A szerk.

Kiütés

A szerk.

Amikor az empátiájukról, udvariasságukról és felelősségteljességükről közismert kormánypárti képviselőkhöz képest is feltűnően rokonszenves Rétvári Bence belügyi államtitkár azzal intézte el a múlt szombati pedagógus-, diák- és közoktatáspárti tüntetést, hogy a demonstrálók önmagukat leleplezve csupán politikai megfontolásból mentek ki a Belügy­minisztérium elé, csupán az unalomig ismert technikát alkalmazta.

A kormánnyal egyet nem értők kvázi lebrüsszelezésének, lesorosozásának vagy legyurcsányozásának pontosan az a funkciója, mint másfél-két évtizeddel ezelőtt a bősz fideszes komcsizásnak. Az ultima ratio, hogy az ilyesfajta megmozdulásokban résztvevőket miért nem kell még csak válaszra sem méltatni, nemhogy párbeszédet folytatni velük. Amikor mindez politikusi rutinná válik, az már nem csupán a másikat mélységesen lenéző, magát jóval többnek tartó ember gesztusa, hanem a tragikus semmit nem gondolás, az értelmes diskurzusra való képtelenség megnyilvánulása is.

Pedig volna miről beszélni, és lenne mit (jóvá)tennie a kormányzatnak. Az évtizede tartó inkompetens oktatásirányítás következményei manapság válnak a maguk teljességében láthatóvá. Ma számos intézményvezető legnagyobb gondja az, hogyan szervezze meg a hiányzó tanárok pótlását. A cél egy sor tantárgy esetében már nem is az ún. szakszerű helyettesítés biztosítása, hanem csupán annyi, hogy az iskola legalább valamiféle gyerekmeg­őrző funkcióra alkalmas legyen. S ennek lehetőségét immár törvény is biztosítja; tanítói végzettséggel akár a 8. osztályban is lehet tanítani. De ahogyan egy felsős kémiatanár nagy valószínűséggel belebukna abba, hogy a kis elsősöket írni-olvasni megtanítsa, úgy az a nyolcadikos is jókora hátránnyal indul majd a középiskolai felvételin, akinek az 1. b osztályfőnöke tartja a matek- vagy nyelvtanórát.

Nem is a tanári béremelésért tüntetnek – ez volt Rétvári indoklása arra, szerinte miért „politikai” megmozdulásról van szó. (Jó isten, ha a butaság fájna, szem nem maradna szárazon az államtitkár szenvedése láttán. A közügyek érdekében szervezett megmozdulások mindig politikai megmozdulások.) De még ebben sem volt igaza: a mostani cirkusz a pénzek körül a pedagógustársadalom újabb tudatos megalázása, és ezt szóvá is tették a tüntetők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.