A szerk.

Módszerek

A szerk.

Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója és az FTC elnöke az egyik párttévében azon kesergett, hogy a magyar állam rossz példát mutat, amikor indok nélkül, hovatovább „jogellenesen” felbont egy szerződést, és így aztán hiába várja el állampolgáraitól a jogkövető magatartást, és ezért ő így aggódik a magyar hazáért és úgy az állam működéséért…

Mielőtt megszakadna a szív ennyi hazafiúi felelősségérzet hallatán: Kubatov nem a magánnyugdíjpénztárak ellopásáról beszélt, vagy arról, hogy a magyar állam hányszor veszített Strasbourgban és hányszor nem hajtotta végre az ítéletet, s hány milliárddal tartozik Iványi Gábornak. Hanem arról, hogy az 51 százalékban állami tulajdonban lévő Mahart Passnave Kft. kiszállt a Fradi női kézicsapatának szponzorációjából.

Kubatov a szerződésbontás után azonnal meg is találta a bűnöst, a cég vezérének, Bényi Szabolcsnak a személyében, s a Facebookon sorolta fel jellemhibáit: fogalma sincs, milyen jó hírét viszi a Fradi hazának, nincs tisztában a sport társadalmi hatásával, mit sem sejt a nemzeti érzésekről, sat., sat. A biztonság és a betűket nem annyira kedvelő sporttársak kedvéért a tanulságot is összefoglalta: „Bényi Szabolcs hátba szúrta kézilabdázóinkat.” A Mahart Duna-parti jegypénztáránál Kubatov kifakadásának másnapján meg is jelent az „El a kezekkel a Fraditól!! Bényi takarodj!” feliratú molinó. Mintha csak rendelésre moccant volna meg a IX. kerület sportszerető közönsége!

Kubatov ekkor talán még nem tudta, hogy a szponzoráció megszüntetése nem Bényi döntése volt, hanem Lázár Jánosé, hiszen az ő minisztériumához tartozik a Mahart. Akkor viszont, amikor a Hír Tv-nek nyilatkozott, már tisztában kellett ezzel lennie – ehhez képest ki se mondta Lázár nevét, csupán annyit árult el, hogy ismerik egymást „miniszter úrral”. Azóta Kubatov sem forszírozza olyan nagyon ezt a dolgot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.