akkor ez a trafik úgyis örökre bezár. Minél később tűnik fel, és minél tovább maradnak, annál tovább marad Orbán Viktor is.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?