A továbbiakban érdemi válasz nem érkezett, de a megjegyzés szépen végigfutott a komplett magyar sajtón, amelynek jelentős része ujjongva kommentálta az esetet, a mértéktartóbb (és jóval kisebb) része is „odaszúrásról”, „visszavágásról” beszélt, még ha lejjebb aztán igyekeztek is rávilágítani valamelyest a válasz megkerülésének a tényére is.
Az ügy, amelyre hivatkozva Vadai feltette a kérdését, tényleg piszlicsáré dolog, semmiség, a napi NER-es ügymenet része: a miniszterelnök egyszemélyes sportlapjának vezetője a külügy pénzén és útlevelével bejárta a fél világot, hogy nemzetpolitikailag döntő fontosságú arsenalos könyvbemutatók és egy csomó más anyjakínja fényét emelje a megjelenésével satöbbi, satöbbi, tényleg a fenét sem érdekel. Ilyen szempontból maga a kérdés is álságos volt, hisz’ hosszú-hosszú évek óta tudható, hogy az Erdért századosztályú focicsapatának trénere is diplomata-útlevéllel jár bőrdzsekiért a tarvisiói piacra, mert az ő mágusi keze alatt cseperedett a Kárpátok Lionel Messijévé Magyarország miniszterelnöke. Tudott mindenki a tiltott csíki sörös ürge, egy másik focista meg a kempó- vagy kendóvirtuóz vagy éppenséggel az évek óta a rács mögött utazgató hochstapler hasonló passportjáról – igen, ők ezt így csinálják. A főnök kegyet gyakorol valami talpnyalójával, s a fullajtárja kiad neki egy diplomata-útlevelet, hogy becsüld meg magad, fiacskám, mert ezentúl nem kell majd sorban állnod a szerb határon. Meghajlás, hála, oszt csókolom. Mert van a törvényen egy hasíték, amelyen keresztül ezt lehet intézni, gyakorlatilag a legteljesebb arcátlansággal. Ebbe a hasítékba tükrözött bele éles fénnyel az amerikai követség, amikor a Szöllősi nevében folyamodó külügyet vagy a külügy nevében folyamodó Szöllősit kitette a hóra, ahogy a macskát illik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
