A szerk.

Választottak, kiválasztottak

A szerk.

„Ön sem diplomata, mégis van diplomata-útlevele” – vetette oda Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, amikor Vadai Ágnes DK-s képviselő azt tudakolta írásbeli kérdésében Szijjártó Péter minisztertől, hogy „hány olyan személy kapott diplomata-útlevelet, akinek az ilyen útlevéllel történő ellátását – rendkívül indokolt eset miatt – ön javasolta”.

A továbbiakban érdemi válasz nem érkezett, de a megjegyzés szépen végigfutott a komplett magyar sajtón, amelynek jelentős része ujjongva kommentálta az esetet, a mértéktartóbb (és jóval kisebb) része is „odaszúrásról”, „visszavágásról” beszélt, még ha lejjebb aztán igyekeztek is rávilágítani valamelyest a válasz megkerülésének a tényére is.

Az ügy, amelyre hivatkozva Vadai feltette a kérdését, tényleg piszlicsáré dolog, semmiség, a napi NER-es ügymenet része: a miniszterelnök egyszemélyes sportlapjának vezetője a külügy pénzén és útlevelével bejárta a fél világot, hogy nemzetpolitikailag döntő fontosságú arsenalos könyvbemutatók és egy csomó más anyjakínja fényét emelje a megjelenésével satöbbi, satöbbi, tényleg a fenét sem érdekel. Ilyen szempontból maga a kérdés is álságos volt, hisz’ hosszú-hosszú évek óta tudható, hogy az Erdért századosztályú focicsapatának trénere is diplomata-útlevéllel jár bőrdzsekiért a tarvisiói piacra, mert az ő mágusi keze alatt cseperedett a Kárpátok Lionel Messijévé Magyarország miniszterelnöke. Tudott mindenki a tiltott csíki sörös ürge, egy másik focista meg a kempó- vagy kendóvirtuóz vagy éppenséggel az évek óta a rács mögött utazgató hochstapler hasonló passportjáról – igen, ők ezt így csinálják. A főnök kegyet gyakorol valami talpnyalójával, s a fullajtárja kiad neki egy diplomata-útlevelet, hogy becsüld meg magad, fiacskám, mert ezentúl nem kell majd sorban állnod a szerb határon. Meghajlás, hála, oszt csókolom. Mert van a törvényen egy hasíték, amelyen keresztül ezt lehet intézni, gyakorlatilag a legteljesebb arcátlansággal. Ebbe a hasítékba tükrözött bele éles fénnyel az amerikai követség, amikor a Szöllősi nevében folyamodó külügyet vagy a külügy nevében folyamodó Szöllősit kitette a hóra, ahogy a macskát illik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.