A szerk.

Vigyázat, dzsalók!

A szerk.

Január első vasárnapjának kellemes délutánján egy Bentley típusú személygépkocsi robogott valahol Nagylak alatt Arad megyében, Romániában – 162 kilométer/óra sebességgel. De, jaj, csak 100-zal lett volna szabad, ti. „közigazgatási joghatósági” értelemben.

Nem nagy ügy, az vesse az elkövetőre az első követ, aki még egyszer sem lépte túl a megengedett sebességhatárt Bentley típusú személygépkocsijával. Az is megesik olykor, hogy ebbéli igyekezete közben úgymond bemérik az embert. A 62 kilométer/órás túllépés persze jó nagy kihágás, így az sem csoda, ha valaki erősen szívja a fogát a nyomában érkező büntetés nagysága miatt. A fenébe is, 3300 lej (cca. 250 ezer forint) szép összeg, hiányzik a fenének ekkora büntetés. Más kérdés, hogy komoly, jól megérvelt viták szólnak szerte Európában arról, hogy az efféle büntetéseket közlekedésbiztonsági okokból nem lenne-e érdemes jócskán felemelni. A minap például olyan törvényt fogadtak el Ausztriában, mely szerint a „közigazgatási joghatóság” akár el is árvereztetheti a lefülelt extrém gyorshajtók lefoglalt személygépkocsiját (a Bentley-kre külön nem tér ki a törvény). De az eset határozottan nem Ausztriában esett, s az elkövető sem osztrák. Az elkövető történetesen egy magyar és román állampolgársággal is rendelkező magyar diplomata, Magyarország külképviselője, „Szijjártó Péter külgazdasági és külügy­miniszter megbízottja”. Felmerül a kérdés, hogy Szijjártó Péter miért bíz meg valakit azzal, hogy ezerrel dzsaljon a sztrádán, de a diplomácia kifürkészhetetlen üzem, olykor egészen furcsa dolgokra kényszerítheti művelőit.

Mondjuk, nem túl szép dolog Magyarország, a magyar emberek és Szijjártó Péter képviseletében szabályt szegni, de mint azt lapunk is megírta, a tyúknak két lába van, mégis kotlik. A magunk részéről spongyát is borítanánk a fátyolra, de amit eddig elmeséltünk, az csak az előjáték volt. Az igazi történet csak ezután következett. A történet, mely megrajzolja a tőrőlmetszett NER-lovag alakját, Magyarország, a magyar emberek tipikus jelenkori képviselőjét, a NER-embert.

Úgy esett ugyanis, hogy a mondott 3300 lejes büntetés ellen a Bentley személygépkocsi vezetője, a viselt dolgaiért méltán hírhedett erdélyi magyar vállalkozó fellebbezést nyújtott be, arra hivatkozván, hogy ő egy diplomata, és éppen diplomatamunkáját végezte százhatvankettővel, ezért őt a román „közigazgatási joghatóság” nem büntetheti meg. Felette áll ő az olyan a dolgoknak, mint közlekedésbiztonság. „Szeretném megemlíteni, hogy 2024. 01. 03-án az alulírott diplomata minőségben lépett be Romániába, és ebben a minőségemben hagytam el az országot” – írja a fellebbezésében, s mi megértően bólogatunk, sehol nincs az ugyanis előírva, még az alkotmányban sem, hogy egy magyar diplomatának tisztességesen kell magyarul tudnia, ne adj’ isten egy ép magyar mondatot helyesen leírnia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.