Lázár János vélhetően egy forgalmista szintjén sincs tisztában a vasútüzemmel, ám lépései kísértetiesen emlékeztetnek elődjére. Augusztus végén, amikor a MÁV bejelentette, hogy „a pálya korossága” miatt sebességkorlátozást kell bevezetni Magyarország legfontosabb vasúti fővonalának Biatorbágy–Szárliget szakaszán, Lázár azonnal elrendelte a felújítást; amikor pedig kiderült, hogy erre nincs pénz, akkor „élő, eleven stílusban” közölte, hogy a MÁV vezetői ne okoskodjanak. „Aki egy nyolcszázmilliárd forintos tömegközlekedési kasszában nem talál 32 milliárd forintot most, az tegye le a lantot” – mondotta. Aztán pár nappal később ki is rúgta a vasút két vezető beosztású emberét, akik ugye túl sokat okoskodtak. „Voltak és vannak, akik ezt a gyorsítást akadályozták, lassították vagy egyenesen szabotálták. (…) Ezektől a kollégáktól most megválunk” – közölte az államtitkár. Tényleg, mintha Bebrits Lajos mondta volna 1950-ben. Nem sokkal később azok a tömegjelenetek is az ötvenes évek elejét idézték, amelyek előkészítés nélküli pályafelújítás miatt álltak elő az érintett állomásokon.
A pótlóbuszos káosz eddig nem érintette a nemzetközi vonatokat, a Bécsbe tartó járatok utasait a MÁV megkímélte a biatorbágyi átszállástól. Az osztrák vasút (ÖBB) azonban nem volt ilyes kegyes. Úgy döntöttek, hogy az október 2. és 26. között Budapestről induló Railjet szerelvények végállomása Bécs lesz, így például Münchenbe csak átszállással lehet már eljutni. A döntés hátterében minden bizonnyal az áll, hogy az ÖBB kizárólag a Bécsben felszálló utasok érdekeit tartotta szem előtt, és nem akartak azért égni, mert a Magyarországról rendszeresen jelentős késéssel érkező vonatok tőlük is jelentős késéssel indulnak tovább.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
