A szerk.

Kiütés

A szerk.

Amikor az empátiájukról, udvariasságukról és felelősségteljességükről közismert kormánypárti képviselőkhöz képest is feltűnően rokonszenves Rétvári Bence belügyi államtitkár azzal intézte el a múlt szombati pedagógus-, diák- és közoktatáspárti tüntetést, hogy a demonstrálók önmagukat leleplezve csupán politikai megfontolásból mentek ki a Belügy­minisztérium elé, csupán az unalomig ismert technikát alkalmazta.

A kormánnyal egyet nem értők kvázi lebrüsszelezésének, lesorosozásának vagy legyurcsányozásának pontosan az a funkciója, mint másfél-két évtizeddel ezelőtt a bősz fideszes komcsizásnak. Az ultima ratio, hogy az ilyesfajta megmozdulásokban résztvevőket miért nem kell még csak válaszra sem méltatni, nemhogy párbeszédet folytatni velük. Amikor mindez politikusi rutinná válik, az már nem csupán a másikat mélységesen lenéző, magát jóval többnek tartó ember gesztusa, hanem a tragikus semmit nem gondolás, az értelmes diskurzusra való képtelenség megnyilvánulása is.

Pedig volna miről beszélni, és lenne mit (jóvá)tennie a kormányzatnak. Az évtizede tartó inkompetens oktatásirányítás következményei manapság válnak a maguk teljességében láthatóvá. Ma számos intézményvezető legnagyobb gondja az, hogyan szervezze meg a hiányzó tanárok pótlását. A cél egy sor tantárgy esetében már nem is az ún. szakszerű helyettesítés biztosítása, hanem csupán annyi, hogy az iskola legalább valamiféle gyerekmeg­őrző funkcióra alkalmas legyen. S ennek lehetőségét immár törvény is biztosítja; tanítói végzettséggel akár a 8. osztályban is lehet tanítani. De ahogyan egy felsős kémiatanár nagy valószínűséggel belebukna abba, hogy a kis elsősöket írni-olvasni megtanítsa, úgy az a nyolcadikos is jókora hátránnyal indul majd a középiskolai felvételin, akinek az 1. b osztályfőnöke tartja a matek- vagy nyelvtanórát.

Nem is a tanári béremelésért tüntetnek – ez volt Rétvári indoklása arra, szerinte miért „politikai” megmozdulásról van szó. (Jó isten, ha a butaság fájna, szem nem maradna szárazon az államtitkár szenvedése láttán. A közügyek érdekében szervezett megmozdulások mindig politikai megmozdulások.) De még ebben sem volt igaza: a mostani cirkusz a pénzek körül a pedagógustársadalom újabb tudatos megalázása, és ezt szóvá is tették a tüntetők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.