A szerk.

Leépítés 2.

A szerk.

Most, hogy már Terry Black, minden magyar azonos nemű párkapcsolat tudora és Novák Előd izé is megszólalt, kénytelenek vagyunk mi is leküzdeni mélységes undorunkat: de ez a cikk akkor sem Zuschlag Jánosról szól.

Még csak nem is a futtatóiról, bár őket aligha lehet kikerülni, ez a cikk akkor is Magyarországról, a hazánkról szól, amit magyar emberek levittek zuschlagba, levittek a sárga földig, mert ott már biztosan nem tud védekezni. Nem Zuschlag Jánost teperték le a parlamenti liftben, hanem a magyarokat: nemzeti csúfságunk kitervelői és végrehajtói. S a magyarok ezt voltaképpen zokszó nélkül tűrték, ma is úgy tesznek, mint akiknek tetszik.

Hogy Zuschlag János egy disznó, attól még nem kellene különösebben kétségbeesni. Azt is túlélnénk valahogy, hogy Simon Gábor a Bissau-guineai útlevelével együtt egy cégéres gazember, még egy létező párt is túlélné valahogy, ha a nevezett történetesen az alelnöke lenne, s tényleg lopna, mint egy koszos szarka - az MSZP nem különösebben látszik Simont és Zuschlagot túlélni, de mondja valaki nyugodt lelkiismerettel, hogy az MSZP létező pártként viselkedett volna az elmúlt időszakban. Nem, mondjuk csak ki: halva érkezett ebbe a két rohadt nagy pofonba, ami éppenséggel attól lett ilyen rohadt nagy, fel sem emelték a kezüket kivédeni. Hogy mivel voltak elfoglalva, rejtély. Látták, hogy Mesterházy Attila hogyan reagált, amikor a HírTv-s és az ATV-s riporter az orrára húzta Simont egy kampányrendezvény előtt? ' is bemosott magának néhányat, azt hitte, ha a tévések azt csinálják, neki is az kell, megpróbálta utánozni őket.

Ezzel együtt nem az MSZP okozza Magyarország fő baját, ezek az ügyek ugyanis magukban hordozzák büntetésüket, ja, Zuschlag ezt csinálta, x levonás a szavazófülkében, Simon amazt, x+n levonás ugyanott, oszt jónapot, ha túl nagy végül a veszteség, beledöglesz, és kész, jön más. Az MSZP most fizetni fog, fizetnek a szövetségesei, fizet az ország is, senki nem érdemtelenül. Nem mondhatjuk többet azt, hogy mi nem ezt érdemeljük.

Azért nem mondhatjuk, mert megengedtük, hogy így legyen. Hogy Wass Albert számítson a jó írónak, hogy Zuschlag János és Simon Gábor tettei számítsanak a választási kampányban döntő témának. Négyévente, amikor arról kellene döntenünk, merre haladjon ez az ország, mit kéne tán máshogy csinálnunk ahhoz, hogy jobban, európai emberhez méltóan éljünk. Mit kéne farigcsálnunk egészségügyünkön, oktatásunkon, iparunkon, kereskedelmünkön, a jó anyánk kínján, akkor mi azon tipródunk, hogy ki akart ráugrani a liftben egy kezdő szélhámosra. Vagy ki nem. Ez szégyen. De nem volt mindig így még ebben az egyre elfuseráltabbnak tűnő rendszerváltás utáni ámokfutásban sem, mindenki emlékszik még olyanra, amikor a választás előtt okosabb-butább szakpolitikusok vitáztak egymással, hogy mit lenne helyesebb tennünk, aztán választottunk közülük. Most ilyesmiről szó sincs, s hogy nincsen, azt valakik csinálták, elérték. Nem mi csináltuk, nem mi akartuk, mondhatjuk, ha mint az ország lakosságára gondolunk magunkra, de a szégyen a mienk, tisztán és hiánytalanul. Okkal dörzsölik a tenyerüket az orbánviktorok, habonyárpádok, simicskalajosok, akik ezt így akarták.

