A szerk.

Kezdjük onnét, hogy az elég nagy verés, amit a baloldal kapott a múlt vasárnap, mekkora valójában. Elég nagy, és erre még viszszatérünk. Ugyanakkor a múlt héten azt írtuk, hogy (majdnem) bármi is történjék, Orbán Viktor elkezd veszíteni: márpedig az, hogy elveszítette 2010-es listás szavazóinak 23 százalékát, majd' egynegyedét, több mint 600 ezer embert, éppenséggel nagy sikernek nem nevezhető.

Szólt valaki ebben az országban akár egy félmondatot is arról, hogy mi történt 1945. május 8-án és 9-én? 2009-ben írta A szerk.: e baljós, süket csöndből csak a fasizmusról és Magyarország fasiszta múltjáról szóló nemzeti egyetértés hiánya hallik ki. Amely csönd azóta egyre süketítőbb.

Kedves olvasóink, hibáztunk: nemrég Mérő Lászlónak tulajdonítottunk egy tíz évvel ezelőtti, az uniós csatlakozás alkalmából íródott cikket, pedig mi írtuk azt a két kezünkkel.

A Heti Válasz című mérsékelt, konzervatív periodika múlt heti címlapja Orbán Vikort ábrázolja, a miniszterelnök határozott léptekkel (és valamiért a méreténél három számmal kisebb, rosszul gombolt zakóban) közeledik az olvasó felé, mire a lap felteszi a nyilván sokakat izgató kérdést: "Ki a kihívó?"

A Kúria minapi jogerős ítélete szerint a Tv2 jogsértést követett el, amikor a Fidesz-reklámokhoz kísértetiesen hasonló kormányreklámokat tett közzé. Komoly következménye nincs a dolognak, mindössze annyi, hogy a Tv2-t eltiltották a további jogsértéstől. A Kúria ezen kívül is több apróbb ítéletben tette le a garast a szabad politikai verseny mellett: kimondta például, hogy lámpaoszlopra is szabad politikai hirdetést ragasztani, és törvénysértőnek ítélte a móri jegyző ama intézkedését, amellyel az Összefogás köztéri kampányakciójára ráküldte a közterület-felügyeletet, mondván, hogy az ilyesmihez önkormányzati engedély kell (nem kell).

Kedden reggel a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Biszku Béla pere. Alighanem ez a magyar igazságszolgáltatás utolsó lehetősége arra, hogy szemtől szemben rendezze a társadalom egy máig nyitott számláját, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni gyilkos megtorlások ügyét.

Midőn kedd délelőtt bejelentette, hogy a hétvégén függetlenné vált "Krími Köztársaság" már csatlakozott is Oroszországhoz, az orosz elnök egyszerre fújt hideget és meleget. Biztosította Ukrajnát és az ukránokat arról, hogy "semmiképpen nem szeretnénk bántani benneteket", és arra is felszólította ukrán közönségét, hogy ne higgyenek azoknak, akik szerint a Krímet további területek fogják követni, és "akik Oroszországgal ijesztgetnek benneteket". Leszögezte azt is, hogy "nem akarjuk Ukrajna felosztását" - miközben épp aláírta a szombaton "függetlenné vált" Szevasztopol és a Krími Köztársaság csatlakozását az Orosz Föderációhoz!

Ezt a cikket 2013 novemberében írtuk. Azóta már másodszor vagyunk kénytelenek újra kirakni, most éppen Mesterházy és az MSZP újabb dicsőséges választási szereplése miatt. Mert igen, fájdalom: mi előre szóltunk.

Most, hogy már Terry Black, minden magyar azonos nemű párkapcsolat tudora és Novák Előd izé is megszólalt, kénytelenek vagyunk mi is leküzdeni mélységes undorunkat: de ez a cikk akkor sem Zuschlag Jánosról szól.

A Fidesz ne maradjon kormányon, de az MSZP (az Összefogás/Kormányváltás) se győzzön - imigyen írható le az a politikai hangulat, amely nemcsak manapság, de (fordított szereposztással) 2010-ben is széles szavazói réteg magatartását jellemezte. Négy éve ez a választói attitűd segített az Országgyűlésbe két vadonatúj pártot, mégpedig az előzetes várakozáshoz képest meglepően jó eredményekkel.

"Az ítélet fokozta a harci kedvemet, tovább harcolunk egy jó, tisztességes döntésért, ami jó a gyermekeknek" - ezt Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter mondta péntek este az MTI tudósítása szerint.

Lehet-e egy nagy-nagy Jugoszlávia Ukrajnából?

Lapunk újságírója, Rényi Pál Dániel ma Pulitzer-emlékdíjat vehetett át a nyomtatott sajtóban végzett kiváló munkájáért.