A szerk.

Orbán európai végjátéka

A szerk.

Az Európai Tanács, az uniós tagállamok állam- és kormányfői a múlt csütörtökön egyhangú döntéssel módosították az EU költségvetését, és 50 milliárd euró támogatást szavaztak meg Ukrajnának a következő négy évre.

A magyar miniszterelnök, aki ezt a döntést tavaly decemberben még megakadályozta, és azóta is ellene lépett fel, az eredményhirdetés után pár órával azt állította videoüzenetében, hogy elértük, sőt kiharcoltuk a céljainkat, amennyiben a) „kitárgyaltunk egy ellenőrző mechanizmust, amely garantálja a pénzek észszerű felhasználását”, és b) garanciát kaptunk arra, hogy nem a Magyarországnak járó pénzt adják oda Ukrajnának.

Ez nagyon jó üzenet, és ezt a lehető legkomolyabban mondjuk. A történtekből ennél többet nem lehetett kihozni, legalábbis nyilvánvalóan hamis állítások megfogalmazása, majd a rákövetkező azonnali lebukás nélkül. (Ez a feladat Orbán Balázsnak jutott, de hát neki úgyis mindegy.)

Az első állítás szó szerinti értelemben megfelel a valóságnak, és hazugságot csak annyiban tartalmaz, amennyiben nem bontja ki az igazság részleteit. Mely részletek a következők. A Tanács által elfogadott dokumentum, az ún. Következtetések szerint az Ukrajnának részben hosszú lejáratú hitelként (33 milliárd), részben segélyként (17 milliárd) folyósítandó uniós támogatásról, az uniós madárnyelven Ukrajna-eszköznek nevezett alap felhasználásáról a Tanács évente vitát tart majd, „azzal a céllal, hogy iránymutatást nyújtson”, és „amennyiben szükséges”, két év múlva felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a felülvizsgálatra vonatkozó javaslatot. A dokumentum azt is leszögezi, hogy a kifizetések felfüggesztése a Tanácsban minősített többséghez kötött.

Erre rá lehet éppen fogni, hogy „ellenőrző mechanizmus”, viszont semmi köze nincs Orbán Viktor utolsó, általa nyilvánosan ismertetett álláspontjához, mely szerint „Magyarország kész részt venni a 27-ek megoldásában, ha garantálják, hogy minden évben döntünk arról, hogy továbbra is küldjük-e ezt a pénzt, vagy sem. És ennek az évenkénti döntésnek ugyanolyan jogalapja kell, hogy legyen, mint ma: egyhangúnak kell lennie.” Ez a mondás egy nappal az ET-ülés előtt jelent meg a Le Point c. francia hetilapban, és semmi okunk azt feltételezni, hogy Orbán egy nappal később más pozícióban fogott volna tárgyalóasztalt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.