A szerk.

99 éven át

A szerk.

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

A Budapest forgalmi viszonyainak rendezése című, 1901-es dolgozatában azzal a merész elképzeléssel állott elő, hogy Angyalföldön és Kőbányán kellene két nagy gyűjtőpályaudvart kiépíteni, majd ezek között, a belváros érintésével, föld alatti kapcsolatot létesíteni. A Nyugati pályaudvar épületéből szálloda, a Keletiből vásárcsarnok lett volna. „A költségek tulajdonképpen megtérülnek – írta Zielinski –, hiszen a felszabaduló terület, építmények, vágányok beépíthetők, s így nyereség is elképzelhető.”

Lapzártánk idején derült fény arra, hogy (november 29-i keltezéssel), az Építési és Közlekedési Minisztérium és a MÁV-csoport pályázatot írt ki olyan befektetők és ingatlanfejlesztők számára, „amelyek az ingatlanok egy részének, korlátozott időre szóló, kereskedelmi célú hasznosításáért cserében vállalják az adott állomásépület és környezetének megújítását”. Nem lenne egy rossz szavunk sem, ha a pályázatban lepusztult vasúti objektumok szerepelnének, konkrét felvételi épületek és egyéb műtárgyak. Itt azonban országos méretekről, és szinte felbecsülhetetlen értékű területekről van szó, a többi közt a Keleti, a Nyugati, a Déli, illetve a Kelenföldi pályaudvarokról, vagyis sok-sok hektárnyi budai és pesti ingatlanról. A pályázattal kapcsolatos MÁV-közleményben külön is hangsúlyozzák, hogy „a fejlesztésbe vont ingatlanok kivétel nélkül állami tulajdonban maradnak”, illetve azt is, hogy „minden beruházás csak a cél érdekében létrehozott projektcégeken keresztül történik”, a további részleteket a vasút már nem tartotta közlésre érdemesnek. Ám épp azokból derül ki, hogy e projektcégek az ingatlanok „szabadon fejleszthető részterületeire” a földhasználati jogot is megkapják, a „korlátozott időre szóló kereskedelmi célú hasznosítás” pedig 99 éves (!) időtartamot takar.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.