Lehet, hogy bizonyos lelki elszegényesedésről állítunk most ki önbizonyítványt, de az utóbbi pár évben kevés fordulatosabb, érettebb műalkotást olvastunk, mint a (Közbeszerzési Hatóság nevében eljáró) Közbeszerzési Döntőbizottság 2015. július 17-én keltezett, D.392/11/2015 iktatási számú Határozatát.
Ebben a Határozatban vágják ki a Közgépet a következő három évre a magyarországi közbeszerzésekből.
A kisprózai alkotás formailag, műfaját tekintve jogorvoslati kérelem elbírálása, mely jogorvoslati kérelmet a Közgép nyújtotta be az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyik közbeszerzési eljárása ellen. Eme közbeszerzés végén a közbeszerzés kiírója, a mondott Vízügyi Igazgatóság a Közgép ajánlatát, amit a Közgép a gönyűi kikötő fejlesztésére tett, érvénytelennek nyilvánította, és a Közgépet a kikötőépítésből kipenderítette. Fejlesztett volna kikötőt Simicska, medret kotort, gátat épített, követ szórt volna (vagy kavicsot, de erről mindjárt), szabvány szerinti rakpartot húzott volna fel, bolgár követ hordott volna szép hajókon a magyar fövenyre, ha hagyják! De nem hagyták, s most drágábban építi a kikötőt a Mészáros Lőrinc és az A-Híd Kft. brigádja, meg a hozzájuk lecsatlakozott Swietelsky Vasúttechnika Kft. A labanc!
Hogy rövidre fogjuk: az észak-dunántúli vizesek négy pontban kifogásolták meg a Közgép ajánlatát, s ezért négy pontban fellebbezett Simicska is. Egy: a Közgép Miskolcon késett az új villamossal, nem jó referencia a referencia! Kettő: nem jól mondta Simicska, kavicsot (pebble) vagy követ (stone) szór majd a védműre. Három: az úszó munkagépnek nem volt üzemképességi okmánya!
Csakhogy ezen első három pontban Simicska móresre tanította a vizeseket. Nem késett ő Miskolcon semmit, vagy ha igen, hát nem az ő hibájából. Azt is bebizonyította feketén-fehéren, hogy követ szórna, ahogy kérték, és nem kavicsot; és azt is, hogy az úszó munkagép, a ponton üzemképes állapotban volt, még ha üzemképességi okmánya nem is volt neki!
Eddig minden jó is volt. A negyedik pontban jött aztán a haddelhadd, a kalamitás.
Az ajánlatkérés szerint az ajánlattevőnek a munka elvégzéséhez két kompot is fel kellett mutatnia az ajánlatban, „egyenként 500 négyzetméter zárt fedélzettel”. A Közgép erre reménybeli szerb alvállalkozójának nyilatkozatát mellékelte, e szerint a Saša II és a Saša III vízi járműveket birtokló, a Duna menti Veliko Gradištében székelő vállalkozás, a Kompanija Štokić kereskedelmi társaság kész kivenni részét Gönyű csinosításából; hajóik pedig még nagyobbak is a megkívántnál.
Az ajánlatkérő azonban turpisságot, mi több, súlyos törvénysértést szimatolt itt – és joggal! A két komp alapterülete lehet, hogy több 500-500 négyzetméternél, de a zárt fedélzet nem – merült fel a megalapozott gyanú a szakemberekben. Gondos, szakszerű kutatómunkával, mindenre kiterjedő, szívós figyelemmel, megkérdőjelezhetetlen hitelességű dokumentumok alapos tanulmányozásával, valamint az illetékes szerb hatóságok, köztük a Szerb Köztársaság Építésügyi, Közlekedésügyi és Infrastrukturális Minisztériumának bevonásával az ajánlatkérő kiderítette, hogy a „SASA II. hajó zárt fedélzetének mérete nem éri el az 500 m2-t: SASA II 47,65 m×9,50 m = 452,675 m2”.
Az ajánlatkérő vízügyi hatóság jóhiszeműségéről mi sem tanúskodik fényesebben, mint hogy a számítások egy változatában, mintegy próbaképpen a komp rámpáját is hozzászámolta a zárt fedélzethez. Ám Simicskán, a népnyomorító oligarchán, a kompcsalón, a zárt rakodási felületek négyzetméternepperén a rámpa sem segített volna!!! Ismét idézzük a vízügy nyugodt hangú, egyszersmind nagy enciklopédikus tudásról árulkodó levezetését: „A rámpa a hajónak az a berendezése (eszköze), amelyen keresztül a járművek fel- és lehajthatnak a fedélzetre. Így az a hajóval történő munkavégzésre nem vehető figyelembe. De amennyiben a rámpát is figyelembe vennénk, a rámpa hossza 5,5 m, szélessége 6,0 m, területe 33 m2, amellyel együtt (452,675 + 33) sincs meg az 500 m2-i fedélzet.”
