A szerk.

Te tetted

A szerk.

Hurrá, rövid, de szomorú kényszerszünet után ismét megjelenik a Magyar Nemzet, ez a nagy múltú konzervatív magyar napilap! Ne nevezzük e nagyszerű alkalom szépséghibájának, hogy nem büszke újraindulásról, csupán egy cégér átpingálásáról van szó: most épp a Magyar Időket sikálják át Magyar Nemzetté, rutinja van ebben a Fidesznek, legutóbb az Új Magyarországot kenték fel Magyar Nemzetté. Legközelebb feltehetően a Ripostot vagy valamelyik kerületi pártiroda férfivécéjének a falát fogják.

Csakhogy valami határozottan beárnyékolja a szent magyar sajtószabadság e piros betűs ünnepét. Történetesen az, hogy a nagy orbáni sajtóarmada (a Közép-európai Sajtó- és Média­alapítvány – Kesma) első embere, az egyébként a Fideszhez illően sötét múltú Varga István egyszer csak oda talált nyilatkozni, hogy pipafüstöt nem ér az egész, tudniillik a majd’ ötszáz önként becsekkoló alegységet magába foglaló kormányzati médiamonstrum. Varga szó szerint azt mondta, hogy „én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek – mert most még nincs Magyar Nemzet –, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni”. Meg azt, hogy „a keresztény, nemzeti, konzervatív újságírásnak, annak ellenére, hogy eltelt 30 év a rendszerváltozásból, nem sok követőjét látom, illetve igényes, jó tollú újságírókat – és nem kell megsértődni, de nyugodtan mondhatom – inkább a másik oldalon látok”. S még azt is, hogy „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég, és minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak, és mi vagyunk a legszebbek és a legokosabbak. Mert ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más” – nos, Varga nyilván nem fog ilyeneket mondani többé, hisz pár órával azután, hogy a kaján demokratikus sajtó felkapta a szavait, már a megfelelő asztalon is pihent az ő lemondása – úgy hírlik, Rogánén (tehát legfelül született az ítélet).

Az eset különösebb kommentárt nem is igényelne – a „mondj igazat, betörik a fejed” tankönyvi esete –, ha e néhány óra alatt lejátszódó tragikomédia nem foglalná teljes egészében magába Orbán Viktor országlásának összes mocskát és gyalázatát. De magában foglalja az elsőtől az utolsó cseppig. A nekikeseredett Varga ugyanis azt mondja, hogy az elmúlt harminc esztendő alatt egy szikrányival sem lettünk tehetségesebbek, alkalmasabbak, pláne nem szebbek, okosabbak. Harminc év alatt még egy tisztességes újságot, rádiót, tévécsatornát sem bírtunk összehozni, pedig a dolog lehetséges, lám, politikai ellenfeleink a maguk kétségkívül halmozottan hátrányos helyzetében – hisz ahol mindent elloptak, ott a (sajtó)szabadságot is ellopták, lásd még a Freedom House friss jelentését – is képesek rá.

Közben meg Varga nyilatkozatának minden fordulata a jövőre utal, nekünk is meg kell csinálni, mondja, ilyenformán aligha értelmezhetők úgy a kijelentései, mint egy félreállítottsága miatt sértett ember visszaköpései, ő komolyan gondolta, amit mondott. Ezért is csapták el azonnal – azért konkrétan, mert mindenki tudja, hogy Varga egyfelől – nagyon-nagyon óvatosan ugyan – igazat beszélt. Másfelől meg a jövőt szépítve még oda is nyal egyet ennek az egész bolhacirkusznak, sugallván, hogy egyszer a jövőben még az is lehetséges lehet, hogy a hazug sajtó elérje, hovatovább meghaladja az igazat beszélő sajtó minőségét, ami ugyebár képtelenség. Ilyenformán az is mélységesen árulkodó, hogy pont Kocsis Máté kért bocsánatot a lehülyézett lakájmédia vitézeitől a tartóik nevében – az ő keze alatt a napokban épp a komplett magyar kézilabda­sport ment a kukába, meg minden más, amihez eddig csak hozzáért.

Varga óvatos és mégis halálos duhajkodása hamari elkergetése dacára nem tűnik el a magyar közéletből nyomtalanul. Hiszen csak a sajtó szót és szinonimáit kell felcserélni a beszédében, s máris az ország állapotáról kapunk aligha cáfolható információkat. Varga István, egy rossz múltú NER-funkci most körbenézett a háza táján, s kibukott belőle, hogy Orbán, te tetted ezt. Hiába csapták le a fejét, egyre többen fogják követni.

Figyelmébe ajánljuk

Varga Judit választása

Nem világos, milyen színjáték bontakozik ki szemünk előtt, az pedig végképp homályos egyelőre, végül hogyan döntenek: megteszik-e a „visszautasíthatatlan” ajánlatot, az érintett a tisztesség maradéka megőrzését választja vagy elfogadja az eddiginél is gátlástalanabb kézitusa katonájának szerepét a hatalomért.

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.