Nem nagy ügy, az vesse az elkövetőre az első követ, aki még egyszer sem lépte túl a megengedett sebességhatárt Bentley típusú személygépkocsijával. Az is megesik olykor, hogy ebbéli igyekezete közben úgymond bemérik az embert. A 62 kilométer/órás túllépés persze jó nagy kihágás, így az sem csoda, ha valaki erősen szívja a fogát a nyomában érkező büntetés nagysága miatt. A fenébe is, 3300 lej (cca. 250 ezer forint) szép összeg, hiányzik a fenének ekkora büntetés. Más kérdés, hogy komoly, jól megérvelt viták szólnak szerte Európában arról, hogy az efféle büntetéseket közlekedésbiztonsági okokból nem lenne-e érdemes jócskán felemelni. A minap például olyan törvényt fogadtak el Ausztriában, mely szerint a „közigazgatási joghatóság” akár el is árvereztetheti a lefülelt extrém gyorshajtók lefoglalt személygépkocsiját (a Bentley-kre külön nem tér ki a törvény). De az eset határozottan nem Ausztriában esett, s az elkövető sem osztrák. Az elkövető történetesen egy magyar és román állampolgársággal is rendelkező magyar diplomata, Magyarország külképviselője, „Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megbízottja”. Felmerül a kérdés, hogy Szijjártó Péter miért bíz meg valakit azzal, hogy ezerrel dzsaljon a sztrádán, de a diplomácia kifürkészhetetlen üzem, olykor egészen furcsa dolgokra kényszerítheti művelőit.
Mondjuk, nem túl szép dolog Magyarország, a magyar emberek és Szijjártó Péter képviseletében szabályt szegni, de mint azt lapunk is megírta, a tyúknak két lába van, mégis kotlik. A magunk részéről spongyát is borítanánk a fátyolra, de amit eddig elmeséltünk, az csak az előjáték volt. Az igazi történet csak ezután következett. A történet, mely megrajzolja a tőrőlmetszett NER-lovag alakját, Magyarország, a magyar emberek tipikus jelenkori képviselőjét, a NER-embert.
Úgy esett ugyanis, hogy a mondott 3300 lejes büntetés ellen a Bentley személygépkocsi vezetője, a viselt dolgaiért méltán hírhedett erdélyi magyar vállalkozó fellebbezést nyújtott be, arra hivatkozván, hogy ő egy diplomata, és éppen diplomatamunkáját végezte százhatvankettővel, ezért őt a román „közigazgatási joghatóság” nem büntetheti meg. Felette áll ő az olyan a dolgoknak, mint közlekedésbiztonság. „Szeretném megemlíteni, hogy 2024. 01. 03-án az alulírott diplomata minőségben lépett be Romániába, és ebben a minőségemben hagytam el az országot” – írja a fellebbezésében, s mi megértően bólogatunk, sehol nincs az ugyanis előírva, még az alkotmányban sem, hogy egy magyar diplomatának tisztességesen kell magyarul tudnia, ne adj’ isten egy ép magyar mondatot helyesen leírnia.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
