A szerk.

Orbán európai végjátéka

A szerk.

Az Európai Tanács, az uniós tagállamok állam- és kormányfői a múlt csütörtökön egyhangú döntéssel módosították az EU költségvetését, és 50 milliárd euró támogatást szavaztak meg Ukrajnának a következő négy évre.

A magyar miniszterelnök, aki ezt a döntést tavaly decemberben még megakadályozta, és azóta is ellene lépett fel, az eredményhirdetés után pár órával azt állította videoüzenetében, hogy elértük, sőt kiharcoltuk a céljainkat, amennyiben a) „kitárgyaltunk egy ellenőrző mechanizmust, amely garantálja a pénzek észszerű felhasználását”, és b) garanciát kaptunk arra, hogy nem a Magyarországnak járó pénzt adják oda Ukrajnának.

Ez nagyon jó üzenet, és ezt a lehető legkomolyabban mondjuk. A történtekből ennél többet nem lehetett kihozni, legalábbis nyilvánvalóan hamis állítások megfogalmazása, majd a rákövetkező azonnali lebukás nélkül. (Ez a feladat Orbán Balázsnak jutott, de hát neki úgyis mindegy.)

Az első állítás szó szerinti értelemben megfelel a valóságnak, és hazugságot csak annyiban tartalmaz, amennyiben nem bontja ki az igazság részleteit. Mely részletek a következők. A Tanács által elfogadott dokumentum, az ún. Következtetések szerint az Ukrajnának részben hosszú lejáratú hitelként (33 milliárd), részben segélyként (17 milliárd) folyósítandó uniós támogatásról, az uniós madárnyelven Ukrajna-eszköznek nevezett alap felhasználásáról a Tanács évente vitát tart majd, „azzal a céllal, hogy iránymutatást nyújtson”, és „amennyiben szükséges”, két év múlva felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a felülvizsgálatra vonatkozó javaslatot. A dokumentum azt is leszögezi, hogy a kifizetések felfüggesztése a Tanácsban minősített többséghez kötött.

Erre rá lehet éppen fogni, hogy „ellenőrző mechanizmus”, viszont semmi köze nincs Orbán Viktor utolsó, általa nyilvánosan ismertetett álláspontjához, mely szerint „Magyarország kész részt venni a 27-ek megoldásában, ha garantálják, hogy minden évben döntünk arról, hogy továbbra is küldjük-e ezt a pénzt, vagy sem. És ennek az évenkénti döntésnek ugyanolyan jogalapja kell, hogy legyen, mint ma: egyhangúnak kell lennie.” Ez a mondás egy nappal az ET-ülés előtt jelent meg a Le Point c. francia hetilapban, és semmi okunk azt feltételezni, hogy Orbán egy nappal később más pozícióban fogott volna tárgyalóasztalt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)