Szükség esetén sok pénzzel. Ennek ékes példája a Magyar Művészeti Akadémia, amelynek köztestületté emelése a hivatalos állami keretek között, az MTA égisze alatt működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia leváltására volt hivatott. Fekete Györgyék azóta alapítottak tömérdek pénzzel járó díjat (miközben tele vagyunk állami díjakkal, a kormány osztja őket), s indítottak művészetelméleti kutatóintézetet (pedig tele vagyunk állami kutatóintézetekkel, a kormány éhezteti őket). Az állam tehát saját magát kerüli meg. S akkor is így tesz, ha a NER-be tökéletesen illeszkedő szervezetek kerülnek az útjába. Mert hiába adták megfelelő kézbe szinte az összes fontos kulturális intézményt, ha mindig akad a környéken egy éhes káder.
Mi sem bizonyítja jobban e praxis meglétét, mint az év végi kormányzati pénzszórás három különösen vaskos tétele. Lapozás után elolvashatják a Kertész Imre Központ idegborzoló történetét, amelynek egymilliárd forintot folyósít a kormány az író hagyatékának kezelésére. Igaz, hogy a hagyatékot a berlini akadémia már kezeli, de ha a kormány elkötelezett Kertész emlékének magyarországi ápolása iránt, akkor miért nem a nemzeti könyvtárra vagy a Petőfi Irodalmi Múzeumra bízza a feladatot? Az OSZK-t felügyelő kuratórium elnöke egy kormánybiztos, a PIM főigazgatójának pedig most neveztek ki egy volt államtitkárt.
A következő tétel az online felületünkön folyamatosan figyelemmel kísért állami íróakadémia, amelyre Szőcs Géza közbenjárására kapott először 150, most decemberben pedig újabb 400 milliót Orbán János Dénes. Számos tehetséggondozással is foglalkozó írószervezet működik, a legjobban támogatott közülük nyíltan kormánypárti, de rajtuk kívül is százféle irodalmi kezdeményezést tudna támogatni a kormány az áramvonalasított NKA-n keresztül. Mégsem ezeket a kiépült, állami pénzből fizetett szakemberek munkájával működő intézményeket használta a kormány, hanem ledobott az asztal mellé egy akkora koncot, amivel pedig mindenki jóllakhatott volna. Le, a porba.
Alig tudhatunk valamit a decemberi pénzesőnek aláfekvő harmadik szomjas fideszes terveiről. Schmidt Mária milliárdjával és Orbán János Dénes 400 milliójával egy időben Lezsák Sándorra is záporozott az áldás. A kormánypárti képviselő Lakiteleken épít kacsalábon forgó birodalmat súlyos adófizetői milliárdokból. Tavaly nyári látogatásunkkor elmesélte nekünk, hogy a Lakitelek Népfőiskola köré mi minden épül: jurtatábor, termálfürdő, szálloda, Nimród Szabadidő- és Tájpark, lovarda és sportcsarnok. Ideköltöztetik a teljes magyar közművelődési intézményrendszert felügyelő Nemzeti Művelődési Intézetet (NMI) is, aminek a feladatait ezentúl a Lezsák-alapítvány tulajdonában álló kft. végzi el. Nincs rá magyarázat, miért éri meg ilyen alapvető fontosságú, országos intézményt a fővárostól messze, egy 4000 lelkes kisvárosba telepíteni, és beolvasztani egy random alapítványba. További rejtély az az egymilliárd forint, amelyet decemberi döntésével az új NMI-nek utal a kormány „vidéki folyóiratok támogatására”. Ez nagyjából a duplája annak, amit a legfőbb állami mecénás, az NKA folyóiratokra költ egy évben. Az az NKA, amelynek kollégiumai mára olyan mélyen állnak a NER-ben, hogy több szervezet nem is hajlandó kurátorokat jelölni, több kurátor pedig felállt idő előtt. Az viszont tagadhatatlan, hogy náluk van kialakult pályázati struktúra, szakemberekből álló kollégiumok, amelyeknek tagjait azért fizetik, hogy például a folyóiratok támogatásáról döntsenek. Ehhez képest az NMI még jószerivel létre sem jött, és elképzelni is nehéz, hogyan verbuvál majd mindenféle területen kompetens kurátorokat.
Milyen épeszű magyarázata lehet annak, hogy a kormány a saját kinevezettjei, fizetett tisztviselői, valamint a szakma intézményei és képviselői helyett a feladatra nyilvánvalóan felkészületlen, ilyen-olyan pártemberek körül terebélyesedő magánbirodalmakra bízza az állami feladatokat? Tényleg az lenne a kormányzás, hogy ha tartja a markát egy csókos, akkor hozzávágok pár százmilliót valami kulturális tartalmú fügefalevéllel? Nem csak az országot irányítani lehetne ennél kisebb kárt okozva, de még lopni is.
