A szerk.

Te tetted

A szerk.

Hurrá, rövid, de szomorú kényszerszünet után ismét megjelenik a Magyar Nemzet, ez a nagy múltú konzervatív magyar napilap! Ne nevezzük e nagyszerű alkalom szépséghibájának, hogy nem büszke újraindulásról, csupán egy cégér átpingálásáról van szó: most épp a Magyar Időket sikálják át Magyar Nemzetté, rutinja van ebben a Fidesznek, legutóbb az Új Magyarországot kenték fel Magyar Nemzetté. Legközelebb feltehetően a Ripostot vagy valamelyik kerületi pártiroda férfivécéjének a falát fogják.

Csakhogy valami határozottan beárnyékolja a szent magyar sajtószabadság e piros betűs ünnepét. Történetesen az, hogy a nagy orbáni sajtóarmada (a Közép-európai Sajtó- és Média­alapítvány – Kesma) első embere, az egyébként a Fideszhez illően sötét múltú Varga István egyszer csak oda talált nyilatkozni, hogy pipafüstöt nem ér az egész, tudniillik a majd’ ötszáz önként becsekkoló alegységet magába foglaló kormányzati médiamonstrum. Varga szó szerint azt mondta, hogy „én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek – mert most még nincs Magyar Nemzet –, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni”. Meg azt, hogy „a keresztény, nemzeti, konzervatív újságírásnak, annak ellenére, hogy eltelt 30 év a rendszerváltozásból, nem sok követőjét látom, illetve igényes, jó tollú újságírókat – és nem kell megsértődni, de nyugodtan mondhatom – inkább a másik oldalon látok”. S még azt is, hogy „nem azt szeretném látni, hogy Magyarország felett felhőtlen az ég, és minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak, és mi vagyunk a legszebbek és a legokosabbak. Mert ez nem propaganda, ez nem sajtó, ez valami egészen más” – nos, Varga nyilván nem fog ilyeneket mondani többé, hisz pár órával azután, hogy a kaján demokratikus sajtó felkapta a szavait, már a megfelelő asztalon is pihent az ő lemondása – úgy hírlik, Rogánén (tehát legfelül született az ítélet).

Az eset különösebb kommentárt nem is igényelne – a „mondj igazat, betörik a fejed” tankönyvi esete –, ha e néhány óra alatt lejátszódó tragikomédia nem foglalná teljes egészében magába Orbán Viktor országlásának összes mocskát és gyalázatát. De magában foglalja az elsőtől az utolsó cseppig. A nekikeseredett Varga ugyanis azt mondja, hogy az elmúlt harminc esztendő alatt egy szikrányival sem lettünk tehetségesebbek, alkalmasabbak, pláne nem szebbek, okosabbak. Harminc év alatt még egy tisztességes újságot, rádiót, tévécsatornát sem bírtunk összehozni, pedig a dolog lehetséges, lám, politikai ellenfeleink a maguk kétségkívül halmozottan hátrányos helyzetében – hisz ahol mindent elloptak, ott a (sajtó)szabadságot is ellopták, lásd még a Freedom House friss jelentését – is képesek rá.

Közben meg Varga nyilatkozatának minden fordulata a jövőre utal, nekünk is meg kell csinálni, mondja, ilyenformán aligha értelmezhetők úgy a kijelentései, mint egy félreállítottsága miatt sértett ember visszaköpései, ő komolyan gondolta, amit mondott. Ezért is csapták el azonnal – azért konkrétan, mert mindenki tudja, hogy Varga egyfelől – nagyon-nagyon óvatosan ugyan – igazat beszélt. Másfelől meg a jövőt szépítve még oda is nyal egyet ennek az egész bolhacirkusznak, sugallván, hogy egyszer a jövőben még az is lehetséges lehet, hogy a hazug sajtó elérje, hovatovább meghaladja az igazat beszélő sajtó minőségét, ami ugyebár képtelenség. Ilyenformán az is mélységesen árulkodó, hogy pont Kocsis Máté kért bocsánatot a lehülyézett lakájmédia vitézeitől a tartóik nevében – az ő keze alatt a napokban épp a komplett magyar kézilabda­sport ment a kukába, meg minden más, amihez eddig csak hozzáért.

Varga óvatos és mégis halálos duhajkodása hamari elkergetése dacára nem tűnik el a magyar közéletből nyomtalanul. Hiszen csak a sajtó szót és szinonimáit kell felcserélni a beszédében, s máris az ország állapotáról kapunk aligha cáfolható információkat. Varga István, egy rossz múltú NER-funkci most körbenézett a háza táján, s kibukott belőle, hogy Orbán, te tetted ezt. Hiába csapták le a fejét, egyre többen fogják követni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.