Ezeket a szállodákat korábban Tiborcz a NER másik üzleti fenegyerekétől, „Mészáros Lőrinctől” szerezte meg, a felcsúti stróman pedig még korábban a vezetőinek gazdasági bűncselekményei miatt gyászos véget ért Buda-Cash Brókerház, illetve a Quaestor Brókerház felszámolásával jutott hozzájuk. (Ezt az utat a majdani tankönyvek a NER-beli vagyonelem-vándorlások egyik tipikus eseteként fogják tárgyalni.)
Zentairól nemcsak azt kell tudni, hogy a Putyinnal jó viszonyt ápoló és Magyarországon is élő orosz Rahimkulov család üzlettársa és afféle ügyintézője, hanem azt is, hogy az utóbb totális kudarcba fulladt „Városháza-gate”-ben ő játszotta az agent provocateur szerepét. A Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltségével számoló Fidesz ezzel az akcióval akarta lejáratni a főpolgármestert, s nem mellesleg Bajnai Gordont is (akinek, gyanítjuk, azt nem tudják megbocsátani, hogy a nemzetközi térben máig őt tartják az utolsó civilizált, komolyan vehető magyar miniszterelnöknek).
A Rahimkulov család egyik tagja is jelen volt azon a „megbeszélésen”, amelynek az összehozását Zentai erőltette, és amelyről minden jel szerint ő maga készített hangfelvételt. Ezt a felvételt vágták össze aztán az agitprop műhelyében úgy, hogy alátámassza a koncepciót, amely szerint Karácsonyék „titokban” akarták eladni Bajnai közvetítésével a Városháza egyik szárnyát – amelynek az eladása egyáltalán nem volt napirenden, de ha a főváros netán el akarta volna adni, titokban akkor sem tudta volna. Ez a fércmunka volt hát a „nagy ügy”, amelyet mellesleg ugyanolyan „gondossággal” gányolt össze a Fidesz, amilyen slendriánul minden mást is végez, beleértve akár a jogszabály-előkészítést, akár úgy általában az állam működtetését. (Bajnai és utóbb a városvezetés a kompromat miatt feljelentést is tett, de a rendőrség nem nagyon töri magát, a nyomozást felfüggesztették.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
