A szakszervezeti vezető szerint tehát csak a véletlenek szerencsétlen egybeesésével magyarázható, hogy egy dühöngő férfi képes volt arra, hogy az őt megfékezni próbáló három rendőrt megkéselje, és az egyikükön halálos sebet ejtsen. Ám ennek ellenére is lehetnek kétségeink afelől, hogy valóban elkerülhetetlen volt-e a tragédia. Például jó lenne tudni, hogy a szakszervezeti főtitkár pontosan mit ért „kiképzés” alatt. Hiszen ha szerinte az „természetesen megfelelő” volt, akkor – a bevett rendőri kifejezéssel – nem igazán életszerű, hogy „egy agresszív valaki” képes legyen megsebesíteni három jól kiképzett fegyverest, akik közül az egyik bele is hal. Vagy ha mégis, akkor vélhetően a rendszerrel van baj.
Ilyenkor egy normális országban a belügyminiszter – ha nem mond le azonnal –, haladéktalanul alapos, minden körülményre kiterjedő, időt és fáradságot nem kímélő vizsgálatot rendel el, a sajtó pedig pontos tájékoztatást kap e vizsgálat minden lépéséről. Nálunk ilyesmi fel sem merült. „A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a miniszter úr személyesen tette tiszteletét itt a helyszínen”, lelkendezett a Hír Tv helyszíni tudósítója, ám a miniszteri vizitet követő sajtótájékoztatón – ahol a megváltoztathatatlan felmondása mellett kizárólag a bajtársiasságot és hősiességet hangsúlyozták – Pintér Sándor nem vett részt. A belügyminiszternek a gyilkosság óta eltelt öt napban sem volt semmi mondanivalója, már azon túl, hogy megtette az ilyenkor szokásos tiszteletkört: hősi halottá nyilvánította az elhunytat és kitüntette a sebesülteket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
