A szerk.

Kiütés

A szerk.

Amikor az empátiájukról, udvariasságukról és felelősségteljességükről közismert kormánypárti képviselőkhöz képest is feltűnően rokonszenves Rétvári Bence belügyi államtitkár azzal intézte el a múlt szombati pedagógus-, diák- és közoktatáspárti tüntetést, hogy a demonstrálók önmagukat leleplezve csupán politikai megfontolásból mentek ki a Belügy­minisztérium elé, csupán az unalomig ismert technikát alkalmazta.

A kormánnyal egyet nem értők kvázi lebrüsszelezésének, lesorosozásának vagy legyurcsányozásának pontosan az a funkciója, mint másfél-két évtizeddel ezelőtt a bősz fideszes komcsizásnak. Az ultima ratio, hogy az ilyesfajta megmozdulásokban résztvevőket miért nem kell még csak válaszra sem méltatni, nemhogy párbeszédet folytatni velük. Amikor mindez politikusi rutinná válik, az már nem csupán a másikat mélységesen lenéző, magát jóval többnek tartó ember gesztusa, hanem a tragikus semmit nem gondolás, az értelmes diskurzusra való képtelenség megnyilvánulása is.

Pedig volna miről beszélni, és lenne mit (jóvá)tennie a kormányzatnak. Az évtizede tartó inkompetens oktatásirányítás következményei manapság válnak a maguk teljességében láthatóvá. Ma számos intézményvezető legnagyobb gondja az, hogyan szervezze meg a hiányzó tanárok pótlását. A cél egy sor tantárgy esetében már nem is az ún. szakszerű helyettesítés biztosítása, hanem csupán annyi, hogy az iskola legalább valamiféle gyerekmeg­őrző funkcióra alkalmas legyen. S ennek lehetőségét immár törvény is biztosítja; tanítói végzettséggel akár a 8. osztályban is lehet tanítani. De ahogyan egy felsős kémiatanár nagy valószínűséggel belebukna abba, hogy a kis elsősöket írni-olvasni megtanítsa, úgy az a nyolcadikos is jókora hátránnyal indul majd a középiskolai felvételin, akinek az 1. b osztályfőnöke tartja a matek- vagy nyelvtanórát.

Nem is a tanári béremelésért tüntetnek – ez volt Rétvári indoklása arra, szerinte miért „politikai” megmozdulásról van szó. (Jó isten, ha a butaság fájna, szem nem maradna szárazon az államtitkár szenvedése láttán. A közügyek érdekében szervezett megmozdulások mindig politikai megmozdulások.) De még ebben sem volt igaza: a mostani cirkusz a pénzek körül a pedagógustársadalom újabb tudatos megalázása, és ezt szóvá is tették a tüntetők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.