A szerk.

Provokátorok!

A szerk.

Fél térdre ereszkedve tiltakoztak a rasszizmus és a kirekesztés ellen az ír fociválogatott tagjai a múlt keddi Magyarország–Írország felkészülési meccs előtt. A magyar játékosok állva maradtak, és a mezükön lévő Respect feliratra mutattak, közben a Szusza Ferenc Stadion nézőteréről hangos füttyszót és pfujolást lehetett hallani.

Az MLSZ előre bejelentette, hogy a magyar válogatott nem csatlakozik a futballvilágban – elsősorban Angliában – George Floyd tavaly áprilisi meggyilkolása után elterjedt térdelős kiálláshoz. Ezzel önmagában nem lenne gond, az Európa-bajnokságon is vannak csapatok, amelyek letérdelnek, és vannak, amelyek nem, továbbá vannak olyanok is, amelyek ugyan nem kezdeményezik a gesztust, de ha aktuális ellenfelük így szeretne véleményt nyilvánítani, akkor szolidaritásból velük tartanak (ilyen például Skócia). Bár az angol első osztályú bajnokságban a Floyd-gyilkosság óta minden meccs előtt térdelnek, az akció megítélése ott sem egyöntetűen pozitív. Egyes játékosok – így az Elefántcsontparton született Wilfried Zaha – és csapatok – például a Queens Park Rangers – azért hagytak fel a meccs előtti térdeléssel, mert üres rutinnak érezték, amitől a feketék helyzete még a labdarúgáson belül sem javult (továbbra is nagyon kevés a színes bőrű edző vagy klubvezető). A brit (szélső)jobboldalon is sokan ellenzik a térdelést, mert azt a szerintük „marxista” Black Lives Matter mozgalommal azonosítják; a BLM-ellenesség olyan erős a szigetországban, hogy szurkolók egy csoportja néhány mérkőzésen még a saját válogatottját is kifütyülte a térdelés alatt.

A magyar szövetséget gyaníthatóan nem ilyen stratégiai vagy ideológiai megfontolások vezették, hanem a szimpla gyávaság, erre utal, hogy a térdeléstől való tartózkodást hazug módon az UEFA és a FIFA szabályaival magyarázták, holott a két szervezet egyértelművé tette, hogy ha a játékosok így szeretnének tiltakozni, akkor nyugodtan megtehetik. Az MLSZ az írek kifütyülése után sem merte elítélni a szurkolókat, még annyit se mondtak, hogy legközelebb ne csinálják. Pedig gondoljunk bármit a térdelés hasznosságáról, a rasszizmus ellen küzdő játékosok őszinte elkötelezettségét nem lehet megkérdőjelezni. Kifütyülésük sportszerűtlen, ostoba bunkóság, és bár a fütyülésnek nyilván nem minden szurkoló esetében volt rasszista motivációja, az írek színes bőrű játékosai joggal érezhették személyük elleni támadásnak a magyar közönség reakcióját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."