Václav Havel, Václav Klaus, Miloš Zeman… a szakítás után létrejött Cseh Köztársaság elmúlt 30 kerek esztendejének államfői. Csupa így vagy úgy jelentős férfiú, Havel a kommunizmus, az orosz megszállás elleni küzdelem mítoszi hőse, a demokrácia, a szabadság utáni vágyakozás megtestesítője – így őrzi emlékét a cseh nép, a világtörténelem, s nagyjából minden értelmes ember a Földön.
Csak valami félreértésről lehet szó. Ez Navracsics Tibor lapzártánkkor, kedd délután épp aktuális mondása arról, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette Magyarország részvételét az Erasmus-programban, abban a nagyszerű uniós kezdeményezésben, amelynek keretében az elmúlt évtizedekben Magyarországról 160 ezer egyetemi hallgató és 110 ezer oktató utazott külföldre és vett részt valamilyen felsőoktatási csereprogramban, vagy kapott egyéb támogatást tanulmányaihoz.
Újévkor volt Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, s ez az alkalom nagy lehetőségeket tartogathatna. Petőfi életútja, életműve páratlan. Kevés olyan költő lehet a világirodalomban, aki alig tíz év alatt szinte minden zsánerben remekműveket alkotott, s életműve annak ellenére sem mondható töredékesnek, hogy mindössze 26 és fél évet élt. És ha ehhez még hozzátesszük a forradalmár, hősi halott alakját, nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak holmi nemzeti büszkeség okán dicsekedhetnénk vele, s lehetne a szívünk közepében.
„A NAV sem meri megkérdezni, hogy hol van a 2,3 milliárdos turisztikai imázsfilm. Inkább átdobták a rendőrségnek a feljelentést, amelyik egyszer már megtagadta azt, mondván: az, hogy nem látható sehol a szuperprodukció, még nem jelenti azt, hogy nincs is meg valahol. De azt ő sem merte megkérdezni, hogy hol van.”
Lehettünk volna barátok is. Lehettek volna barátaink is, és most jól éreznénk magunkat. Vagy legalábbis jobban; ennél, ami most van, sokkal jobban. Együtt, csapatban, összefogva könnyebben átvészelhető minden válság, hamarabb mutatja meg magát a fény az alagút végén. Ha magad rögtön nem is veszed észre, a szomszédod oldalba bök, nézd, ott valami világít, kicsi, de egyre nagyobb lesz!
Hétfő este az uniós tagállamok nagykövetei megállapodtak arról, hogy – az Európai Bizottság egyik erre vonatkozó, eredeti javaslatát összegszerűen némileg módosítva, de a lényegét nem érintve – összesen 12,1 milliárd euró Magyarországnak szánt uniós támogatást felfüggesztenek, és ezek kifizetését különböző feltételekhez kötik.
Ha Orbán ki is csikarja az uniós forrásokhoz való hozzáférést, azt az EU-s és a NATO-tagállamokkal szembefordulva teszi.
„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.
Róma messze van. Székesfehérvártól különösen. Persze, mi nincs messze Székesfehérvártól? A kérdés ugyan költői, mégis lenne egy tippünk.
Elkezdődött a futball-vb, lejátszották Dzsudzsák Balázs zsíroskenyér-meccsét, Orbán Viktor pedig képes volt azt mondani a rádióban, hogy „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket”. Ám e hírek a közelébe sem érhettek annak, hogy megjelent Majoros Péter és Molnár Tamás Azt beszélik a városban című száma.
Magyarország, hogy ne sodródjon céltalanul, más, drabálisabb vagy éppen nálánál csekélyebb súlyú nemzetektől ide-oda lökdösve, taszigálva, általuk orrba rúgva a nemzetek nagy közösségének folytonosan változó, sunyi áramlásoktól mozgatott s mindig veszélyes közegében, két szilárd ponthoz, két, a vad vizek fölé magasodó szirthez kötötte magát, s e két köteléktől reméli megőrizni önbizalmát s hangsúlyos jelenlétét az államéletét körbeölelő, zaklatott áramlásban.
Az Alkotmánybíróság (AB) jól megoldotta a nehéz házi feladatot: kedd délelőtti határozata szerint a törvényhozás „mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő a tudományos kutatásról, a fejlesztésről és az innovációról szóló törvény, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításakor azzal, hogy nem szabályozta a jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog érvényesülésének megfelelően az Eötvös Loránd Kutatóhálózat és a kutatóintézeti hálózat korábbi működtetője, a Magyar Tudományos Akadémia közötti vagyoni viszonyokat”.
