A szerk.

Kövér nem alhatik

A szerk.

Baráti tévések derűs karéjában folyik a haza építésének fáradságos, ám vidám perceket sem nélkülöző munkája az ország házában. A folyosón sietős léptekkel érkezik az elnök és kísérete, amott egy bizottság tagjai dugják össze dolgos magyar fejüket, a sarokban valaki épp az interpellációjára készül, a mezővárosok képviselője amott ebédje romjai fölül vezényli a betakarítás pattogó ütemét, mindezen idő alatt forog a kamera, meg nem áll, dokumentálván: jó kezekben a hon.

Egy szemüveges fiatalember mikrofonnal a kezében épp hátralép, enyhén hajlott a hát, illendő a testtartás, amikor az elnök áthalad.

A rendre közben vigyázó szemmel ügyel a házfelügyelet gárdája, ha kell, hát útbaigazít, hisz’ a rendet már nem is kell óvnia, tudja azt mindenki rég. Nincs sarkosság, se túlzott pedantéria, csak alkotó fegyelem, amerre a szem ellát, így épül a haza, buzog sok nemes ügy. Nem zavarja semmi nesz, sehol egy torz akkord ebben az isteni szimfóniában. Ám még a munka halk duruzsolása is menten elhal, amikor az elnök elfoglalja helyét, nyúlna a kalapácsáért, de a mozdulat félúton benn­szakad, nincsen szükség arra, már rajtam minden tekintet.

Ja, az nem különösebb újság, hogy Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke valahogy így képzeli el a hivatal ügymenetét, s önszerepét a történelemkönyvekben. A jó atya. Így tehát, vagy még ígyebben, még bukolikusabban, mint egy szép Szabolcska Mihály-versben. Ezért is akart magának oly vehemensen saját gárdát, dehogy azért, mert már Orbánnak is volt egy sk. fegyveres testülete, csak azért inkább, hogy rendszeres időközönként szép őrségváltás legyen, csattogjanak azok a bokák, s míg tart ez a szerencsétlen köztes állapot, olykor kivezessenek egy-két izgágább alakot, aki nem tanult a pénzbírságból, s szégyentelenségében például holmi táblákkal hadonászik, vagy akkor szól, amikor nem kérdezik.

Hála istennek, az utóbbi időkben a hon­atyákkal már nincsenek sűrűn ilyen bajok, kevesen vannak úgymond ellenzékiek, s ők is betörtek vagy belefásultak, mindegy ez is. Már csak a sajtót kell a házon belül méretre szabni, mert néhányan közülük még most is úgy bírnak viselkedni, mintha egy amerikai filmből szalasztották volna őket, nem pedig Kövér uram szállásának valamelyik takaros falvédőjéről.

A legutolsó esetet ismeri mindenki, épp egy hete kezdődött azzal, hogy a parlamentben sajtótájékoztatót tartott Magyarország miniszterelnöke a NATO főtitkárával. A sajtótájékoztató nem volt sajtónyilvános, azt állítólag csupán Orbán Viktor játék-televíziója, a némi ­eufemizmussal köztévének nevezett izé számára celebrálták. Az RTL Klub valamiért mégis be akart számolni e – kétségkívül hungarikumgyanús – rendezvényről. Ám a parlament éber őrei úgy kihajították őket, hogy a lábuk sem érte a földet.

A dolog természetesen nem maradt következmények nélkül, a túlbuzgó házőrzőket fegyelmi bizottság elé állították, s megbüntették. Helyreigazítás: a fenti mondatban valótlanságot állítottunk, a valóság ezzel szemben az, hogy Kövér László házelnök erreföl kitiltotta az RTL-t a picsába. Mondván, nem ez volt az első eset, amikor tudósítani akartak, hanem ez már a „többedszeri”. El vannak hát pimaszodva! De annyira, hogy e kitiltás óta még egyszer megpróbáltak bejutni a házba, természetesen sikertelenül. Az őrök visszaverték őket! (Ha így folytatja az RTL, meglehet, a békemenetet is rájuk kell hívni.)

A történet lapzártánk napjára odáig jutott, hogy a Párbeszéd Magyarországért feljelentette a házelnököt, mert szerintük Kövér László gesztusa nemcsak a sajtó- és szólásszabadságot „tiporja lábbal, de alapjaiban rengeti meg a jogállamiságot” is – nyilván igaza van a PM-nek, ám ezzel együtt magát a lehetetlen küldetést ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe.

Próbálják meg pár önfeledt percre elképzelni, hogy Magyarországon minden úgy megy, mint egy rendes helyen, s a független bíróság elmeszeli a házelnököt. Hoz valami ítéletet, mely szerint Kövér László helytelenül cselekedett valóban, eztán be kell engednie a sajtó neki nem annyira tetsző részét is a parlamentbe. Történik valami? Oh, igen, Kövér akkor esetleg beengedi majd az RTL-t, de a fejében nem változik meg semmi. Továbbra is ugyanazt fogja gondolni az általa vezetett ház működéséről, funkciójáról, helyéről a világban. A saját helyéről is ugyanazt. Ez a folyamat ugyanis visszafordíthatatlan, s a demokrácia tudatos felszámolásának nevezik.

Már amikor nem tébolynak, vagy megengedőbben a hatalom tébolyának. Hiszen ez tipikusan az az eset, amiről az öreg költő írt pár századdal korábban, tudják, amikor megy haza a csávó a lován valahonnan vidékről, totál ki van bukva, mert neki nem tetsző dalokkal léptek fel az énekesek az RTL Klub egy korai tehetségkutatóján. S ez annyira felbaszta, hogy föl akarja köttetni a lordmajort, mert bosszantja valami neszezés, az egyik házból szól a tévéhíradó vagy valami hasonló…

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.