Pontosabban, csak annyit belőle, hogy „létre kell hozni egy kereshető pedofil-nyilvántartást”. A szűkszavúság oka az volt, hogy a frakcióvezető másnap és harmadnap is csepegtethessen valamit a készülő törvényből. S mivel közvetlen előzménye nem volt a frakcióvezető folytatásos műsorának, leginkább arra lehetett gondolni, hogy kifulladt a Fidesz „oltásellenes baloldal” kampánya, így valami más ellenséget kellett találni: jöjjenek az alapjáraton eléggé láthatatlan, megfoghatatlan, de annál ijesztőbb pedofilok.
De nem csak ők jöttek; Kocsis hepciáskodása így végül nem bizonyult többnek szimpla provokációnál, mivel a törvényjavaslat június 1-jei parlamenti vitája után benyújtott módosító indítványok teljesen más megvilágításba helyezték a történetet. Kiderült az úgynevezett pedofiltörvényről, hogy az nem szolgál egyebet, csupán annak a szégyenletes gyűlölethullámnak és -kampánynak az újbóli felkorbácsolását, amely tavaly októberben Dúró Dóra könyvdarálásával rajtolt, és a miniszterelnök emlékezetes rádiónyilatkozásával ért az akkori csúcsára. „Hagyják békén a gyerekeinket!” – mondta Orbán, tudatosan összemosva a homoszexualitást a pedofíliával, egyúttal kijelölve egy új Fidesz-kampány csapásirányát.
Csakhogy ősszel a járvány elsodorta a vezér útmutatását, de annyira, hogy azt csak a most elfogadott „pedofiltörvénnyel” lehetett visszahozni a közéletbe. A késlekedést pedig durvulással próbálták kompenzálni, így a törvény bizonyos passzusainak már sokkal több köze van a homoszexualitást bűnözésként kezelő uszítókhoz, mint a gyerekek bármiféle tényleges vagy vélelmezett védelméhez, sőt valójában a könyvdarálók és embervadászok számára készíti elő a terepet. Például azzal, hogy megtiltja a homoszexualitást érintő tartalmak megjelenítését 18 éven aluliak számára, még azt is, hogy az iskolában felvilágosító céllal beszéljenek erről. Nincs mit szépíteni, Orbán a törvénnyel egyszerűen szabadjára engedte a homofóbiát, aminek (ordító példa rá Oroszország) beláthatatlan következményei lehetnek – és lesznek is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
