Valójában eléggé érthetetlen az egész, de biztos mi vagyunk a türelmetlenek, sőt direkt értetlenek a miénkével nem egyező véleményekkel szemben. Pedig igenis virágozzék minden virág és bokor és fa és zsiráf!
Vagy ne.
A Liget szétdúlásáról beszélünk, azért hozakodtunk elő a növényzettel.
Van Pest legnagyobb közparkja, magunk közt szólva eléggé lerohadt állapotban, de azért így is elég sokan látogatják, főként hétvégenként, főleg a környékről, vagyis Budapest VI., VII., XIII. és XIV. kerületéből. Úgy sejtjük, főleg olyanok, akiknek hétvégén nincs hova menni, telek, nyaraló nemigen játszik. Aki nem tud a kertjébe kiülni, mert nincs neki. Ezért idejön, ha jó levegőt akar szívni. Ücsörög a pesti alsó- vagy alsóközépparaszt a Ligetben, nincs jobb dolga, lélegzik. Sütteti magát a napon. Vagy hűsöl. A mozgékonyabbja sétál, vagy egyenesen futkoz fel és alá. Hogy minek – ő se tudja, a végén ugyanoda ér vissza, ahonnan elindult. (Ezzel az erővel ücsöröghetett is volna.) Van, amelyik a szaporulatot is idehordja.
Nyilvánvaló, hogy ez tarthatatlan állapot.
Még jó, hogy nem is lesz tartva!
Most épp úgy állunk, hogy négy objektum épül majd ebben a legnagyobb budapesti parkban, ezek kulturális objektumok lesznek. Lapunk a kultúra legnagyobb barátja, ez, reméljük, nem szorul további bizonyításra, ezért azt mondjuk nemzeti és kulturális és nemzeti-kulturális szívünk minden melegével: épüljenek csak kulturális objektumok! A Zene Házára, ami a jelen elképzelések szerint afféle zenei játszóház lenne és „hangkiállítás”, hangos igent mondunk! Mi is megyünk majd csilingelni a Zene Házába, és egyetértünk azzal is, hogy Budapest kapjon még egy koncerttermet, ha nem is nagyot. Helyeslésünkkel találkozik a Néprajzi Múzeum új elhelyezése is, és lelkesen támogatjuk a Magyar Nemzeti Galériát, valamint az új színházat is!
De miért a Ligetben?
A három kiállítóhelyet (az Állatkert, a Közlekedési, a Mezőgazdasági és a Szépművészeti Múzeum mellé) a Liget beépítésének ideológiája szerint azért kéne egymás mellé rántani, mert így kialakulna a városban egy remek múzeumi negyed, és nem hogy a hazai látogató áramlana egyik múzeumból a másikba, miáltal növekedne műveltségi szintje, de külföldről is özönlene ide a múzeumbolond turista.
A hazai látogató ezzel szemben még a Múzeumok Éjszakáján is legfeljebb három múzeumba megy be, pedig ekkor teljesen fel van ajzva, és a belépő is nyomott árú. Továbbá: múzeumnézegetéssel maximum két órán át képes lekötni magát a kultúrát legelszántabban szomjúhozó emberi elme is. A külföldi is. Utána megunja. Ha sok múzeum van egy helyen, attól még nem megy be, csak egybe. Maximum kettőbe. Aztán hazamegy, és legközelebb megy a következőbe.
Ha nem a Ligetbe kell majd a külföldinek vagy a magyarnak visszamenni, akkor nem megy? Ezért kell sok múzeumot rakni a Ligetbe?
Eddig úgy tettünk, mintha nem értenénk, miről van szó. Ezt mostanra eluntuk ugyan egy kicsit, de még mindig megpróbálunk uralkodni magunkon. Ezért most hangsúlyozottan nem foglalkozunk azzal, hogy ennek a prodzsektnek alig van egyenes eleme, hogy egy olyan kormány takarózik a kultúrával, amelyik évek óta kivérezteti az élő, lélegző, és tőle függetlenül lélegző, uram bocsá’ magát ezen kormány uralkodó ideológiájával szemben tételező magyar kultúrát. Hagyjuk az ordító ellentmondást a meglévő, funkcionáló múzeumok költségvetése és a Liget-múzeumok építésére fordítandó tízmilliárdok között. És még csak nem is az az érdekes, hogy az építhetnéket mennyire a baráti kezekbe juttatható megbízások, a leszállítandó beton, kő, vas, kapacitás inspirálja, és persze az ezeken realizálható túlszámlázás.
De legalább a Ligetet, azt nem lehetne meghagyni?
Csak egy lépést kéne hátralépni, hogy ennek az egésznek az abszurditását meglássuk. Budapesten ezer helyre építhetne Zene Házát, Néprajzi Múzeumot, Egyéb Múzeumot, Változatos Múzeumot a kormány. Azt viszont őszinte pillanataikban a Liget-projekt gazdái sem tagadják, hogy a város második legnagyobb közparkja totálisan át fog alakulni, hogy elveszíti eddig valamelyest meglévő természetes jellegét, hogy a beton és a kő uralkodik majd a zöld fölött. Azt pedig hiába próbálják tagadni, elsunnyogni, eltitkolni, hogy fákat, sok fát fognak kivágni.
De fát nem pusztítunk el, mert attól mindenkinek rossz lesz. A fa a városban lakó ember legjobb barátja. A fa szén-dioxidot köt meg és harcol a büdös ellen. A fa hűti a betont és a követ. A fa (sok fa, elég fa) nélkül a város, a mi városunk is forró, alig elviselhető hely lesz az év három hónapjában. A fát továbbá jó nézni, és a fán (a fában, a fa tövében, a fából) különféle egyéb élőlények élnek. Ahol kivágják a fákat, ott a helyüket lekövezik vagy lebetonozzák, és ezek az élőlények is megpusztulnak. Még a legnyomorultabb, legsatnyább, legrandább fa is fa, és ezért nem kell kivágni. Azért sem, mert a fát kivágni egy-két óra, de a legfürgébb fának is kell egy évtized, amíg megnő.
Az emberek szeretik a fákat. Annál jobban szeretik, minél kevesebb van belőlük, és Budapesten, különösen azon a részein, ahol szegény emberek laknak, nagyon kevés a fa.
Legalább a Ligetet nem kéne engedni.
