A szerk.

Provokátorok!

A szerk.

Fél térdre ereszkedve tiltakoztak a rasszizmus és a kirekesztés ellen az ír fociválogatott tagjai a múlt keddi Magyarország–Írország felkészülési meccs előtt. A magyar játékosok állva maradtak, és a mezükön lévő Respect feliratra mutattak, közben a Szusza Ferenc Stadion nézőteréről hangos füttyszót és pfujolást lehetett hallani.

Az MLSZ előre bejelentette, hogy a magyar válogatott nem csatlakozik a futballvilágban – elsősorban Angliában – George Floyd tavaly áprilisi meggyilkolása után elterjedt térdelős kiálláshoz. Ezzel önmagában nem lenne gond, az Európa-bajnokságon is vannak csapatok, amelyek letérdelnek, és vannak, amelyek nem, továbbá vannak olyanok is, amelyek ugyan nem kezdeményezik a gesztust, de ha aktuális ellenfelük így szeretne véleményt nyilvánítani, akkor szolidaritásból velük tartanak (ilyen például Skócia). Bár az angol első osztályú bajnokságban a Floyd-gyilkosság óta minden meccs előtt térdelnek, az akció megítélése ott sem egyöntetűen pozitív. Egyes játékosok – így az Elefántcsontparton született Wilfried Zaha – és csapatok – például a Queens Park Rangers – azért hagytak fel a meccs előtti térdeléssel, mert üres rutinnak érezték, amitől a feketék helyzete még a labdarúgáson belül sem javult (továbbra is nagyon kevés a színes bőrű edző vagy klubvezető). A brit (szélső)jobboldalon is sokan ellenzik a térdelést, mert azt a szerintük „marxista” Black Lives Matter mozgalommal azonosítják; a BLM-ellenesség olyan erős a szigetországban, hogy szurkolók egy csoportja néhány mérkőzésen még a saját válogatottját is kifütyülte a térdelés alatt.

A magyar szövetséget gyaníthatóan nem ilyen stratégiai vagy ideológiai megfontolások vezették, hanem a szimpla gyávaság, erre utal, hogy a térdeléstől való tartózkodást hazug módon az UEFA és a FIFA szabályaival magyarázták, holott a két szervezet egyértelművé tette, hogy ha a játékosok így szeretnének tiltakozni, akkor nyugodtan megtehetik. Az MLSZ az írek kifütyülése után sem merte elítélni a szurkolókat, még annyit se mondtak, hogy legközelebb ne csinálják. Pedig gondoljunk bármit a térdelés hasznosságáról, a rasszizmus ellen küzdő játékosok őszinte elkötelezettségét nem lehet megkérdőjelezni. Kifütyülésük sportszerűtlen, ostoba bunkóság, és bár a fütyülésnek nyilván nem minden szurkoló esetében volt rasszista motivációja, az írek színes bőrű játékosai joggal érezhették személyük elleni támadásnak a magyar közönség reakcióját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.