Orbán európai végjátéka

Az Európai Tanács, az uniós tagállamok állam- és kormányfői a múlt csütörtökön egyhangú döntéssel módosították az EU költségvetését, és 50 milliárd euró támogatást szavaztak meg Ukrajnának a következő négy évre.

A magyar miniszterelnök, aki ezt a döntést tavaly decemberben még megakadályozta, és azóta is ellene lépett fel, az eredményhirdetés után pár órával azt állította videoüzenetében, hogy elértük, sőt kiharcoltuk a céljainkat, amennyiben a) „kitárgyaltunk egy ellenőrző mechanizmust, amely garantálja a pénzek észszerű felhasználását”, és b) garanciát kaptunk arra, hogy nem a Magyarországnak járó pénzt adják oda Ukrajnának.

Ez nagyon jó üzenet, és ezt a lehető legkomolyabban mondjuk. A történtekből ennél többet nem lehetett kihozni, legalábbis nyilvánvalóan hamis állítások megfogalmazása, majd a rákövetkező azonnali lebukás nélkül. (Ez a feladat Orbán Balázsnak jutott, de hát neki úgyis mindegy.)

Az első állítás szó szerinti értelemben megfelel a valóságnak, és hazugságot csak annyiban tartalmaz, amennyiben nem bontja ki az igazság részleteit. Mely részletek a következők. A Tanács által elfogadott dokumentum, az ún. Következtetések szerint az Ukrajnának részben hosszú lejáratú hitelként (33 milliárd), részben segélyként (17 milliárd) folyósítandó uniós támogatásról, az uniós madárnyelven Ukrajna-eszköznek nevezett alap felhasználásáról a Tanács évente vitát tart majd, „azzal a céllal, hogy iránymutatást nyújtson”, és „amennyiben szükséges”, két év múlva felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a felülvizsgálatra vonatkozó javaslatot. A dokumentum azt is leszögezi, hogy a kifizetések felfüggesztése a Tanácsban minősített többséghez kötött.

Erre rá lehet éppen fogni, hogy „ellenőrző mechanizmus”, viszont semmi köze nincs Orbán Viktor utolsó, általa nyilvánosan ismertetett álláspontjához, mely szerint „Magyarország kész részt venni a 27-ek megoldásában, ha garantálják, hogy minden évben döntünk arról, hogy továbbra is küldjük-e ezt a pénzt, vagy sem. És ennek az évenkénti döntésnek ugyanolyan jogalapja kell, hogy legyen, mint ma: egyhangúnak kell lennie.” Ez a mondás egy nappal az ET-ülés előtt jelent meg a Le Point c. francia hetilapban, és semmi okunk azt feltételezni, hogy Orbán egy nappal később más pozícióban fogott volna tárgyalóasztalt.