A szerk.

Komolyan gondolják

A szerk.

Tarlós István januárban nem a levegőbe beszélt – bár a rá jellemző visszafogottsággal és szerénységgel csak „pletykákat” emlegetett –, amikor azt mondta, hogy olyasvalami van alakulóban Budapesten, amire eddig nem volt példa: egy ellenzéki párt és a kormánypártok ugyanazt a főpolgármester-jelöltet támogatják majd a júniusi választáson.

Noha maga Tarlós nem nevesített sem pártot, sem potenciális jelöltet, az LMP és Vitézy Dávid rögtön cáfolta, hogy bármiféle közösködést terveznének a Fidesszel.

Azt, hogy Vitézyt az LMP kapacitálja az indulásra, november óta lehet tudni, ám ő máig nem döntött. Hírlik, hogy Tarlós kotyogása is belejátszik e hezitálásba; hiszen ha nem sokkal Tarlós föllépése után jelenti be indulását (ahogyan állítólag tervezte), az a fideszes támogatás beismerése lett volna. Igaz, sokan ennek ellenére is meg vannak győződve arról, hogy az LMP és Vitézy voltaképpen Orbán kezére játszik. Az indoklási szakasz is magától értetődő: az Ungár család, köztük az LMP-elnök jólétét biztosító vagyon a NER-ben pillanatok kicsúszhat az ellenőrzésük alól, és akkor még komolyabban nem is beszéltünk az Orbán-érákban mindenféle pozíciót felhalmozó édesanyjáról, vagy az egyik családtag abbáziai villájában lazító miniszterelnökről. De eszünkbe juthat a párt 2018-as kavarása az akkori ellenzéki koordináció körül, amely jórészt miattuk futott zátonyra, ahogy kétkulacsosságuk is egyértelműen járult hozzá a Fidesz újabb kétharmados parlamenti többségéhez. Vitézy Dávid eddigi track recordja is egy irányba mutat, hiszen komoly hivatalt (BKK-vezető, államtitkár, egy éppen nem létező múzeum igazgatója) csak az Orbán-kormányok idején viselt, továbbá ott a sokat emlegetett (távoli) rokoni kapcsolata az Orbán családdal.

Bár ezek kétségkívül létező indokok, nem kell nagyon hátrébb lépnünk ahhoz, hogy hasonlóan valós indokok alapján más motivációt (és ambíciót) feltételezzünk az LMP és Vitézy egymásra találása mögött. A Fidesz-bérenc­ség árnyékából egyikük sem tud kitörni, annak ellenére sem, hogy például Ungár Péter nem egy politikai kérdésben következetesen képvisel a Fidesz érdekeivel élesen szembenálló álláspontot (környezetvédelem, akkugyárak, ügy­nöktörvény stb.), s azon ellenzéki politikusok egyike, aki az együttműködés érdekében jó ideje távol tartja magát az ellenzéki oldalon időről időre feltörő kontraproduktív (és szerfelett infantilis) gyurcsányozástól. Vitézy Dávid sem csak az MSZP–SZDSZ-kormányok idején aggódott nagyon a villamosokért, hanem 2010 után is szóvá tett közlekedéspolitikai döntéseket. Tarlóssal vívott harca pedig 2015–2016-ban odáig fajult, hogy a főpolgármester alig kódoltan lebuzizta őt, illetve a városháza olyan anyagokat szivárogtatott ki, amelyek a Vitézy-féle BKK állítólagos pazarlásaira vonatkoztak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.