A szerk.

Hol a határ?

A szerk.

Arról a Magyarországot és Ukrajnát érintő titkosszolgálati ügyről, amely, ha valódi nemzetközi botránnyá dagad, rendkívül hátrányos helyzetbe hozhatja a két állam valamelyikét, kevés bizonyított tényt ismerünk. Amit biztosan tudunk: múlt pénteken az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) azt állította, hogy leleplezett egy Nyugat-Ukrajnában működő magyar katonai hírszerző hálózatot.

Kémkedés miatt két, magyar állampolgársággal is rendelkező, korábban az ukrán hadsereg alkalmazásában állt ukrajnai magyar személyt letartóztattak; őket hazaárulással vádolják, az ukrán sajtó azonosította is mindkettejüket. Azt is tudjuk, hogy Magyarország válaszként kiutasított két, állítólag diplomáciai fedésben dolgozó ukrán kémet, mire Kijiv ugyancsak két magyar diplomatát nyilvánított nemkívánatos személlyé. Az ügy miatt lapzártánk idején ülésezik a miniszterelnök által összehívott, 2022 óta létező Védelmi Tanács.  

Tényszerűen semmi más nem állítható. Ám az akciók kivitelezése, az azonnali reakciók és a tágabb kontextus azt sejteti, hogy Orbán Viktor egy jókora taszajtással közelebb lökte Magyarországot a szakadékhoz.

Szijjártó Péter külügyminiszter az első vonatkozó hírt még úgy kommentálta, hogy óvatosan kell fogadni az ilyesfajta értesüléseket; ám kisvártatva beindult valamiféle kormányzati pánikreakció. És most ne is a kémkedéssel gyanúsított ukrán diplomaták látványos budapesti letartóztatására gondoljunk, hanem a magyarázkodásra. E szerint Ukrajna és – természetesen – „Brüsszel” azért vádolja Magyarországot kémkedéssel, mert nem tetszik nekik Orbán békepárti álláspontja, meg – a központi propagandában „véleménynyilvánításnak” felstilizált, manipulatív – kérdéssor Ukrajnáról. Nos, nehéz elképzelni, hogy erre az ukrán válasz e nagyon súlyos vád megfogalmazása, hovatovább fabrikálása lenne. De hasonlóan gyönge érv az is, amivel maga Orbán állt elő: a Tisza Párt, Ukrajna és „Brüsszel” gigantikus és összehangolt Magyarország- és Orbán-ellenes összeesküvést, titkos­szolgálati lejárató akciót szervezett. A párt másod- és sokadvonalában természetesen máris kórusban követelik a hazaáruló tiszások eltakarítását a közéletből.

Tényszerűen ugyan nem tudható, de egyre több információ szivárog ki arról, hogy a magyar titkosszolgálatok – vagy azok feltétlenül rendszerhű része – olyan adatokat igyekeztek beszerezni az ukrán állam és hadsereg állapotáról, utóbbi felszereltségéről és telepített harcászati eszközeiről, amelyek nélkülözhetetlenek egy esetleges magyar katonai bevonulás során. Ezek között lehetnek – lehettek volna – olyan információk is, amelyeket az oroszok minden bizonnyal örömmel és köszönettel fogadnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.