Nem nagy ügy, az vesse az elkövetőre az első követ, aki még egyszer sem lépte túl a megengedett sebességhatárt Bentley típusú személygépkocsijával. Az is megesik olykor, hogy ebbéli igyekezete közben úgymond bemérik az embert. A 62 kilométer/órás túllépés persze jó nagy kihágás, így az sem csoda, ha valaki erősen szívja a fogát a nyomában érkező büntetés nagysága miatt. A fenébe is, 3300 lej (cca. 250 ezer forint) szép összeg, hiányzik a fenének ekkora büntetés. Más kérdés, hogy komoly, jól megérvelt viták szólnak szerte Európában arról, hogy az efféle büntetéseket közlekedésbiztonsági okokból nem lenne-e érdemes jócskán felemelni. A minap például olyan törvényt fogadtak el Ausztriában, mely szerint a „közigazgatási joghatóság” akár el is árvereztetheti a lefülelt extrém gyorshajtók lefoglalt személygépkocsiját (a Bentley-kre külön nem tér ki a törvény). De az eset határozottan nem Ausztriában esett, s az elkövető sem osztrák. Az elkövető történetesen egy magyar és román állampolgársággal is rendelkező magyar diplomata, Magyarország külképviselője, „Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megbízottja”. Felmerül a kérdés, hogy Szijjártó Péter miért bíz meg valakit azzal, hogy ezerrel dzsaljon a sztrádán, de a diplomácia kifürkészhetetlen üzem, olykor egészen furcsa dolgokra kényszerítheti művelőit.
Mondjuk, nem túl szép dolog Magyarország, a magyar emberek és Szijjártó Péter képviseletében szabályt szegni, de mint azt lapunk is megírta, a tyúknak két lába van, mégis kotlik. A magunk részéről spongyát is borítanánk a fátyolra, de amit eddig elmeséltünk, az csak az előjáték volt. Az igazi történet csak ezután következett. A történet, mely megrajzolja a tőrőlmetszett NER-lovag alakját, Magyarország, a magyar emberek tipikus jelenkori képviselőjét, a NER-embert.
Úgy esett ugyanis, hogy a mondott 3300 lejes büntetés ellen a Bentley személygépkocsi vezetője, a viselt dolgaiért méltán hírhedett erdélyi magyar vállalkozó fellebbezést nyújtott be, arra hivatkozván, hogy ő egy diplomata, és éppen diplomatamunkáját végezte százhatvankettővel, ezért őt a román „közigazgatási joghatóság” nem büntetheti meg. Felette áll ő az olyan a dolgoknak, mint közlekedésbiztonság. „Szeretném megemlíteni, hogy 2024. 01. 03-án az alulírott diplomata minőségben lépett be Romániába, és ebben a minőségemben hagytam el az országot” – írja a fellebbezésében, s mi megértően bólogatunk, sehol nincs az ugyanis előírva, még az alkotmányban sem, hogy egy magyar diplomatának tisztességesen kell magyarul tudnia, ne adj’ isten egy ép magyar mondatot helyesen leírnia.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