Nem kell elszámolniuk azzal, hogy mit végeztek, nem kell elmagyarázniuk, hogy mit akarnak tenni a jövőben, mert a zsűri beéri annyival, hogy ki akarta a liftben megbaszni a majmot. Nyugi, meg fogjuk tudni, hisz azzal van tele a sajtó, hogy a Fidesznél még mi minden van betárazva a kampányra. Április 6-áig van még három hét, olyan mocskosak leszünk a végére, hogy nincs az a fertőtlenítő, amivel elviselhetővé tudjuk utána suvikszolni magunkat. De nem árt tudni: így kellünk, ilyennek.

Figyelmébe ajánljuk

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.

A rendes amerikai

„Ugye hallotta a megkönnyebbült sóhajokat a teremben?” – kérdezte Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke az amerikai külügyminisztert, Marco Rubiót, aki békülékenyebb beszédet tartott a NATO-országok képviselőinek, mint egy évvel ezelőtt a harsány és pökhendi J.D. Vance.

Egy szép télvégi nap

Jó kedvünk volt, anyuka, és nemcsak nekünk, hanem mindenkinek. Az emberek vidámak voltak körülöttünk, mindenki biztonságban érezte magát, sétáltunk lefelé a Vár oldalán. A mozgóárusok kiabáltak, mindegyik dicsérte a portékáját, felvarrók, kitűzők, trikók, mindent lehetett venni, volt, aki forró teát kínált, nem tetszik elhinni, hogy milyen olcsó volt.

Orbán Viktor, mint a háború egyik kutyája

A miniszterelnök és a köre továbbá a háború vámszedője és haszonélvezője is, hiszen az orosz energiahordozók folyamatos vásárlásával nemcsak a háborús bűnös Putyin birodalmi törekvéseit dotálja, hanem a beszerzési és eladási ár közötti különbség lefölözésével és megfelelő helyekre juttatásával a saját hatalmát is erősíti.

Oroszlán a tetőn

A cseh központi bank (Česká národní banka) az idén ünnepli száz­éves jubileumát, jogelődje, a cseh­szlovák jegybank ugyanis 1926-ban alakult meg. Működését háborúk, megszállások, rendszerváltások, az ország szétválása és pénzügyi válságok kísérték. A jegybank épületének tetején levő oroszlán és férfialak a független államiság, a stabilitás, a nemzeti identitás és a pénzügyi önállóság szimbólumai. Az oroszlánt a mindenkori politikai hatalom több alkalommal „ketrecbe” zárta, a korona a kormány kiszolgálójává vált.

Fürkésző szemek

„Végrehajtási célból” több ezer banki ügyfél értékpapírszámlájáról kért adatokat Csige Gábor gyulai jegyző tavaly nyáron, olyanokéról is, akiknek semmiféle tartozásuk sincs. Lapunk kérdései nyomán a rendőrség hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt nyomozást indított.

Levegő a cintányérok között

Akkor vitte el a kincstár a szolidaritási hozzájárulás első részletét az önkormányzatoktól, amikor alig van bevételük. Ez abszurd helyzeteket idézett elő, Szentes például folyószámlahitelből tudta befizetni ezt a pénzt. Gulyás Gergely miniszter szerint ilyen a közteherviselés, nem kell sápítozni.

Ha minden jól megy

Ismeretlen vizekre hajózik ki Magyar Péter pártja, ha áprilisban kormánytöbbséget szerez: a rendszerváltás óta egyetlen új kormányerőnek sem kellett a demokratikus rend és a gazdaság olyan mérvű lepusztításával szembenéznie, mint amilyet az Orbán-rezsim hagy az utódjára. Sem itthon, sem máshol Kelet-Európában. Mit gondol erről a Tisza programja, és hogyan fognának neki?