A szerk.

Politikai kampány

A szerk.

„Kicsit erélyesebben rászólt a gyerekre, ennyi történt” – mondotta a NER szent embere, Böjte Csaba, amikor gyerekbántalmazási vádak érték annak a gyermekotthonának a vezetőjét, amely folytatólagosan elkövetett gyermekek elleni erőszak helyszínéül szolgált tíz éven át.

Novák Katalin a tavalyi pápalátogatás alkalmából, április 27-én kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének. K. Endrét azért ítélték 3 év 4 hónap börtönre, mert pontosan tudta és tűrte, hogy a főnöke, a nevelőintézet igazgatója több rábízott gyerekkel is erőszakoskodott, és azért, mert az egyik áldozat nevében még egy szép hamis vallomást is írt arról, hogy ő, mármint az áldozat, csak kitalálta az egészet. K. ezt a kamuszöveget a saját irodájában, a tettes jelenlétében próbálta aláíratni a bántalmazottal.

Novák Katalin most két búboskemence-simogatás között szigorú tekintettel pillant a kamerába és azt mondja: politikai kampány folyik ellene. Politikai kampány!

Persze nincs min csodálkozni, hiszen eddig minden, de minden rajtakapott NER-es gazember rögtön a lebukása pillanatában azzal jött, hogy ellene politikai kampány folyik. Hadd ne kelljen már leírni annak a nevét, aki ellen e pillanatban még „politikai kampány folyik”. Novák egyik dicsdús elődje, Schmitt Pál ellen is politikai kampány folyt, pedig ő csak lopott.

De mégis, álljunk már meg egy pillanatra, s próbáljuk elképzelni azt a szituációt, amikor egy molesztált – még hogy molesztált, megerőszakolt gyerek ott ül az igazgatóhelyettes irodájában, s az épp az orra alá dug egy papírost arról, hogy vele nem történt semmi az égvilágon, csak van az a rossz szokása, hogy kitalál dolgokat és azt fűnek-fának terjeszti. S valamiképpen még az is benne volt e beismerő vallomásban, hogy szánja-bánja, amit tett. Az igazgatóhelyettesi kapacitálást pedig a tettes jelenléte nyomatékosítja. Két, hatalommal felruházott felnőtt egy árva gyerek ellen.

Képzeljük már el. Ne a bántalmazott és kényszerített gyerek szempontjából, mert arra a mi idegeink is rámennének. Ne is egy szülő nézőpontjából, mert arra is rámennek. S különben is, olyan gyerekről van szó, akinek se apja, se anyja, vagy ha van is, nevelését az államra hagyta. Az ilyenekkel mindent lehet? Mit mond erről ez a kegyelmi végzés? Ne gyerek, ne szülő, csak holmi egyszerű tévénéző, mozivendég szemszögéből képzeljük el; akkor is görcsbe rándul minden jóérzésű ember gyomra, ha tudja, hogy amit a vásznon, képernyőn lát, az kitalált történet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)