A szerk.

Helyben hagyták

A szerk.

Nagyon megverték a Fideszt a január 15-i jászberényi időközi önkormányzati választáson, a Közösen Jászberényért Egyesület ellenzéki összefogása (mínusz DK, de erről később) a polgármesteri helyet több mint kétharmaddal, mind a tíz egyéni körzetet pedig 60 százalék körüli eredményekkel nyerte meg. (A „leggyengébben” szereplő ellenzéki egyéni jelölt is majd’ 57 százalékot szerezve lett első.) A 15 tagú új képviselő-testületben a Fidesznek csak négy embere lesz, valamennyien a kompenzációs listáról kerültek be.

Gyorsan szögezzük le, az országos pártpolitikai helyzetre nem lehet, és nem is akarunk következtetéseket levonni az egyáltalán nem szokványos eredménysorból; a Fidesz fojtogató egyeduralma változatlan, ahogyan az ellenzéki térfél általános helyzete sem módosult.

A város közéleti viszonyai igen sajátosan alakultak az elmúlt években. A vasárnap újrázó jobbikos polgármester, Budai Lóránt 2019 októbere óta immár a harmadik győzelmét aratta fideszes kihívói ellen, ráadásul egyre meggyőzőbb fölénnyel. Az első választást még csak 14 szavazatos előnnyel zárta, s a kormánypárt nem is hagyta annyiban az eredményt, így a választási bizottság döntése értelmében 2019 novemberében meg kellett ismételni a polgármester-választást. Másodszor 3758 voksot vert ellenfelére Budai, ám a kiegyenlített testületi erőviszonyok miatt (7-7 ellenzéki és kormánypárti plusz egy Mi Hazánk-os képviselő) borítékolható volt az újabb válság. Kívülről nem pontosan értelmezhető, valószínűleg személyes averziók miatt végül az ellenzéki szövetség DK-s tagja robbantott, amikor egy éve kiállt Budai mögül, majd a fideszes képviselőkkel együtt kezdeményezte a testület feloszlatását. Gedei József konfúz magyarázata semmit nem árult el a valódi motivációiról (ha jól dekódoltuk, akkor szerinte a felelősséget vállalni kell a helytelen útért, és ő immár vállalja, és szeretné, ha ezentúl a helyes út mentén politizálna a jászberényi önkormányzat), de pártja országos elnökségének az állásfoglalása sem vitt közelebb az igazsághoz (mely szerint megengedhetetlen árulás a Fidesszel való bárminemű közösködés).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.