A szerk.

Könyvdarálók kérték

A szerk.

„Meg kell védeni a gyermekeket, az elkövetőkre pedig szigorúbban kell lesújtani” – írta Kocsis Máté május 18-i Facebook-bejegyzésében, amellyel a Fidesz ún. pedofilellenes törvénycsomagját igyekezett beharangozni.

Pontosabban, csak annyit belőle, hogy „létre kell hozni egy kereshető pedofil-nyilvántartást”. A szűkszavúság oka az volt, hogy a frakcióvezető másnap és harmadnap is csepegtethessen valamit a készülő törvényből. S mivel közvetlen előzménye nem volt a frakcióvezető folytatásos műsorának, leginkább arra lehetett gondolni, hogy kifulladt a Fidesz „oltásellenes baloldal” kampánya, így valami más ellenséget kellett találni: jöjjenek az alapjáraton eléggé láthatatlan, megfoghatatlan, de annál ijesztőbb pedofilok.

De nem csak ők jöttek; Kocsis hepciáskodása így végül nem bizonyult többnek szimpla provokációnál, mivel a törvényjavaslat június 1-jei parlamenti vitája után benyújtott módosító indítványok teljesen más megvilágításba helyezték a történetet. Kiderült az úgynevezett pedofiltörvényről, hogy az nem szolgál egyebet, csupán annak a szégyenletes gyűlölethullámnak és -kampánynak az újbóli felkorbácsolását, amely tavaly októberben Dúró Dóra könyvdarálásával rajtolt, és a miniszterelnök emlékezetes rádiónyilatkozásával ért az akkori csúcsára. „Hagyják békén a gyerekeinket!” – mondta Orbán, tudatosan összemosva a homoszexualitást a pedofíliával, egyúttal kijelölve egy új Fidesz-kampány csapásirányát.

Csakhogy ősszel a járvány elsodorta a vezér útmutatását, de annyira, hogy azt csak a most elfogadott „pedofiltörvénnyel” lehetett visszahozni a közéletbe. A késlekedést pedig durvulással próbálták kompenzálni, így a törvény bizonyos passzusainak már sokkal több köze van a homoszexualitást bűnözésként kezelő uszítókhoz, mint a gyerekek bármiféle tényleges vagy vélelmezett védelméhez, sőt valójában a könyvdarálók és embervadászok számára készíti elő a terepet. Például azzal, hogy megtiltja a homoszexualitást érintő tartalmak megjelenítését 18 éven aluliak számára, még azt is, hogy az iskolában felvilágosító céllal beszéljenek erről. Nincs mit szépíteni, Orbán a törvénnyel egyszerűen szabadjára engedte a homofóbiát, aminek (ordító példa rá Oroszország) beláthatatlan következményei lehetnek – és lesznek is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.