Még azt is el kell mondanunk, hogy a gönyűi közbeszerzés tisztasága felett Vesta-szűzként őrködő szakemberek – az elfogultságnak még a látszatát is kerülendő – a tudomány legszilárdabb axiómáit használták fel bizonyítási eljárásuk során. Nem tudjuk megállni, hogy ne idézzük ismét a Határozat nemes veretű megállapítását: „Az ajánlatkérő nem egy nem szabályozott algoritmus szerinti önkényes számítás alapján állapította meg a hajó zárt fedélzetének méretét, hanem egy téglalap területének matematikai művelettel történő számításával.”
Mindezen bizonyítékok előterjesztése után a Közbeszerzési Döntőbizottság nem is tehetett mást, mint hogy Határozatában rögzítette a tényt: Simicska és bandája hamis adatokkal próbálta megtéveszteni az ajánlatkérőt. (Különösen, hogy az elvetemült közgépisták a hiánypótlás során s fellebbezésükben is ragaszkodtak az 500 pluszos zárt kompi fedélzethez!) Mindezzel súlyos sérelmet okoztak a verseny tisztaságának – nem csak versenytársaiknak, a felcsúti Mészároséknak és barátainak a szíve telt volna csordultig bánattal, de a közt is károsították volna! Több mint 47 kompnégyzetméterrel! (Rámpával számítva ugyan csak 14-gyel, de az se kevés.) Egyértelmű, hogy a gönyűi kikötőt nem ők építik – azt pedig már a Simicskához hasonló ügyeskedőkre könyörtelen szigorúsággal lecsapó jogrendünk – jelesül a közbeszerzési törvény 56. paragrafusa 1. bekezdésének f. pontja – szinte magától intézte el, hogy a Közgép a következő három évben ne indulhasson közbeszerzési pályázaton.
Jól értjük, ugye, hogy mi történt itt.
Simicska Lajost, aki tavaly nyárig az élet és a közbeszerzések császára volt, hosszú éveken át a foglyul ejtett állam egyik főfoglára (a kettőből), nem azért zárták ki az állami mega- és mindenféle más beruházásokból, praktikusan örök időkre, mert százmilliárdos nagyságrendben cinkelt meg állami tendereket. Nem azért büntették most meg, mert egész iparágakat nyúlt le, mert részben vagy egészben elbitorolta a magas- és a mély-, út- és vasútépítést, a reklám- és a médiapiacot, a szemétszállítást, az isten tudja, még mit. Nem azért, mert kinyírt mindent és mindenkit, céget, intézményt, törvényt, aki az útjába akadt. (Érdekesség, hogy egy 2012-es, ugyancsak 6 milliárd körüli, és ugyancsak a Dunához kapcsolódó közbeszerzési eljárás során a Közgép záratta ki akkori riválisait a tenderből – a tender kiírója itt is Simicska mai nemezise, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság volt.)
Nem. Simicska Lajos nem ezekben az esetekben veszélyeztette a „verseny tisztaságát”. A magyarországi verseny tisztaságát Štokićék kompjának hiányzó 47 négyzetmétere sodorta volna végveszélybe.
Nem fogunk most azon dilemmázni, hogy mi van akkor, amikor a törvényt megsértő jogai sérülnek, vagy kárörvendeni, hogy a hóhért akasztják. Ez terméketlen és céltalan elfoglaltság lenne. Akárcsak a Simicska–Orbán-küzdelem július 18-i állásának a latolgatása. Az okokat, a fenti dinamika magyarázatát is kívülről fújjuk. Azt rögzítsük csak, hogy miként a vízügyi igazgatóság, a Közbeszerzési Hatóság is a magyar állam elvben semleges, politikai befolyástól védett, kizárólag a törvények szerint működő hivatala lenne. A fentebb kivesézett határozat fejlécében a magyar állam, a mi hazánk címere szégyenkezik.
Ha nem röhögnénk, nyilván csak sírni lehetne ezen.
