A 34 ezer fölötti részvétel nemcsak ahhoz képest igazán szép szám, hogy nem volt egyszerű szavazni, és január van, és januárban az emberek legszívesebben nem csinálnak semmit, nem mennek sehova, nem vesznek semmit, és csak a tavaszt várják, hátha akkor megjön a kedvük valamihez, de persze nem fog – ám Tarlós István legutóbb, 2014-ben 290 ezer, 2010-ben pedig 322 ezer szavazattal nyert a választáson. Ehhez képest csavarhatjuk úgy ezt a 34 ezret, hogy ha csak tízszer többen szavaznak majd Karácsonyra idén ősszel, mint most tették, Tarlós meg lesz verve – márpedig a 10 százalékos részvétel bármilyen hasonló előválasztáson kiugróan magas lenne (mármint az igazi választáson az adott jelöltre, pártra szavazó tömeghez képest 10 százalékos részvétel – és értelemszerűen csak külföldi példákkal tudjuk ezt az adatot összevetni). És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy 2014-ben Tarlós utolsó pillanatban előállt kihívója, Bokros Lajos is kapott 213 ezer szavazatot – mindenféle kampány, esély, mondanivaló, csapat nélkül, valamint a két lúzerrel, az LMP-s Csárdival és a jobbikos Staudttal a nyakában.
Továbbá. Az előválasztást sikerült ügyesen megszervezni, a két jelölt előtte, közben és utána normális nyelven mondott normális dolgokat a városról és az országról, és még egymással és egymásról is kulturált, udvarias tenorban beszéltek. A Fidesz sem küldött piros álruhás Kubatov-zsoldosokat, hogy megmásítsák az eredményt vagy szétcsapják az egészet – ha (utólag) belegondolunk, ez lehetetlen küldetés is lett volna, elvégre több mint húszezer ilyen vakondot kellett volna kiokosítani az illegális munkára („Horváthra szavazzál, de titokban, mondjad gyakran, hogy elvtársam, és észre ne vegyék az Orbán-tetkót a bicepszeden”). Miközben még az sem teljesen világos, hogy miért pont Horváthnak kellett volna nyerni a Fidesz szerint. Továbbmegyünk, az MSZP sem trollkodta szét az előválasztást. Dacára minden jól értesült előzetes aggodalmaskodásnak és lekezelő tudálékosságnak, a párt, esetleg a párt fideszes mélysejtjei nem mozdították be a szochazás nyugdíjasok titkos tömegeit Horváth Csaba mellett és Karácsony ellen. Az történhetett, hogy egy fontos káderpolitikai döntésüket a szocialisták nem az ilyenkor szokásos, és egyébként teljes mértékben megengedett módon, a párton belül intézték el – 34 ezren a baloldali szavazók közül pedig fontosnak tartották, hogy részt vegyenek ebben, mert elhitték, hogy végre tisztességes ajánlatot kaptak, és megértették, hogy ez a játékszavazat is kicsi, de fontos lépés lehet Orbán leváltása felé. Végiggondolták, mérlegelték – majd közülük 27 és fél ezren Karácsonyt tartották alkalmasnak a jelöltségre, 6 és fél ezren meg Horváthot. Egy hosszú pillanatig minden úgy zajlott, mintha normális lenne a politika ebben az országban.
Ez a 34 ezer szavazat azt is elég markánsan jelzi, hogy legalább a fővárosban elég sokaknak van rettenetesen elegük Orbánékból – valamint azt, hogy a szocpárt továbbra sem enyészett el, sőt, még valaminő munkavégzésre is képes maradt, s hogy nélküle nem-igen lehet politikai változás Magyarországon. Elvégre Karácsony lett most Tarlós vitathatatlanul legesélyesebb kihívója. A májusi EP-választás bekavarhat még (ha az MSZP nagyon beleáll a földbe), de úgy tűnik, hogy a momentán 5–7 százalék körülire taksált, és ezzel nagyjából a pályája delelőjére ért Puzsér Róbertnek nemigen maradt választása: vagy tisztességgel lelép, vagy egy olyan táblával a nyakában csinálja végig a kampányt, hogy „Vagy agyalágyult vagyok, vagy a Fidesznek dolgozom, amiről vagy tudok vagy nem, vagy mind a három egyszerre”. (Különösen, hogy előbb fog az LMP az EP-választáson megfeküdni, mint az MSZP.) A Budapesten amúgy is harmatos Jobbik meg eldöntheti, hogy mit akar, egyedül veszíteni, vagy Puzsérral és az LMP-vel veszíteni, vagy csendestársként besorolni Karácsony mögé – Önök mit tennének a helyükben? Igaz, Önök nem okvetlenül állnak az ügyészség és egyéb hatóságaink – ahogy mi, újságírók, már csak mondani szoktuk – célkeresztjében.
Karácsony és az MSZP visszahozták magukat és egymást a játékba. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy ezt a játékot meg is rendezik majd, a fenyegetés, hogy egyáltalán nem is lesz főpolgármester-választás, Karácsony esélyeivel egyenes arányban nő majd a következő hónapokban. De ha lesz, ha nem lesz, harc lesz – a pályák újra megnyíltak.
