Az MLSZ előre bejelentette, hogy a magyar válogatott nem csatlakozik a futballvilágban – elsősorban Angliában – George Floyd tavaly áprilisi meggyilkolása után elterjedt térdelős kiálláshoz. Ezzel önmagában nem lenne gond, az Európa-bajnokságon is vannak csapatok, amelyek letérdelnek, és vannak, amelyek nem, továbbá vannak olyanok is, amelyek ugyan nem kezdeményezik a gesztust, de ha aktuális ellenfelük így szeretne véleményt nyilvánítani, akkor szolidaritásból velük tartanak (ilyen például Skócia). Bár az angol első osztályú bajnokságban a Floyd-gyilkosság óta minden meccs előtt térdelnek, az akció megítélése ott sem egyöntetűen pozitív. Egyes játékosok – így az Elefántcsontparton született Wilfried Zaha – és csapatok – például a Queens Park Rangers – azért hagytak fel a meccs előtti térdeléssel, mert üres rutinnak érezték, amitől a feketék helyzete még a labdarúgáson belül sem javult (továbbra is nagyon kevés a színes bőrű edző vagy klubvezető). A brit (szélső)jobboldalon is sokan ellenzik a térdelést, mert azt a szerintük „marxista” Black Lives Matter mozgalommal azonosítják; a BLM-ellenesség olyan erős a szigetországban, hogy szurkolók egy csoportja néhány mérkőzésen még a saját válogatottját is kifütyülte a térdelés alatt.
A magyar szövetséget gyaníthatóan nem ilyen stratégiai vagy ideológiai megfontolások vezették, hanem a szimpla gyávaság, erre utal, hogy a térdeléstől való tartózkodást hazug módon az UEFA és a FIFA szabályaival magyarázták, holott a két szervezet egyértelművé tette, hogy ha a játékosok így szeretnének tiltakozni, akkor nyugodtan megtehetik. Az MLSZ az írek kifütyülése után sem merte elítélni a szurkolókat, még annyit se mondtak, hogy legközelebb ne csinálják. Pedig gondoljunk bármit a térdelés hasznosságáról, a rasszizmus ellen küzdő játékosok őszinte elkötelezettségét nem lehet megkérdőjelezni. Kifütyülésük sportszerűtlen, ostoba bunkóság, és bár a fütyülésnek nyilván nem minden szurkoló esetében volt rasszista motivációja, az írek színes bőrű játékosai joggal érezhették személyük elleni támadásnak a magyar közönség reakcióját.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
