Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy kinek lenne jó, ha Vitézy elindulna Karácsony ellen, akkor az első válaszunk a Demokrácia lenne, méresse meg magát minél több jelölt a népképviselet júniusi ünnepén, legyen széles a választék és bőséges a tehetséges aspiránsok felhozatala egy-egy fontos közhatalmi posztra. A második helyen a jó válaszok versenyében viszont a Fidesz fut be. Minden szavazat, amelyet Vitézy az elvben ellenzéki LMP mezében elvehet Karácsonytól, csak a Fidesz – egyelőre ismeretlen – jelöltjét segíti, és még az sem baj, hogy Vitézy nem fideszes jelölt (pont annyira nem, mint amennyire mi, értve ez alatt a Magyar Narancsot, azok vagyunk). Ha egy szavazatot vesz el, akkor egyet, az is valami, de ki tudja, hátha sokat, akár annyit is, amennyivel a leendő Fidesz-jelölt befuthat. Ha ugyan nem Vitézy lesz a Fidesz jelöltje. Vagy azé is. Addig is van egy ellenzéki, vagy akként számontartott párt, amely Karácsony ellen kampányol, valamint a többi ellenzéki párt ellen is, s ez abból a szűk negyedórás beszédből, amit Ungár Péter a párt fővárosi kongresszusán elmondott, jól látszik is: az elnök, miután leszögezte, hogy ők a maguk útját járják, és nem foglalkoznak az ellenzéki pártokkal, mindvégig őket simfölte. Mindennek biztosan nem az az értelme, hogy az LMP külön listán bekerüljön a budapesti közgyűlésbe, vagy EP-képviselői helyhez jusson, hisz’ nem lesz 5 százaléka, és Vitézy sem lesz főpolgi, azaz racionális stratégiának nem nevezhetnénk, amennyiben azt tételezzük fel, hogy bármely párt számára a képviselői helyek megszerzése a racionális cél. Hogy akkor mégis miért csinálja Ungár, arról csak feltételezéseink lehetnek, amelyek a családi vagyon sérülékenységével vannak összefüggésben, de ezektől is csak szomorúbbak leszünk, úgyhogy el is hessegetjük őket.
És végképp nem akarjuk mentegetni – de Ungár Péter és az LMP legyen az önkormányzati választásra és az EP-választásra készülő ellenzék legnagyobb problémája.
Miután a Fidesz az önkormányzati választást ráhordta az európai parlamentire, a Brüsszel-ellenes retorikával mozgásba tudja hozni saját szavazótáborát, akik, ha már ott vannak, nyilván az önkormányzatin is fognak szavazni, és nyilván nem az adott esetben hivatalban lévő nem fideszes jelöltre, még ha semmi kifogásuk sem lenne az illető addigi önkormányzati munkája ellen. Ez épp elég nagy baj, de ez ellen legalább nem tehetett az ellenzék semmit (hacsak nem húzták volna elő a bojkottot, illetve annak hihető fenyegetését). A Fidesz másik ördögi trükkje a listás szavazás visszaállítása volt a Fővárosi Közgyűlésbe, aminek az értelme nem is annyira közvetlenül a választási matematikában keresendő, hiszen ha az ellenzék hozza a 2019-es eredményeket, a Fidesz továbbra is kisebbségben marad. A cél inkább a konkoly hintése volt az ellenzéki pártok között – mely konkolyt sajnálatos módon oly’ nagyon hinteni sem kellett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
