A szerk.

Kövér nem alhatik

A szerk.

Baráti tévések derűs karéjában folyik a haza építésének fáradságos, ám vidám perceket sem nélkülöző munkája az ország házában. A folyosón sietős léptekkel érkezik az elnök és kísérete, amott egy bizottság tagjai dugják össze dolgos magyar fejüket, a sarokban valaki épp az interpellációjára készül, a mezővárosok képviselője amott ebédje romjai fölül vezényli a betakarítás pattogó ütemét, mindezen idő alatt forog a kamera, meg nem áll, dokumentálván: jó kezekben a hon.

Egy szemüveges fiatalember mikrofonnal a kezében épp hátralép, enyhén hajlott a hát, illendő a testtartás, amikor az elnök áthalad.

A rendre közben vigyázó szemmel ügyel a házfelügyelet gárdája, ha kell, hát útbaigazít, hisz’ a rendet már nem is kell óvnia, tudja azt mindenki rég. Nincs sarkosság, se túlzott pedantéria, csak alkotó fegyelem, amerre a szem ellát, így épül a haza, buzog sok nemes ügy. Nem zavarja semmi nesz, sehol egy torz akkord ebben az isteni szimfóniában. Ám még a munka halk duruzsolása is menten elhal, amikor az elnök elfoglalja helyét, nyúlna a kalapácsáért, de a mozdulat félúton benn­szakad, nincsen szükség arra, már rajtam minden tekintet.

Ja, az nem különösebb újság, hogy Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke valahogy így képzeli el a hivatal ügymenetét, s önszerepét a történelemkönyvekben. A jó atya. Így tehát, vagy még ígyebben, még bukolikusabban, mint egy szép Szabolcska Mihály-versben. Ezért is akart magának oly vehemensen saját gárdát, dehogy azért, mert már Orbánnak is volt egy sk. fegyveres testülete, csak azért inkább, hogy rendszeres időközönként szép őrségváltás legyen, csattogjanak azok a bokák, s míg tart ez a szerencsétlen köztes állapot, olykor kivezessenek egy-két izgágább alakot, aki nem tanult a pénzbírságból, s szégyentelenségében például holmi táblákkal hadonászik, vagy akkor szól, amikor nem kérdezik.

Hála istennek, az utóbbi időkben a hon­atyákkal már nincsenek sűrűn ilyen bajok, kevesen vannak úgymond ellenzékiek, s ők is betörtek vagy belefásultak, mindegy ez is. Már csak a sajtót kell a házon belül méretre szabni, mert néhányan közülük még most is úgy bírnak viselkedni, mintha egy amerikai filmből szalasztották volna őket, nem pedig Kövér uram szállásának valamelyik takaros falvédőjéről.

A legutolsó esetet ismeri mindenki, épp egy hete kezdődött azzal, hogy a parlamentben sajtótájékoztatót tartott Magyarország miniszterelnöke a NATO főtitkárával. A sajtótájékoztató nem volt sajtónyilvános, azt állítólag csupán Orbán Viktor játék-televíziója, a némi ­eufemizmussal köztévének nevezett izé számára celebrálták. Az RTL Klub valamiért mégis be akart számolni e – kétségkívül hungarikumgyanús – rendezvényről. Ám a parlament éber őrei úgy kihajították őket, hogy a lábuk sem érte a földet.

A dolog természetesen nem maradt következmények nélkül, a túlbuzgó házőrzőket fegyelmi bizottság elé állították, s megbüntették. Helyreigazítás: a fenti mondatban valótlanságot állítottunk, a valóság ezzel szemben az, hogy Kövér László házelnök erreföl kitiltotta az RTL-t a picsába. Mondván, nem ez volt az első eset, amikor tudósítani akartak, hanem ez már a „többedszeri”. El vannak hát pimaszodva! De annyira, hogy e kitiltás óta még egyszer megpróbáltak bejutni a házba, természetesen sikertelenül. Az őrök visszaverték őket! (Ha így folytatja az RTL, meglehet, a békemenetet is rájuk kell hívni.)

A történet lapzártánk napjára odáig jutott, hogy a Párbeszéd Magyarországért feljelentette a házelnököt, mert szerintük Kövér László gesztusa nemcsak a sajtó- és szólásszabadságot „tiporja lábbal, de alapjaiban rengeti meg a jogállamiságot” is – nyilván igaza van a PM-nek, ám ezzel együtt magát a lehetetlen küldetést ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe.

Próbálják meg pár önfeledt percre elképzelni, hogy Magyarországon minden úgy megy, mint egy rendes helyen, s a független bíróság elmeszeli a házelnököt. Hoz valami ítéletet, mely szerint Kövér László helytelenül cselekedett valóban, eztán be kell engednie a sajtó neki nem annyira tetsző részét is a parlamentbe. Történik valami? Oh, igen, Kövér akkor esetleg beengedi majd az RTL-t, de a fejében nem változik meg semmi. Továbbra is ugyanazt fogja gondolni az általa vezetett ház működéséről, funkciójáról, helyéről a világban. A saját helyéről is ugyanazt. Ez a folyamat ugyanis visszafordíthatatlan, s a demokrácia tudatos felszámolásának nevezik.

Már amikor nem tébolynak, vagy megengedőbben a hatalom tébolyának. Hiszen ez tipikusan az az eset, amiről az öreg költő írt pár századdal korábban, tudják, amikor megy haza a csávó a lován valahonnan vidékről, totál ki van bukva, mert neki nem tetsző dalokkal léptek fel az énekesek az RTL Klub egy korai tehetségkutatóján. S ez annyira felbaszta, hogy föl akarja köttetni a lordmajort, mert bosszantja valami neszezés, az egyik házból szól a tévéhíradó vagy valami hasonló…

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.