A szerk.

Fogd meg, csibész!

A szerk.

„Az ország problémáit nem lehet összekeverni egy bűncselekménnyel, ami ellen a legszigorúbban fel kell lépni” – mint ez a mondat is igazolja, a Fidesz a legjobb erőit, Tuzson Bencét, a frakció szóvivőjét és Bayer Zsoltot küldte hadba azért, hogy levakarják valahogy Orbán Viktorról és kormányáról a szegedi lány durva megveretésének gyalázatát.

A párt üzenete Tuzson idézett mondatában sűrűsödik össze: mi? verni? ott sem voltunk. (Bayert felesleges idézni, ő sem mond többet, csak azt káromkodva.)

Vegyük komolyan egy pillanatra e közlést, hiszen aligha engedhetjük meg magunknak, hogy ebben az ügyben bármit is komolytalanul tárgyaljunk. Még ordas nagy hazugságokat sem kezelhetünk a helyi értékük szerint, hiszen itt valakinek épp acéllemezecskéket ültetnek az arcába, mert annyira megverték a nyílt utcán, hogy szilánkosra tört az arccsontja.

Bocsesz, ez bűncselekmény, rendőreink értékelik a bejelentéseket, gőzerővel folyik a tettesek felkutatása. (És ezúttal sikeresen is, e cikk leadása előtt egy perccel kaptuk a hírt, hogy a rendőrség előállított egy gyanúsítottat, aki a rendőrségi közlemény szerint gyaníthatóan állami fegyveres testület tagja lehet, de nem rendőr; mindez csak alátámasztja cikkünk mondandóját.) Mindezen az sem változtat semmit, hogy az illetőt azért verték félholtra, mert a fiúja bevándorlónak látszott. Ilyen bűncselekmények is előfordultak már számosak, vertek itt már cigányt, meleget, de még rendes embert is, ezek attól még egyedi, elszigetelt esetek. Az elkövetőkre lesújt a törvény a maga teljes szigorával. Vannak negatív jelenségek, de két hét múlva rend lesz.

Mindeközben, tehát a vasárnapi verés óta, hétfőn rendkívüli ülésen tárgyalták az Európai Unió belügyminiszterei, hogy a tagállamok önkéntes alapon hány menekültet fogadnak be az unión kívüli konfliktuszónákból, illetve az Olaszországban és Görögországban tartózkodó korábban érkezettek közül. Magyarország egyet sem (nullát). Minden ország befogad valamennyit, kicsiny számok következnek, a fél Magyarországnyi Szlovákia ötszáz főt, Románia közel 1800-at. Minden ország befogad valamennyit: Magyarország nem. A magyar miniszterelnök azt mondta, hogy „nem kívánunk egyetlen bevándorlót sem Magyarországra hozni más országokból, elég a mi bajunk”. Európa baja tehát nem a mi bajunk. Az elesettek baja sem a mi bajunk.

Mindeközben, kedden a kormány kiválasztotta a megversenyeztetett négy kerítésfajta közül, hogy most az egyszerű pengéset, a szögesdrót klasszikot vagy az extra sűrű szövésűt állítsa fel 175 kilométer hosszban a magyar–szerb határ magyarországi oldalán államilag kisajátítandó területen. (A mustra lapzártánkkor zajlik, de lenne egy fogadásunk.)

A menekültek ellen uszító plakátok kinn vannak most is, kinn voltak a verés előtt is, Orbán idézett mondata is júniusi. Magyarországon jó ideje a menekültkérdés a fő téma. Magyarország kormánya hetek, hónapok óta rendkívüli kommunikációs eszközök bevetésével, a célra nagyobb pénzösszegeket sem sajnálva sulykolja Orbán idézett mondatát, illetve annak – az eredeti mondás tartalmának megfelelő, de annál jóval durvább – hordalékait.

De nyilván ettől tökéletesen függetlenül sasolja guggerral Kiabánat néni a zöldhatárt, ettől függetlenül vadásznak eltévedt szkinhedek a határ környékén bevándorlókra, s nyilván merő véletlenségből rázzák az öklüket elmeroggyant veteránok a Nyugati előtt. Magyarország nem egy végsőkig heccelt ország, csak elvétve akadnak benne bűnöző elemek. Őket elkapjuk, és megbüntetjük.

Mert aki heccel itt, az természetesen nem az óriásplakátokat állító kormány, s nem a tele szájjal menekültező miniszterelnök, hanem nyilvánvalóan a liberális sajtó – ahogy azt Lázár János oly éleslátón és Bayer Zsolt oly költőien megfogalmazta. Ők tehetnek az erőszakról, mert aljas szándékból összemossák a gazdasági bevándorlókat a menekültekkel, amikor a kormány uszító politikájáról beszélnek. Jön tehát a szkinhed, és üt, mert a komcsilibsi sajtó (amit naponta forgat haszonnal) összemossa a szemében a gazdasági betolakodót a menekülttel. Ő csak a gazdasági vírushordozónak ontaná a bélését, de ki tud különbséget tenni a sok suvickos között. Ha a baloldali sajtó közölne valami kis menekülthatározót, verni is könnyebb lenne, nem történnének ilyen balesetek, mint ez a kormánytól teljesen független vasárnapi is.

Szerencsére semmi köze mindehhez a magyar kormánynak. Pláne Orbán Viktornak!

Mondhatjuk minden ez irányú közlésre, hogy hazugság, s hogy a jelenlegi hatalomnak már az sem számít, hogy minden hazugsága hazugságnak is látszik. De ha csak ezt mondjuk, messze járunk a teljes igazságtól. Ami pedig a következő: olyat még csak a mesékben olvastunk, hogy a szellem magától visszakuporodott a palackba. Magyarországon az idegengyűlölet szelleme épp most szabadult el, s akik ezért felelősek, egyfelől hergelik e szellemet, másfelől letagadják, hogy bármi közük lenne hozzá. Így aligha fog egyhamar visszatakarodni. Kinn marad. Megszokjuk? Ezt is? Megtanulunk együtt élni vele? Mi lesz?

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.