Noha maga Tarlós nem nevesített sem pártot, sem potenciális jelöltet, az LMP és Vitézy Dávid rögtön cáfolta, hogy bármiféle közösködést terveznének a Fidesszel.
Azt, hogy Vitézyt az LMP kapacitálja az indulásra, november óta lehet tudni, ám ő máig nem döntött. Hírlik, hogy Tarlós kotyogása is belejátszik e hezitálásba; hiszen ha nem sokkal Tarlós föllépése után jelenti be indulását (ahogyan állítólag tervezte), az a fideszes támogatás beismerése lett volna. Igaz, sokan ennek ellenére is meg vannak győződve arról, hogy az LMP és Vitézy voltaképpen Orbán kezére játszik. Az indoklási szakasz is magától értetődő: az Ungár család, köztük az LMP-elnök jólétét biztosító vagyon a NER-ben pillanatok kicsúszhat az ellenőrzésük alól, és akkor még komolyabban nem is beszéltünk az Orbán-érákban mindenféle pozíciót felhalmozó édesanyjáról, vagy az egyik családtag abbáziai villájában lazító miniszterelnökről. De eszünkbe juthat a párt 2018-as kavarása az akkori ellenzéki koordináció körül, amely jórészt miattuk futott zátonyra, ahogy kétkulacsosságuk is egyértelműen járult hozzá a Fidesz újabb kétharmados parlamenti többségéhez. Vitézy Dávid eddigi track recordja is egy irányba mutat, hiszen komoly hivatalt (BKK-vezető, államtitkár, egy éppen nem létező múzeum igazgatója) csak az Orbán-kormányok idején viselt, továbbá ott a sokat emlegetett (távoli) rokoni kapcsolata az Orbán családdal.
Bár ezek kétségkívül létező indokok, nem kell nagyon hátrébb lépnünk ahhoz, hogy hasonlóan valós indokok alapján más motivációt (és ambíciót) feltételezzünk az LMP és Vitézy egymásra találása mögött. A Fidesz-bérencség árnyékából egyikük sem tud kitörni, annak ellenére sem, hogy például Ungár Péter nem egy politikai kérdésben következetesen képvisel a Fidesz érdekeivel élesen szembenálló álláspontot (környezetvédelem, akkugyárak, ügynöktörvény stb.), s azon ellenzéki politikusok egyike, aki az együttműködés érdekében jó ideje távol tartja magát az ellenzéki oldalon időről időre feltörő kontraproduktív (és szerfelett infantilis) gyurcsányozástól. Vitézy Dávid sem csak az MSZP–SZDSZ-kormányok idején aggódott nagyon a villamosokért, hanem 2010 után is szóvá tett közlekedéspolitikai döntéseket. Tarlóssal vívott harca pedig 2015–2016-ban odáig fajult, hogy a főpolgármester alig kódoltan lebuzizta őt, illetve a városháza olyan anyagokat szivárogtatott ki, amelyek a Vitézy-féle BKK állítólagos pazarlásaira vonatkoztak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
