A szerk.

Könyvdarálók kérték

A szerk.

„Meg kell védeni a gyermekeket, az elkövetőkre pedig szigorúbban kell lesújtani” – írta Kocsis Máté május 18-i Facebook-bejegyzésében, amellyel a Fidesz ún. pedofilellenes törvénycsomagját igyekezett beharangozni.

Pontosabban, csak annyit belőle, hogy „létre kell hozni egy kereshető pedofil-nyilvántartást”. A szűkszavúság oka az volt, hogy a frakcióvezető másnap és harmadnap is csepegtethessen valamit a készülő törvényből. S mivel közvetlen előzménye nem volt a frakcióvezető folytatásos műsorának, leginkább arra lehetett gondolni, hogy kifulladt a Fidesz „oltásellenes baloldal” kampánya, így valami más ellenséget kellett találni: jöjjenek az alapjáraton eléggé láthatatlan, megfoghatatlan, de annál ijesztőbb pedofilok.

De nem csak ők jöttek; Kocsis hepciáskodása így végül nem bizonyult többnek szimpla provokációnál, mivel a törvényjavaslat június 1-jei parlamenti vitája után benyújtott módosító indítványok teljesen más megvilágításba helyezték a történetet. Kiderült az úgynevezett pedofiltörvényről, hogy az nem szolgál egyebet, csupán annak a szégyenletes gyűlölethullámnak és -kampánynak az újbóli felkorbácsolását, amely tavaly októberben Dúró Dóra könyvdarálásával rajtolt, és a miniszterelnök emlékezetes rádiónyilatkozásával ért az akkori csúcsára. „Hagyják békén a gyerekeinket!” – mondta Orbán, tudatosan összemosva a homoszexualitást a pedofíliával, egyúttal kijelölve egy új Fidesz-kampány csapásirányát.

Csakhogy ősszel a járvány elsodorta a vezér útmutatását, de annyira, hogy azt csak a most elfogadott „pedofiltörvénnyel” lehetett visszahozni a közéletbe. A késlekedést pedig durvulással próbálták kompenzálni, így a törvény bizonyos passzusainak már sokkal több köze van a homoszexualitást bűnözésként kezelő uszítókhoz, mint a gyerekek bármiféle tényleges vagy vélelmezett védelméhez, sőt valójában a könyvdarálók és embervadászok számára készíti elő a terepet. Például azzal, hogy megtiltja a homoszexualitást érintő tartalmak megjelenítését 18 éven aluliak számára, még azt is, hogy az iskolában felvilágosító céllal beszéljenek erről. Nincs mit szépíteni, Orbán a törvénnyel egyszerűen szabadjára engedte a homofóbiát, aminek (ordító példa rá Oroszország) beláthatatlan következményei lehetnek – és lesznek is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.