Önleleplezőnek is mondhatnánk, amennyiben az ügyes mondatok akaratlanul is feltárták a NER működési mechanizmusát. Ami ezen felül is furává tette fellépését, az az, hogy Lázár szavai egyaránt értelmezhetők rendszer belső kritikájának (persze, nem direkt kritikának, hanem a ’89 előtti gyakorlathoz hasonlóan becsomagolt, áttételes bírálatnak), és természetesen a rendszer bajaiért felelős külső tényezők, mindenekelőtt „Brüsszel” ekézésének is. Például az, hogy Lázár „félig kész” országról beszélt, akár rokonítható Orbán azon szólamaival, amelyekben a Kánaánba érkezést hol 10, hol 30 év múlvára ígéri (e miniszterelnöki közlésekben a Kánaán mindig ekkora távolságban van tőlünk, 2014-ben éppúgy, mint 2024-ben). A miniszter azonban e félig készség egyik okaként a főleg a közlekedésfejlesztésből hiányzó uniós eurómilliárdok visszatartását jelölte meg, és bár kötelességszerűen brüsszelezett meg dödögött valamit az európai elitről is, a teljes szövegnek mégis volt egy olyan sugallata, hogy szerinte Orbán értelmetlenül élezi tovább a konfliktust az unióval. Nem mellesleg megjegyeznénk, hogy a Fideszen kívül, de állítólag a Fideszen belül is méltán utált Lázár messze a legprofibb kormánypárti politikus, aki jó ideje magán az alapító atyán is túltesz, mindenekelőtt azzal, hogy képes normális módon is beszélni, soha nem érzi szükségét a kényszeres nagyotmondásnak és faluvégi bölcsködésnek, mint Orbán Viktor, és többnyire minimumra csavarja a központilag előírt agitpropos fordulatok, kötelező elemek használatát is, ellentétben fideszes kollégáival.
De legyen elég Lázár simogatásából, remélhetőleg ennyi dicséret is gyanússá teszi majd a pártjában. Meg aztán a dolgok intézéséről nagyon nem is gondol mást, mint a társai és Orbán.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
